Vetésforgó 2. rész

Tündi komoran roskadt le a konyhaszékbe. Szótlanul. A fejét tenyerébe temette, könyöke az asztallapot nyomta. A tartása elárulta, hogy most valami szétcsúszott benne, vagy inkább összecsuklott. Valami, amire nem talál megoldást. Odaléptem, és végig simítottam a haján. Halkan, lassan, ahogy akkor szoktam, amikor már nincs mit mondani, csak jelen kell lenni. Tudtam, ez most a maximum, amit adhatok. Várt, gyűjtötte az erőt. Aztán mégis én törtem meg a csendet.

– Mi a baj?
Abban a pillanatban, – mint mikor átszakad a gát, – Tündiből ömleni kezdtek a szavak. A szavak, amik mögött hetek, hónapok súlya, ki nem mondott aggódása rejtőzött. Kiderült, hogy Kati apjának kétes hírű biznisze beborult, már több, mint egy éve. Mostanra pedig a bili is kiborult. Hivatalosan is. A kölcsön fedezete a házuk volt, amit a bank elárverezett, és most ultimátumot adott nekik, egy hetük volt kiüríteni az otthonukat. Az egész család Sajó mamához költözik, több száz kilométerre, de Kati a városban akart maradni. A munka miatt. A múltba kapaszkodás miatt. De nincs pénze, pénzük háromhavi kaucióra egy albérlethez.
Addig hallgattam, amíg a gyomromban meg nem jelent az a fura szorító érzés. És csak akkor mertem megszólalni, amikor már nem lehetett tovább halogatni.

– Várj csak! Ez az a Kati?
Tündi rám nézett, mintha nem is értené, miért kérdezem. Aztán kimondta.

– Igen. Az a Kati.
Abban a pillanatban tudtam, hogy benne vagyok a szarban. Nyakig. Ez a 22-es csapdája. Bármit mondok, veszítek. Ha felajánlom, hogy itt alhat a hátsó szobában, amit tényleg csak száradó ruhák, rég nem használt vacakok és karácsonyi díszek laktak, akkor én leszek a szemétláda szoknyapecér. Mert nyilván csak nosztalgiázni akarok majd, „jól jön az alkalom”, „a régi csaj, mi? ” Ha viszont nem segítek, akkor érzéketlen tuskó leszek, aki magára hagyja Tündi legjobb barátnőjét a hajléktalanság határán. Ezért nem szóltam, majd hosszas hallgatás után, mikor már kezdett kínos lenni a csend, csak egyetlen egyszerű kérdést tettem fel, szenvtelenül, kimért hangon.

– És én miben tudnék segíteni?
Erre újra elindult a szövegzuhatag.