Hát nem így gondoltam 1. rész

Szavazás átlaga: 0 pont (0 szavazat)
Megjelenés: ma
Hossz: 12 204 karakter
Elolvasva: 0 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Hát nem így gondoltam – Bazd meg, Zalán, te mi a faszt keresel itt?
– Kinga... hé, minden oké?
– Jaj, bocs, ne haragudj, de most nem a legnagyobb örömöm, hogy látlak...
A hangom élesebb volt, mint szerettem volna, és Zalán arcán ott volt az a félrebillent mosoly, amit gyerekkorunk óta ismertem – az, amelyik egyszerre jelentett szánalmat és kíváncsiságot.
Nem haragudott meg, sosem haragudott meg. Csak állt ott a kapuban.
A fogadalom részletei jutottak eszembe – bárki, aki szembe jön: fiatal, öreg, részeg, cigány, nyomorék. És Zalánt, az unokatestvéremet kellett a jó Istennek elsőre elém tennie. Nem gondoltam bele, mikor ezt kitaláltam. Ha az apám jött volna, akkor mi van? De szerencsére nem ő jött. Zalán inkább jó barát volt, aki óvott, játszott velem a babáimmal, aki védelmezett kamaszként, akivel gyerekként papás-mamásat, orvososat játszottunk, mikor hét éves voltam.
És akkor nem tudtam, mit, de az ő farkát láttam életemben először játék közben. És most itt van.
– Bocs, majd megmagyarázom... – mondtam, ahogy szinte a nyakába ugrottam, hogy ne tudjon ellökni, és a szám a szájára nyomtam. Nyelvem tépte szét a megijedt ajkait, és a nyelvem már a szájában volt.
– Hé, bazd meg, mit csin... – próbált ellenkezni, de akkor teljes erőmből csókolózni kezdtem vele.
Az erőlködésem átkapcsolt benne valamit, és visszacsókolt, karjaival a derekamnál fogva tartva, magához húzva. A vad, fájdalmas csókom lassan lágyult, majd érzékivé vált. A szám már nem tépte, hanem kereste az övét – a nyelvem lassabban mozdult, a fogaim elengedték az ajkát, és a csók hosszú, mély, elnyúló lett. A kezei nem szorítottak, hanem tartottak, a teste nem feszült, hanem simult. A csókban benne volt a fájdalmam, de már nem harapott – kért. És ő válaszolt rá. A szája puha volt, a nyelve lassú, és a csókban ott volt valami, ami addig nem volt: a megértés, hogy mindketten ugyanazt akarjuk, még ha nem is tudjuk, miért.
Lassan letett a földre. Erre én elszaladtam a külső padlástéri ajtó felé, reménykedve, hogy a sötétben a kulcsszéfet ki tudom nyitni. Sikerült. A francia ágyra hassal zuhantam rá. A fájdalom átcsapott a szégyenbe, majd a félelembe – hogy mi a picsát csináltam. Pont Zalán... Zokogtam.
Már zokogtam – a fájdalom, a fáradtság és a szégyen Zalán miatt kitört belőlem. Remegett az ágy velem együtt. Hirtelen valaki megsimogatta a hátam.
Zalán volt. Belülről jött fel. Leült mellém, a fejem a combjaira fektette, és felém nézett.
Ez csak a történet kezdete, még 6 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 0 pont (0 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1