A páfrányfenyők vigyázó árnyékában 1. rész
leszbi, MILF, szűz, tini, nyilvános helyen, szabadban-természetben, születésnap, romantikus, fordítás
Megjelenés: ma
Hossz: 31 573 karakter
Elolvasva: 20 alkalommal
A mű eredeti címe: Beneath the watchful Ginkgoes
Eredeti író: Onehitwanda
Származási hely: www.literotica.com
A történet írójától:
A Ginkgo Biloba az egyik kedvenc fám.
Ősi, szép növény, ami Angliában is népszerü lett és az Orvostudomány is széles körben használja, de Jackie.Hikaru -tól tudtam meg róluk a legmeghatóbb dolgot: ők „被爆樹木“ -nak (Hibakujumoku -nak, azaz „A-Bomba fá“ -nak, vagy „Túlélő fá“ -nak) hívják.
Ezt, a történet írásakor még nem tudtam, de furcsa, milyen gyakran fordulnak elő ilyen véletlenek az életben.
Mint mindíg, köszönettel tartozom a kedves Jackie-nek, töretlen lendülete által nyújtott segítségért.
Ha még nem olvastad az írásait... hát, akkor tényleg lemaradtál valamiről!
A fordítótól:
A történet lassú sodrású és bőven hagy időt arra, hogy alaposan megismerhessük a szereplőket és környezetüket, különböző helyzetekre adott reakcióikat, kölcsönös érzelmeik tapogatódzását, kapcsolatuk virágba borulását.
Aki nem vonzódik az ilyen elbeszélésekhez, nos, elképzelhető, hogy ezt nem fogja szórakoztatónak találni.
Azonban, a történet vénáján tartva az ujjat, érezhető lesz annak lüktető ritmusa és megszokva, elfogadva azt, talán igazolást nyerhet majd a terjedelmesnek tűnő felvezetés.
Eredeti író: Onehitwanda
Származási hely: www.literotica.com
A történet írójától:
A Ginkgo Biloba az egyik kedvenc fám.
Ősi, szép növény, ami Angliában is népszerü lett és az Orvostudomány is széles körben használja, de Jackie.Hikaru -tól tudtam meg róluk a legmeghatóbb dolgot: ők „被爆樹木“ -nak (Hibakujumoku -nak, azaz „A-Bomba fá“ -nak, vagy „Túlélő fá“ -nak) hívják.
Ezt, a történet írásakor még nem tudtam, de furcsa, milyen gyakran fordulnak elő ilyen véletlenek az életben.
Mint mindíg, köszönettel tartozom a kedves Jackie-nek, töretlen lendülete által nyújtott segítségért.
Ha még nem olvastad az írásait... hát, akkor tényleg lemaradtál valamiről!
A fordítótól:
A történet lassú sodrású és bőven hagy időt arra, hogy alaposan megismerhessük a szereplőket és környezetüket, különböző helyzetekre adott reakcióikat, kölcsönös érzelmeik tapogatódzását, kapcsolatuk virágba borulását.
Aki nem vonzódik az ilyen elbeszélésekhez, nos, elképzelhető, hogy ezt nem fogja szórakoztatónak találni.
Azonban, a történet vénáján tartva az ujjat, érezhető lesz annak lüktető ritmusa és megszokva, elfogadva azt, talán igazolást nyerhet majd a terjedelmesnek tűnő felvezetés.
I.
– Ma előléptettek!!
Ez nem csak jó dolog, de ugyanakkor, nagyobb, több felelősséget is jelent.
Persze, kicsivel több pénzt is, ami azért nem megvetendő.
A feladatom mások tevékenységének szervezése, irányítása lesz.
El tudod képzelni? Én, aki másokat irányítok? Hú!
Persze, tudom. Még nem tudják mire számíthatnak tőlem.
Akár káoszba is fulladhat az egész...
Mosolyogtam és a körülöttem lévő levelek susogását halgattam.
– Tudom, mi járhat a fejedben... De azt is tudom, hogy igenis képes leszek rá.
Végül is, mennyire lehet nehéz?
Gantt-diagrammok, állapotjenetések, hetenkénti ellenőrzések... ismerem mindet.
Nem lesz gond. Meg fogom csinálni. Amúgy, akik a kezem alá tartoznak... kedvesek.
Figyelni fognak rám, ahogy mindíg is tették. Szóval... akár könnyen is mehet.
És, különben is, ha nem én, akkor Danny Myers. Úgy, bizony! Világos, ugye?
Nincs sok választásuk, hacsak nem akarják, hogy „agyonmenedzseljék“ őket.
Élénken felnevettem.
