Bizalmas ellenségek 1. rész - A háború kezdete

1.  
A tudósok nagy része a távoli jövő elérhetetlennek tűnő képét próbálta optimista, utópisztikus mázzal színesíteni a válaszokra éhes hallgatóság számára. Az ígéret: a jövőben a népek közötti gyűlölködés, és a háborúk megszűnnek.
A 2100-as évekre a Föld és a galaxis kolóniáinak lakói, valamint az újonnan felfedezett űrbéli fajok nagy része már meg is felejtkezett erről a vágyálomról, amikor egyre többet és többet tudtak meg egymásról. Az összetűzések nagyrészt diplomáciai – és még inkább nyelvi – félreértések, előítéletek, faji, valamint civilizációk közötti különbségek miatt jöttek létre, de tudat alatt mindenki tisztában volt a valódi okkal: a technológiailag fejlett, gyarmatosító társadalmak – kiemelve közülük az embereket – az újonnan felfedezett bolygók értékes nyersanyagaira pályáztak.
A Terrai Civilizáció – aminek központja természetesen a Föld volt – számtalan más bolygó népeivel viselt hadat az évtizedek során. Nem sorolnám fel az összes résztvevőt, koncentráljunk csak a jelenleg is zajló konfliktusra. A Civilizáció ezúttal a Zumina-bolygón élő harcias, humanoid lényekkel állt véres háborúban. Drionoknak nevezik őket.
Az emberi gyarmatosítók hatalmas önbizalommal vágtak neki a gyarmatosítás kíméletlen, kizsákmányoló folyamatának, lévén, hogy egy primitívnek tartott, törzsi társadalmakat alkotó faj leigázására készültek. A meglepetés hatalmas volt, amikor észlelték, hogy a primitív, agresszív kultúrájú, törzsekben élő drionok technológiailag elég fejlettek voltak ahhoz, hogy saját készítésű űrhajókat, lézerfegyvereket és erős hadseregeket hozzanak létre. A tudósok technokrata törzsi nomádokként utaltak rájuk.
Az admiralitás és a megavállalatok fejesei persze ezek felett mindig elsiklottak, nekik csak a bolygó belső kérgében található xalonum – értékes energiatermelő szerves anyag – kitermelése volt prioritás, a kolonizáció során kioltott drion és emberi életek persze semmit sem jelentettek számukra.
A diplomáciai megegyezés szinte lehetetlennek bizonyult, mivel mindkét fél éles kulturális különbségekkel rendelkezett.
A Gold Paladin-V. csatahajó néhány fényévre volt a Q-rendszerben található Zumina-bolygótól, a drionok élőhelyétől. A nevéhez is hűen kard formájú, hatalmas, űrbéli cirkáló látszólag céltalanul, valójában célzottan siklott végig a végtelen sötétségben.
Clint Welch a kabinjában volt, és húzta a lóbőrt. A futurisztikus, széles ágyon hevert háton szétnyúlva és kitakarózva, izmos, szoborszerűen kidolgozott testén pusztán egy testhez feszülős, fehér alsó volt, mely nem restelte kiemelni a két lába közötti csomagját sem. Az ágy másik felén, a takaró alól egy másik ember körvonalai rajzolódtak ki.
Az biztos, hogy izgalmakban teli este állt Clint mögött.
Az ágytól nem messze lévő falra szerelt fedélzeti távbeszélő képernyője villogni, a mellette lévő apró hangszóró pedig víjjogni kezdett. Nincs mese, Welch-nek fel kellett kelnie, hogy fogadja a hívást, amit feltételezhetőleg a parancsnoki hídról küldhettek. Lustán felállva, megnyújtóztatva végtagjait indult meg az idegesítő készülék felé, majd az alján lévő piros gombot lenyomva fogadta a hívást. A kis képernyőn a kapitány másodtisztjének szigorú arca jelent meg, és nem sokra rá már a hangját is lehetett hallani a hangszórón keresztül.
