Nászéjszaka újra élve

Amikor megkaptam a hírt, hogy három hónapra ki kell mennem az amerikai anyacéghez képzésre, vegyes érzések kavarogtak bennem.
Mérnökként már évek óta bizonyítottam, most pedig a részlegvezetői posztra készítettek fel. Büszkeség is volt bennem, ugyanakkor tudtam, mit jelent ez Három hosszú hónap távollétet Cintiától. A feleségemmel nem először éltünk át sűrű időszakot a munkában, de ilyen hosszan még sosem választott el bennünket óceán.
Az első hetekben sokat beszélgettünk kamerán keresztül. A nappalink jól ismert bútorai, az asztalon álló virág, a kedvesen szőtt függöny mind megjelent előttem a képernyőn, és úgy éreztem, mintha csak egy karnyújtásnyira lenne. Aztán lassan változott a beszélgetéseink hangulata. Egy-egy hosszabb nap után, amikor már túl voltunk a napi ügyeken, Cintia kicsit közelebb húzta a laptopot, és játékosan rám mosolygott. Emlékszem, ahogy először csak a haját igazgatta, majd a blúzát lassan kibontotta. A monitoron keresztül néztem, ahogy finoman végigsimítja pici, feszes cicijét, közben félrebillentett fejjel figyelte a reakciómat. A légzésem felgyorsult, mintha ott lettem volna vele. Egyre bátrabban folytatta, keze lassan a combjára tévedt, majd a lábai közé.
Láttam, ahogy hátradől, a szeme lecsukódik, és ujjai mozdulataiba beleremeg az egész teste. Mélyen magába tolta. Szinte éreztem nedves, szűk rését, sokat matattak az én ujjaim is benne. Én közben a hotelszoba csöndjében követtem minden rezdülését, mintha tükörben látnám. Mint kamaszként, én is vertem a faszom. Tudtuk, hogy nem helyettesítheti az igazi érintést, de a hiányt, a vágyat mégis enyhítette. Néha nevetve szakadt meg a pillanat, ha akadozott a kép vagy kimaradt a hang, de azonnal visszataláltunk egymáshoz. És minden egyes ilyen éjszaka után egyre türelmetlenebbül számoltuk a napokat. Nőtt bennünk s közelség, az érintés vágya. Már nem az volt a kérdés, kibírjuk-e, hanem hogy mikor szakad végre ránk újra a közelség.
Egy július végi, forró nyári éjszakán landolt a gépem Ferihegyen. A hosszú út fáradtsága mintha egy pillanat alatt elszállt volna, ahogy kiléptem az érkezési csarnokba. A szemem azonnal őt kereste. Ott állt, vékony nyári ruhában, haja a vállára omlott, szinte izzott körülötte a levegő.