Kalandok a nyaraláson 4. rész

Kai

Gerda velem szemben ült és  a kertjéről, beszélt. Valószínüleg észrevette, hogy a gondolataim valójában máshol járnak.
– Ugye Katharinára gondolsz? – kérdezte.
– Igen. – válaszoltam
– Nem kell félned, nem fog semmi sem történni közöttük.
Beszéltem neki a Heikével és a Thomassal történt párcserénkről. Arról is, hogy ez tulajdonképpen hogyan is alakult ki.
– Nem rossz, hogy a jelenlétemben adott bizonyos engedményeket a férjednek. De azt hiszem több időre van szükségünk. Teljesen megőrülök érte. De nagyon kívántam ugyanakkor neki a szexet Thomassal. Azt hiszem, hogy ezután gyakrabban fogunk közösen ágyba menni. Jelenleg viszont nem akarom más férfival megosztani.
– Akkor meg sem kell kérdeznem, hogy el tudnád e képzelni a kettőnk közötti szexet!
– Nézd Gerda. Te nagyon vonzó nő vagy. És igenis el tudnám képzelni veled a szexet. Még azt is hogy te legyél a domináns fél. Akár. Hogy megalázz, megkorbácsolj és szexuálisan bántalmazz.
– Egyikünk sem akarja tönkretenni a kapcsolatotokat. Remek pár vagytok ti együtt. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jól kijövünk egymással. Természetesen tiszteletben tartom a jelenlegi hozzáállásodat. Ki tudja, talán majd egyszer. – zárta le Gerda a témát.
Ekkor Paul jött ki a házból.
– Katharina még lent van és rád vár. Menjél és sok időt szánjál rá.
– Köszönöm! – válaszoltam és siettemhozzá. Alig vártam, hogy odaérjek.
Lenyomtam a kilincset és beléptem az ajtón. Kathrin az X-nél állt. A szeme egy fekete ruhával volt bekötve. Karjait fejmagasságban megbilincselték. A széttárt lábait puha bőrbilincsek tartották. Csendben becsuktam az ajtót és elindultam hozzá.
– Kai, te vagy az? – kérdezte félénken.
– Ittvagyok nálad, álomangyalom.
– Csinálj most velem, amit akarsz! – suttogta.
Először nem tudtam, hogy mit mondjak neki. A helyiség nyomasztó atmoszférája, a félhomály, a csend és a bőr illata. Aztán az én Kathrinám meztelenül kikötözve arra bíztatott, hogy most kész van arra, hogy teljesen átadja magát nekem. Viszont ez először megbénított. Egy örökké valóság telt el mire visszanyertem az uralmat az érzékeim fölött.
– Nem akarok neked csalódást okozni, drágaságom! – közöltem vele.