–, , Welch tizedes! Jelentkezzen az irodámban, azonnal! ”
– Igenis – mondta látszólag kötelességtudóan, magában pedig azt gondolva:,, Neked is jó reggelt, faszfej. ”
A képernyő kialudt, a hangszóró egy kattanással elnémult. Clint pedig gyorsan öltözködni kezdett. A takaró alól egy szőke hajú nő rózsaszín, csinos arca bújt elő.
– Hány óra van? – kérdezte álmosan.
– Földi vagy *boibos-i idő szerint? – kérdezte szarkasztikusan Welch, mialatt a nadrágját próbálta felhúzni. (*Boibos egy másik központi bolygó, ahol az emberek a földihez hasonló társadalmat hoztak létre. )
Ekkor a nő közvetlen, testi közelségében egy másik álmos arc is előbújt a takaró alól, egy fiatal, mulatt férfié.
– Már megint Moon parancsnok? – kérdezte.
Clint pedig ugyanazzal a természetességgel válaszolt, ahogy a nőnek is.
– Nem. Ezúttal Lester nem akarja, hogy nyugton aludjak.
– Szegény Clint – búgta neki a nő, aki feltételezhetőleg az édeshármas középső tagja lehetett.
– Ja – mondta erre savanyú mosollyal Welch, majd mikor már rajta volt a kék színű kabátja, amit a pilóták hordtak, elindult az ajtó felé, amit egy gomb érintésével nyitott ki – De ne aggódjatok, nem hiszem, hogy olyan fontos lenne.
– Mi itt fogunk várni, Clint-cicus – búgta neki a nőhöz simuló férfi, hasonló csábossággal, mint a másik.
Clint vissza vigyorgott rájuk, majd kilépett a kabinból.

2.  
Clint Welch feje szinte lüktetett, amikor Lester parancsnok irodájához ért. Másnapos volt.
– Csak ne rókázzam el magam Lester előtt... – motyogta magában, majd végig simítva rövidre nyírt barna haján belépett az irodába.
Amikor belépett, Lester az asztalánál ülve felé fordult.
– Üljön le, tizedes.
Clint pedig kihúzva magát eleget is tett felettese utasításának.
– Ismét panasz érkezett rám, uram? – kérdezte kissé szemtelenül. Lester, aki egy 60-hoz közeli, többször is kitüntetett tiszt volt, szigorú tekintettel köszörülte meg a torkát, az orra alatt lévő apró bajuszkájával pedig úgy nézett ki, mint Howard Hughes és Adolf Hitler szerelemgyereke.
– Bárcsak – mondta leplezetlen megvetéssel hangjában – De nem. Ezúttal valami másról lenne szó.
Clint csodálkozva nézett vissza rá. Lester folytatta:
– Magát mindig is egy idegesítő kis fasznak tartottam, de sajnos azt el kell ismernem, hogy a legkiválóbb pilótáink közé tartozik.
– Köszönöm, uram.
– Törölje le azt a visszataszító vigyort a képéről, vagy én fogom! Ami a lényeg: Perez kapitány ragaszkodott hozzá, hogy beválasszam önt egy következő bevetésre.
– Valóban? Miről lenne szó?
– Felderítés. A Gold Paladin útjának biztosítása a Zumina-bolygó felé.
– A Zumina felé?
– Igen. Süket, vagy mi?!
– Nem, uram.
Lester idegesen morgott valamit a bajsza alatt, majd az asztalán lévő pohárból ivott egy kortyot.
– Ez még nem minden – mondta – Amikor megérkezünk a Q-rendszer előbb említett bolygójához, fogadnunk kell a drionok követét...
– Csak nem adják meg végre magukat?
– Nagy szart! De nem lenne rossz. A cél egyelőre az, hogy fegyverszünetet kössünk velünk, de... a fajtájukat ismerve nem hiszem, hogy a tárgyalások sikerrel fognak járni. Lényegében aberrált, agresszív vadak. De megtesszük, amit az admiralitás elvár tőlünk.
– Értem. És abban mi is lesz a szerepem?
– A tárgyalás ideje alatt biztosítania kell a békés körülményeket a hajó körül, és meg kell akadályoznia a drionok esetleges orvtámadásait.
– Ennyi lenne?
– Igen. Világos?
– Igen, uram.
– Leléphet. Jelentkezzen az 5-ös hangárnál, és készítse fel a hajóját a bevetésre.
