Modern kommuna 2. rész

Egyre több időt próbáltunk együtt tölteni. Már nem csak simogatás volt, hanem már puszik is, nyakra, mellre, combok közé a szőr fedte puncira. Már orálisan is kielégítettük egymást.
Az este csöndje ránk nehezedett, de köztünk nem volt nyugalom. Juli rám nézett, mintha valamit már régen elhatározott volna.

– Feküdj le! – Mondta. Nem kérve, hanem parancsolva.
Engedelmeskedtem. Ő mellém térdelt, lassan levette a pólóját, majd a bugyiját is. Egy pillanatig sem zavarta, hogy nézem. Tudta, hogy kívánom.

– Nézd csak! Ez az enyém. És most azt akarom, hogy nyaljad!
A szavai élesen vágtak, mint egy parancs. Odahúzott magához, a melléhez. Éreztem, hogy kemény, feszült, mintha csak erre várt volna. A számra nyomta, erősen, mohón.

– Harapd! Szívd!
Megtettem. Nem volt benne finomkodás, ő sem akarta. A sóhajai, ahogy felnyögött, egyértelműek voltak, ez kellett neki. Közben a keze a melleimen járt, majd lejjebb, egyre lejjebb, míg a combom közé ért. Nem kért engedélyt, csak megmarkolt.

– Tetszik, ugye? – Súgta rekedten. – Akkor mutasd meg, mennyire!
A szavai felgyújtottak. Lehajoltam, végig pusziltam a hasát, lassan, de határozottan közeledve a combjaihoz. Nem kellett sokáig várnia. Széttárta a combjait, szinte nekem feszítette magát. Én apró puszik után a combja tövét nyaltam, majd fogammal húztam a szőrét, helyet csináltam a rengetegben, és belenyaltam a repedésébe. Persze, hogy már nedvezett. Nyúlós nyálkája most is íztelen volt. A nyelvemre vettem belőle, és felhúztam a kis borsójára, a repedés felső végéhez, ahol kis ékként díszelgett.

– Ott! Most! Ne állj meg!
Minden mozdulatból éreztem, hogy teljesen átadta magát. A teste remegett, a hangja elcsuklott, mégis újra és újra kimondta, mit akar. És én megtettem, újra és újra, amíg már nem tudta visszatartani a kiáltását. Rázkódott a teste. Aztán rám borult, de nem pihenni. A szemében láttam, hogy most ő következik. Félre sem kellett húznom magam, máris rajtam volt, a szája a mellemen, a keze a combjaim között. Nem simogatott, hanem követelte, hogy érezzem.

– Most te! Most neked legyen jó!
Hagytam, hogy végig vigye rajtam a játékját. A szája, a keze, minden mozdulata azt mondta, hogy most én vagyok a soros. A légzésem kapkodó lett, a testem beleremegett. Az utolsó pillanatban, amikor már nem tudtam visszatartani, Juli rám nézett, a szeme villant.

– Ez az! Engedd! Élvezz!