– Hát, igen! Mindenképp.
Ez a hírem mára!
Nem hiszem, hogy túl sokat tudnál hozzáfűzni, de hát,... így van rendjén.!
Hoztam Neked friss virágokat!
A régieket a komposztálóba teszem, hogy újra bekerüljenek a körforgásba.
Vettem egy mély lélegzetet és egy nagy sóhajjal felnéztem a felettünk,
a magasban sodródó, halvány felhőkre.
– Igen. Ennyit mára Lizzy! Nehéz elhinni, hogy már majdnem két év telt el!
Ó, basszus!
Ne haragudj!
Nem akartam sírni! Tudom, hogy nem szereted!
Én hülye, azt hittem, már kifogytam a könnyekből!
Mindegy.
Ó, Istenem... ööö... Igen, szóval, jól vagyok!
Akkor, jövő héten találkozunk, rendben?
Ugyanakkor. Ha, Neked megfelel...
Ha-ha, nem mintha nem így lenne! Nem, mintha mennél valahova, nem igaz?
Tudom, hogy bízhatok benned!
Megcsókoltam az ujjaimat és megérintettem velük a nevét.
– Hiányzol! – leheltem, a zokogást visszafojtva – Szeretlek!
Mindíg szeretni foglak!
Hamarosan találkozunk, Drágám!
Felálltam és elfordultam a helytől,
amely legszebb Álmom nyugvóhelye volt és lassan visszatértem az ösvényhez.
Mögöttem a két néma őr, a két Páfrányfenyő, sárguló levelei neszeztek a szellőben;
alattuk, a mély, foltos árnyékban feküdt a menyasszonyom sírja, sötéten és komoran.
II.
– Ma előléptettek!!
Ez nem csak jó dolog, de ugyanakkor, nagyobb, több felelősséget is jelent.
Persze, kicsivel több pénzt is, ami azért nem megvetendő.
A feladatom mások tevékenységének szervezése, irányítása lesz.
El tudod képzelni? Én, aki másokat irányítok? Hú!
Persze, tudom. Még nem tudják mire számíthatnak tőlem.
Akár káoszba is fulladhat az egész...
Mosolyogtam és a körülöttem lévő levelek susogását halgattam.
– Tudom, mi járhat a fejedben... De azt is tudom, hogy igenis képes leszek rá.
Végül is, mennyire lehet nehéz?
Gantt-diagrammok, állapotjenetések, hetenkénti ellenőrzések... ismerem mindet.
Nem lesz gond. Meg fogom csinálni. Amúgy, akik a kezem alá tartoznak... kedvesek.
Figyelni fognak rám, ahogy mindíg is tették. Szóval... akár könnyen is mehet.
És, különben is, ha nem én, akkor Danny Myers. Úgy, bizony! Világos, ugye?
Nincs sok választásuk, hacsak nem akarják, hogy „agyonmenedzseljék“ őket.
Élénken felnevettem.
– Hát, igen! Mindenképp.
Ez a hírem mára!
Nem hiszem, hogy túl sokat tudnál hozzáfűzni, de hát,... így van rendjén.!
Hoztam Neked friss virágokat!
A régieket a komposztálóba teszem, hogy újra bekerüljenek a körforgásba.
Vettem egy mély lélegzetet és egy nagy sóhajjal felnéztem a felettünk,
a magasban sodródó, halvány felhőkre.
– Igen. Ennyit mára Lizzy! Nehéz elhinni, hogy már majdnem két év telt el!
Ó, basszus!
Ne haragudj!
Nem akartam sírni! Tudom, hogy nem szereted!
Én hülye, azt hittem, már kifogytam a könnyekből!
Mindegy.
Ó, Istenem... ööö... Igen, szóval, jól vagyok!
Akkor, jövő héten találkozunk, rendben?
Ugyanakkor. Ha, Neked megfelel...
Ha-ha, nem mintha nem így lenne! Nem, mintha mennél valahova, nem igaz?
Tudom, hogy bízhatok benned!
Megcsókoltam az ujjaimat és megérintettem velük a nevét.
– Hiányzol! – leheltem, a zokogást visszafojtva – Szeretlek!
Mindíg szeretni foglak!
Hamarosan találkozunk, Drágám!
Felálltam és elfordultam a helytől,
amely legszebb Álmom nyugvóhelye volt és lassan visszatértem az ösvényhez.
Mögöttem a két néma őr, a két Páfrányfenyő, sárguló levelei neszeztek a szellőben;
alattuk, a mély, foltos árnyékban feküdt a menyasszonyom sírja, sötéten és komoran.
II.
Ez csak a történet kezdete, még 15 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1