– Értettem – Clint Welch felállt, majd katonás léptekkel elindult kifelé Lester irodájából.

3.  
A Gold Paladin-V. megérkezett a Zumina-bolygóhoz. Az égitest körül keringve várta a drion követek érkezését. Ezalatt Clint a saját űrfelderítő gépével cikázott az anyahajó körül, még négy másikkal egyetemben.
A Zumina az űrből nézve hasonló volt a Földhöz, annyi különbséggel, hogy a külső burok felszíne lilás-színű volt.
Egy másik, a Paladin-nál kisebb, csepp-alakú űrhajó közeledett feléjük. A hajó külső burkolata sima volt, fémesen csillogott és lila színű volt a páncézata is. A legvégén lévő sugárhajtóműből is lilás-színű fénycsóva terjengett.
– Megérkeztek – morogta Clint az adó-vevőbe – Jól van, srácok, figyeljetek rájuk. Ha újabb társaság közeledik, jelentsétek.
A drion-hajó a Paladin mellé sorolt, majd nem sokra rá sikerült a két űrbárkának a dokkolás is.
–, , Welch? Te láttál már driont? ” – kérdezte az egyik felderítő társa az adó-vevőn keresztül.
– Persze! Amikor szétrobban! Haha! – válaszolta önelégülten Clint.
–, , Nem úgy! Úgy értem, hogy életnagyságban! ”
–, , Én láttam! ” – szólt közbe egy harmadik –, , Hat karjuk van, négy lábuk, és olyan a fejük, mint egy póknak... ”
–, , Lófaszt! ” – okoskodott a negyedik –, , Pikkelyes a bőrük, és 10 szemük van! ”
– Na jól van, fiúk! – zárta le ezt az értelmetlen diskurzust Clint – Koncentráljunk inkább a feladatra!
Ezalatt a Paladin fedélzetén, a 10-es dokknál a tisztikar és a személyzet többi tagja a követeket várta. A dupla rétegű zsilipkapuk hangosan sziszegve, a szelepekből fehér, ködszerű füstöt eregetve nyíltak ki. Az így támadt füst elpárolgása során az emberi legénység a kapitánnyal egyetemben végre meglátta az érkező drion küldötteket.
Két, úgy 2-2, 5 méter magas humanoid lényezet bukkant elő. Egyszerre hordoztak emberi és idegrendszerű vonásokat, afféle antropomorf test szerkezetűek voltak.
Érdemes tudni a drionokról, hogy egytől-egyig amazonszerű, női testfelépítéssel rendelkeznek. Sok mindent el lehet mondani róluk, de abban sokan egyetértenek, hogy egzotikus, formás idomaik rengeteg szexuális fantázia alapját adták már. Széles, izmos vállak, nagy, kerek, formás emlők, feszes, karcsú törzs, kockahas, formás, izmos, nagy fenék, izmos, kecses karok és lábak. Kezeiken és lábaikon 6-6 ujj volt, amik karmokban végződtek. Arcuk nőies, egyszerre durva és finom, tekintetük szigorú, ajkaik dúsak. Bőrük sima, testszínük a lila különböző árnyalatait veheti fel, fülük felfelé kihegyesedik. Macskaszerű, lila szemük a sötétben világít. Semmiféle testszőrzettel nem rendelkeztek, hajuk helyett hosszú, csápszerű, a vállra és az izmos, széles hátukra boruló, a legvégén felfelé kunkorodó, rugalmas, vastag nyúlványaik voltak.
A másik fontos különbség az emberi faj képviselőitől a nyilvánvaló külső jellegzetességek mellett az volt, hogy bár testileg mind nőnek számítanának, valójában születésüktől fogva transzneműek voltak, vagyis a női nemi szerv mellett rendelkeznek egy jókora hím ivarszervvel is.
A drion népviselethez hű, hosszú, de testhez feszülős, durva anyagú ruházatukban jelentek meg, a hangár padlózatát pedig csupasz, karmos lábaikkal taposták. Az elől haladó drion magasabbnak, izmosabbnak és durvább vonásúnak tűnt a mögötte haladó társánál.
