Újjászületés 1. rész

Miri vagyok, 25 éves, két éve végeztem közgazdászként, és apukám jól menő, fuvarozó cégének a gazdasági vezetője. Apa mindig tudott helyezkedni. Bő nyállal nyalt felfelé, ügyesen befurakodott zsíros állami építkezésekbe, és közben tényleg dolgozott is. Tőle tanultam meg, hogy a munkában – az üzletben – és a magánéletben egyaránt helyt kell állni. Az egyetem mellett letettem a targoncavezetői és nehézgépkezelői vizsgát is, a jogosítványom is majdnem minden kategóriára kiterjed. Apa gyakran mondta.

– Lányom, akkor leszel igazán megbecsült vezető, ha bármikor be tudsz állni a kétkezi munkások közé, bármikor el tudod látni bármelyik beosztottad munkáját!
És igaza volt! Jó érzés volt az izzadt, büdös munkások között vállvetve dolgozni, ellátni a fizikai feladatokat. Egyszer az egyik sofőr feleségének szülinapja volt, haza küldtem ünnepelni, a fuvarjait meg én intéztem el helyette, és közben tudtam, hogy én intézem a HR – t, a gazdasági teendőket is, hogy a többiek hazamehessenek a családjukhoz. Az irodai beosztottaim is felnéztek rám, amikor letört körömmel, olajos kézzel, elkent rúzzsal segítettem nekik, ha elakadtak, vagy ha rossz napjuk volt.
Anya? Nos, ő egy igazi beképzelt picsa volt. Főnökasszonyként vonult, rázta a seggét, és megkövetelte a ki nem érdemelt tiszteletet. De én tudtam, hogy a valóság más, itt én és apa vagyunk az, aki ért a munkához, aki a két világot egyszerre uralja.
A kapcsolati válságom kellős közepén voltam, amikor anya beiktattatta a legújabb, 35 éves asszisztensét, – vagy, ahogy én hívtam magamban, a kis pincsijét, – aki loholt utána és tisztában volt vele, hogy ha ügyes, sokáig megmarad házi kedvencének. Szóbeszédből tudtam, hogy egy szerény, – inkább szegényes háttérből érkező – nő volt. Elvált, megfásult, de mégis volt valami nőies benne. Néha láttam, ahogy anya mögött két lépéssel loholt, próbált megfelelni minden elvárásnak. Haja hátul felborotvált volt, elöl viszont nőies és a kifehérített haja különösen vonzották a tekintetet. Én, aki amúgy kerültem anyát, próbáltam távol maradni ettől a dinamikától is.
Már három hetet kibírt anya mellett, amikor én apa vállán szipogtam, azon keseregve, hogy milyen tetű lett a pasim. Valamiért Kati, – anya új asszisztense – bejött apához. Ő, felsóhajtva, inkább menekült volna tőlem, de Kati szolgálatkészen hallgatta a panaszaimat.