Bűn és bűnhődés

Ott térdeltem előtte az aszfalton hátra bilincset kézzel. Furán méregetett. Mintha mást képzelne a szituba. Már amikor megfogta a kezem, felizzott a bőröm. De az is lehet, hogy csak hallucináltam. Annyi biztos, hogy engem nem hagyott hidegen az egyenruhában a kimért higgadtsága, a bilincs, amit az idióta kollégám miatt csattintott rám. Izgató volt, de más helyzetben azért jobban tudtam volna érezni magam.
Egy örökkévalóságnak tűnt az a 15 perc, amíg megérkezett a rendőrség meg a doki. A hivatali ügyintézés tankönyvi példáját sikerült prezentálnunk. Szomjas voltam, elzsibbadt a lábam. De valamiért nem mertem megszólalni, és megmozdulni sem. Pedig sok közöm nem volt ehhez az őrülethez, nem csináltam semmit, csak utas voltam. Felpillantottam, láttam, hogy engem figyel.  A társa telefonon beszélt valakivel, hosszú hallgatások szakították meg az erős hangú magyarázatokat. Ő csak figyelt. Keze a csípőjén, egyenruhája övének bújtatójába akasztva. Hanyag eleganciával csak engem figyelt. A kolléga mellettem mindent megtett azért, hogy legalább egy felfüggesztett börtönbüntetés kijárjon neki, de ő csak engem nézett. Jó lett volna belelátni a fejébe, mit gondol. Kis mosoly futott át az arcán, de hamar visszarendezte a hivatalos ábrázatot. Végigfutott az agyamon, hogy ha ő belelátna a fejembe, mit szólna: gondolatban már meztelenül, összebilincselt kézzel, lesütött fejjel térdeltem előtte az utastásaira várva. De csak az aszfalt volt, az egyenruha, meg a magyarázkodás.
Már reggel induláskor tudtam, ennek a napnak jó vége nem lehet. Tibike korán reggel idegállapotban volt. Nem akarta megérteni, hogy ki kell töltenie a papírokat ahhoz a 2 tonna trutyihoz, amit vinni akar. Ő nem ér rá, neki nincs idegrendszere, az asszony megint hisztirohamot kapott reggel, meg amúgy is, bekaphatja mindenki, mert csak basztatjék a népet, ha kell, ha nem. Beleszólásom nem sok volt, nem is akartam, jól jött az ingyen fuvar a központig. Természetesen, ahogy a nagy könyvben meg volt írva: a katvéd lemeszelte a teherautót. Tibike először meg sem akart állni, de végül meggondolta magát, mondván, hogy majd ő elmagyarázza, mit ellenőrizzenek inkább. Pechére (az enyémre még inkább) nem senkit nem érdekelt a szar rendszerről alkotott véleménye.