Néhány lépést követően megálltak az őket fogadó legénység előtt. Perez kapitány, aki már a 70-hez közel álló, latin származású, idős, de kemény kötésű asszony volt, egyet előre lépve szólította meg a drionok egzotikus képviselőit:
– Üdvözlöm önöket a Gold Paladin-V fedélzetén! Bízom benne, hogy ez a tárgyalás eredményes lesz mindkét fél számára.
A drionok nem válaszoltak, szigorú, fürkésző tekintetükből nem lehetett megállapítani, mire is gondolhattak – ha egyáltalán értik az angolt.
A feszült csendet végül a hátul álló idegen küldött törte meg, amikor kilépve elöljárója mögül megszólalt emberi nyelven. Kétségtelenül mély tónusú, női hangon szólaltak meg:
– Úrnőm, Gi'ata, az Egyesült Drion Törzsek Tanácsának küldötte is üdvözli önöket! Mindazonáltal úrnőm nem osztozik optimizmusukban.
Perez kissé zavartan nézett a mellette vigyázban álló Lester-re, majd a drion követre és tolmácsára.
– Értem – mondta kissé bizonytalanul a kapitány, majd megköszörülte a torkát – Kérem, mondja el az... úrnőjének, hogy amennyiben neki is megfelelő, a hajó tárgyalótermébe kísérnénk, ahol a tisztikar és a boibos-i adminisztrátor jelenlétében...
– Neki is éppúgy elmondhatja – vágott közbe a tolmács gépies hangon.
– Tehát beszéli a nyelvünket? – kérdezte a hajó parancsnoka kissé ingerülten.
– Igen, tökéletesen – válaszolt helyette továbbra is a tolmács – Ugyanakkor nem hajlandó a maguk nyelvén megszólalni.
Aztán az egészet egy újabb feszült csönd követte. Lester ezalatt felfigyelt arra, hogy a magasabb drion, aki a törzsi drion tanács küldötte volt, annak a sima, a másikénál sötétebb lila bőre egyre csillogóbbá, nyirkosabbá és nedvesebbé vált, továbbá furcsa szagot kezdett el árasztani. Bizalmatlanul figyelte ezt a furcsa eredetű, különös biokémiai folyamatot.

4.  
A Paladin tárgyalóterme tele volt, csupán a két drion küldött nem volt jelen. Perez kapitány némán, türelmetlenül kopogtatta a kör alakú asztal lapját a körmével.
– Hol a francban vannak már?! – dühöngött.
– Lewis zászlós! Menjen a kabinjukhoz, és hozza ide őket azonnal! – utasította Lester a sarokban ücsörgő Lewis zászlóst.
Lewis a huszas évei derekát taposó, csinos, fiatal nő volt, göndör, vöröses hajával, sápadt, szeplős arcával és hibátlanul dögös testével, aminek bájait az uniformis sem leplezhette. A jelenlévő emberek közül ő volt az egyetlen, akinek  szakterülete az idegen civilizációk kultúrájának ismerete volt, és a diplomamunkáját a drion kultúrából és nyelvből írta.
A fiatal zászlós nem állt ellen a parancsnak, felállt, majd azonnal kilépve a folyosóra elindult a kabin felé, ahova a két zumina-i küldöttet helyezték el.
Mivel tisztában volt a kutúrájukkal, volt egy sejtése az elmaradásuk okáról.
A kabin ajtajához lépett, majd a mellette lévő csengőt lenyomva próbált érdeklődni a két idegen hogyléte felől. Nem érkezett válasz. A nála lévő nyitókártyáját használva kinyitotta az ajtót.
A látvány, ami odabent fogadta, egyszerre lepte meg, de ugyanakkor meg is alapozta az előbbi sejtéseit.
