A nagyi segítő kezet nyújt

– Ó, az is ott egy szép példány! – Jegyezte meg halkan Madelyn, és Eve-vel együtt én is követtük a tekintetét: egy félmeztelen, kockahasú fiatalember volt a látvány tárgya.
– Tudom, gyönyörű nap van – mondtam, miközben igyekeztem úgy tenni, mintha nem szökne fel a pulzusom a huszonéves hím nyers szépségétől –, de nem tűnik úgy, hogy ma különösen sok az alulöltözött ember?
A hatvanéves triónk, – két özvegy és egy elvált asszony, – viccelődtünk, hogy mi is 21. századi Aranylányok vagyunk, – Sophia nélkül, aki fiatalabbnak mutatna minket – épp a szokásos kora délutáni kávénkat kortyolgattuk kedvenc kávézónk teraszán, az utcai napernyő árnyékában.
Madelyn „kiszemeltje” már legalább az ötödik félmeztelen férfi volt, akit aznap láttunk. És még annál is több nő volt, alig valamit takaró bikiniben, vagy hasonló öltözékben.
– Ma van a Meztelenkedés Napja – mondta Maddy –, de azt hiszem, ennél messzebbre nem merészelnek elmenni ebben a régimódi konzervatív kisvárosban.
– Mi az a Meztelenség Napja? – Kérdeztem.
– Egy világnap, amely a természetes állapotunkat ünnepeli, amikor mindenkinek meztelenül kellene járnia – válaszolta Madelyn.
– Bárcsak megtennék! – Mondta a harmadik tagunk, Eve, a nagymamabandánk Blanche Deveraux-ja. – Akkor tudnánk, mit rejt a csomagjuk valójában, és nem dőlnénk be a vastag bicepsznek, ha egy apró farok gazdája! Kiderülne, hogy a súlyemelés nem segít a Jancsikán.
– Éva! – Csattantam fel.
– Ne Évázz már! – Mondta. – Ha a nadrágban lévő öt plusz centi tizenöt plusz centivel jár a dereka körül, akkor én inkább a hájhurkát választom minden alkalommal. És ti ketten is így tennétek!
Madelyn nevetett, én pedig erőltetetten mosolyogtam, bár igazából az elvesztett Jimmymre gondoltam, aki egészen a végéig karcsú derekú és keményfaszú maradt nekem.
Mintha a gondolataimban olvasott volna, Eve azt mondta:
– Nincs azzal baj, ha arra gondolsz, hogy végre egy faszhoz jutsz! Tudod, ez nem jelenti azt, hogy nem szeretted, vagy már nem szereted Jimmyt.
Az, hogy „visszakerülök a játékba”, rendszeresen felmerült, mikor a férjem után letelt a gyászév, és mostanában egyre gyakrabban cikiztek vele, hogy Jimmy már több mint két éve elment.
– Vagy legalább tölts egy kis időt egy férfival – tette hozzá a realistább Madelyn.
Ő az elmúlt pár hónapban egy vízvezeték-szerelővel járt, míg Eve úgy pörgette a randevúit, mintha még mindig főiskolás lenne.
– Bla, bla, bla – legyintettem rájuk.