Férfivé érés 1. rész

András vagyok, huszonhárom éves közgazdász és – ha minden jól megy – egy hónap múlva már nem a szakdolgozatommal fogok hánykolódni éjjelente, hanem végre megszabadulok a “diplomát védő” előnév nélküli lét gyötrelmétől. Persze, van egy kis apróság... a diploma megvédése. De addig is, itt ülök az irodánkban, ami tulajdonképpen a pincében van, két monitor előtt, egyik az árazási modellekkel, a másik a költségvetési kimutatásokkal. Már várom azt a pillanat, amikor végre kiírhatom az e-mail aláírásomba, hogy “okleveles közgazdász”. Mondjuk egyelőre inkább azt látják az emberek: “gazdasági vezető”. Na, az már van.
Igen, mert bátyámmal, Tamással közösen viszünk egy építőipari Kft-t. A szüleink öröksége, egy járható, élőképes cég, ami a semmiből zuhant a nyakunkba két évvel ezelőtt, miután... hát, inkább nem megyek bele. Közúti baleset. Azóta a konditermünk a ház mögött a szentély. Azóta én a számokat, Tamás meg a téglákat és a vasakat hajkurásszuk. Ő építészmérnök, tíz évvel idősebb, olyan, mint egy szakállas, felelősségteljes, de érzékeny szikla. Én meg... hát, én vagyok a “fiatalabb, sármosabb” – legalábbis ezt mondják a nénik a piacon, miközben megpaskolják a vállam. Az a helyzet, hogy bulizás, csajozás, az elmúlt két évben eléggé háttérbe szorult. A cég nem viszi el magát.
Aztán történt valami. Egy építőipari kiállításon Tamás belebotlott Veronikába – Hurták Veronikába, huszonöt éves építészmérnök – aki épp munkát keresett. Én nem voltam ott, de Tamás úgy mesélte, mintha villám csapott volna belé. Azt mondta, olyan volt, mint akit a kifutóról téptettek le, csak éppen mérnöki szemüveggel és egy tervekkel teli tekerccsel a hóna alatt. Első látásra beleszeretett. Az a fajta szerelem, amitől Tamás, a komoly, kőbe vésett mérnök elpityeredett, mint egy tinédzser.
Egy hónap múlva Veronika már nálunk dolgozott építésvezetőként. Nem csak munkát kapott, hanem fokozatosan meghódította  a bátyám a szívét, majd
a lakását. A szülői házunkban lakunk, ami egy nagy, átalakított, fullosan felújított régi kúria-szerűség ami mára a mi okos otthonunk lett. A ház úgy van kialakítva, hogy gyakorlatilag két külön lakásról beszélünk, csak közös bejárattal és folyosóval, szinte teljesen elkülönülten. Így a “Tamás-lakás” hirtelen “Tamás és Veronika-lakás”lett.