A két lila bőrű lény még akkor sem szakította félbe a vad közösülésüket, amikor Lewis belépett. Sőt, láthatóan még tudomást sem akartak venni a jelenlétéről. A kisebb és világosabb bőrű drion a másik felé pucsítva lédús farával, izmos lábaival térdelő helyzetben, törzsével macskaszerűen előre nyúlva hagyta, hogy a másik, nagyobb és izmosabb társa hátulról kíméletlenül megkúrja análisan. Teljesen meztelenek voltak, így Lewis-nak alkalma volt szemügyre venni a két idegen hatalmas, rugalmas, sötétkék színű dorongját, mialatt egymással üzekedtek. Félhomály volt a helységben, a falakon lévő fényforrások gyenge fényei hatására látni lehetett bestiálisan dögös, vadul erotikusan mozgolódó sziluettjüket, melynek körvonalát a csupasz, sima, lila bőrükön lévő, izzadságra emlékeztető váladék csillogása emelt ki. Ugyanaz a szag terjengett akkor a szobában, amit ott lent, a hangárban is éreztek, csak jóval erősebben. Az állatias, durva mozdulatokhoz állatias hörgések, nyögések is társultak. Mivel a drion-szakértő zászlós tudott egy keveset a nyelvükön, nagyjából értette, mit mond ezalatt az úrnő az alárendeltjének:
– Aaaaaaaaahhh... guhhh... *•□◇°▪︎▪︎ ■0~°°¤ ^ ×|◇¡ (*Szolgáld testeddel úrnődet, lányom! )
– Aaaoouhhh... ahhh... *~\¡... guhhh... ~\¡... }°◇▪︎▪︎° ^ \◇/¡ (*Igen... igen... tiéd a testem, úrnőm! )
Amint ezen túlfűtött jelenet szemtanúja lett, azon nyomban ki is fordult a kabinból, majd maga után becsukta az ajtót. Zavartan támaszkodott háttal a falnak, miközben anélkül, hogy tisztában lett volna a tetteivel, egyik kezével a ruhán keresztül megragadta az egyik mellét, a másikkal pedig a két lába közé nyúlt. Nem tudta tagadni: felizgult a látványra.
Hogy miért is nem lepte meg végül, hogy a két drion egymással csinálta őrült erővel, annak ellenére, hogy egy fontos tárgyalásra lennének hivatalosak? A drion-kultúrában hatalmas és fontos szerepe van a szexuális együttlétnek. Nem csupán az ösztönt, a szaporodást vagy az élvezetek megszerzését szolgálta, hanem ez számukra afféle vallási gyakorlat volt, valamint a törzsi kötelék megerősítését segítette elő. Nem vonzalomból vagy szerelemből, hanem szükségből és hagyományőrzés céljából, és nem csupán két személy között. Minden zumina-i évfordulón egy hatalmas orgiával tisztelegnek Gi'an-nak, az ősanyjuknak, amit egy három hónapos vadászat előz meg.
Mindezek ismeretében már világos lehet számunkra, miert is érdeklődött a drionok kultúrája iránt ilyen behatóan.
Lewis az alsó ajkába harapott, majd kiegyenesedett, és megigazította magán a zubbonyát. Amikor már vissza indult volna a tárgyalóterem irányába, a drion követek ajtaja kinyílt, és ezúttal felöltözve, száraz bőrfelszínnel, szigorú, komoly tekintettel léptek ki a folyosóra, mintha az imént semmi különös nem történt volna.
– Úrnőm készen áll a tárgyalásra – jelentette ki ünnepélyesen a tolmács, akiben nem sokkal ezelőtt mélyen benne járt hatalmas, sötétkék falloszával a másik drion küldött.
Lewis zavartan nyelt egyet, majd diplomatikusan felszólította őket, hogy kövessék.

5.  
A sokkal inkább harcias törszfőnök benyomását keltő drion követ fürkészően tekintett a vele szemben ülő Perez kapitányra. Ha a földi emberhez viszonyítunk, talán egyidősek lehettek, noha a durvább vonásokkal rendelkező, nagy termetű drionon egyetlen ránc sem volt felfedezhető. Hűséges tolmácsa és feltételezhetőleg az egyik ágyasa közvetlen mellette ült. Lester, aki Perez mellett foglalt helyet, egyszerre undorodva és érdeklődve figyelte őket.
Sokan ülték körbe az asztalt, noha a tárgyalás főszereplői négyen voltak, pontosabban öten, ha a sarokba ültetett, és külső szemmel jelentéktelen Lewis-t is bevesszük a képletbe. Na meg persze a boibos-i adminisztrátort, akinek jelenléte inkább szimbolikus volt, mint funkcionális.
– Szóval... most hogy végre mind itt vagyunk – kezdte Perez –, rátérhetünk a lényegre. A Terrai Civilizáció vezetői megbíztak azzal, hogy közöljem a drionok küldöttjének a szándékainkat...
A drion küldött nem várva meg a mondat végét intézett néhány szót a saját nyelvén a tolmácsának, aki mindezt pontosan le is fordította:
– A mi álláspontunk világos – mondta – Az emberek békén hagyják a bolygónkat, mi pedig nem fogunk támadni.
– Ez nem ilyen egyszerű – sziszegte kellemetlen hangsúllyal a kapitány. A küldött ismét megszólalt, az arcáról ekkor le lehetett olvasni a megvető gúnyt.
– Számunkra egészen egyszerű. Amennyiben ezt nem fogadják el, háborút indítunk szülő bolygónk védelmében.
Perez idegesen fintorgott.
– És pontosan hogyan akarják ezt a háborút megvívni? – tette fel a kérdést Perez cinikusan – A mi haderőnk sokkal modernebb, ráadásul jóval többen vagyunk. Nem félnek attól, hogy ez a háború a drion faj kihalásával járhat?
A gúny nem múlt el a másik fél részéről.
– Bizton állítjuk, hogy a mi népünk rendelkezik a galaxis legjobb harcosaival és pilótáival, és technológiailag is közel állunk magukhoz. Nekünk szent kötelességünk, hogy megvédjük Gi'an örökségét. Ha kell, meghalunk érte.
– Tehát ezt vegyük hadüzenetnek, küldött?
– Mi választást ajánlunk – jelentette ki a drion magabiztosan – Vagy elhagyják a Zumina-t békében, vagy választják az ellenünk folytatott háborút, ami szenvedéssel és pusztítással fog járni.
Perez-t egyszerre dühítette és lenyűgözte a drionok magabiztossága.
Ezalatt kint az űrben, a Gold Paladin-V körül Clint Welch cikázott járőrözés céljából. A követeket szállító hajón kívül más drion-hajó nem jelent meg azóta támadó szándékkal. Azonban fordulta a kíváncsiság, vajon sikerül megegyezni ezekkel a vadakkal? És egyáltalán hogy néznek ki?
– Oké! A drion-hajó körül egyelőre minden tiszta! – szólt bele az adó-vevőbe Clint.
–, , Vettem! ”  – szólt vissza egy másik pilóta –, , Az én részemen is minden tiszta. ”
–, , Nálam is minden rendben” – szólt utána egy harmadik.
– Szerintetek meddig fog tartani ez az egész? – tette fel a kérdést Clint.
–, , Fasz tudja”  – morogta vissza az egyikük.
– Csak mert már elegem van a körbe-körbe repkedésből. Jobb dolgom is lehetne ahelyett, hogy az újonc pilóták dolgát csináljam.
–, , Mit csinálnál helyette?! Vernéd tovább a bráneredet?! ”
– Hát inkább! Vagy igazi űrcsatában részt venni, ahogy az nekem dukál. Nem is tudom, mit pazaroljuk ezekre az időnket. Úgy sem fogunk tudni még csak egy fegyverszünetet se kicsikarni belőlük.
–, , Azt mondod, Welch, hogy háború lesz? ”
– Háború? Azt nem hiszem. Inkább egy gyors invázió. Ezeknek amúgy sincs sok esélyünk velünk szemben.
–, , Soha nem becsüld le az ellenséged... ”
– Te pedig fejezd be az okoskodást, vagy neked repülök, te kretén! Hahaha!
–, , Úristen! ”
– Mi van, Vice?!
–, , A kurva életbe, én is látom! ”
– Ó... bassza meg...
Amikor ismét közel repült a Paladin-hoz, látta, hogy a hajótest parancsnoki hídhoz közeli részén robbanás történt. Ismerte a hajó alaprajzát, így tudta, hogy ahol a robbanás történt, ott volt a tárgyalóterem is, ahol a kapitány, és a drion követek is tartózkodtak.