Az új élet 3. rész

Kezdtem ráérezni ennek az egésznek a szexpartner kereső ízére. A nők, a beszélgetések, a tekintetek mögötti ki nem mondott vágyak... mintha lassan megértettem volna, mit keresnek bennem. Csak a farkam Isten adta méretét, bár nyilván sok ekkora van, de nem a köznek kiszolgáltatva, mint ahogy most én teszem. Azt a fajta nyers, őszinte férfierőt, amit manapság ritkán látnak azt keresik a nők. És igen... nem tagadom, de a farkam lett a mindenem. Az a nyomorult,  még ötven felé is áll, mint a cövek. Vastag, hosszú, kemény, nem én mondtam, hanem ők. Én csak éltem vele. Sokszor gondoltam arra, honnan jöhet ez. Hogy nekem miért adatott meg, amit más csak irigykedve néz. Isteni ajándék. Aztán egy-egy csendes reggelen,  amikor a föld illata még benne van a levegőben, eszembe jutott a nagyapám. A falu bikája volt, nem csak a szó szoros értelmében. Még kölyök voltam, mikor az öregek viccesen mesélték, hogy egyszer a falu tenyészbikája meglátta nagyapám szerszámát fürdés közben és szégyenében világgá ment. Akkor röhögtünk rajta, most meg... lehet, hogy tényleg volt benne valami. Talán a föld energiája, amit egész életemben tapostam, a friss levegő, meg az a férfivér, amit tőle örököltem, ezek együtt adtak valamit, ami ma is működik. Nem csak lent, hanem fejben is. Mert ez az egész nem csak dugás. Ez játék, szövetség, belső hangoltság a másik testére, lelkére. És ha egyszer ráérzel, nem akarsz már máshogy élni.
Már hetente más nő fordult meg az ágyamban. Nem válogattam különösebben, öreg vagy fiatal, telt vagy vékony, mindnek megvolt a maga varázsa. A pinájuk egyformán hívogatott, s ha becsuktam a szemem, csak a hő, a lüktetés, a sóhaj maradt. A különbségek a részletekben voltak, valakin hatalmas tőgyök ringtak, másokon két maréknyi keménység, vagy épp semmi, mintha férfi lett volna, csak egy nyílás a combjai között mutatott a nőiességre. Akkoriban már nem zavart. A test csak díszlet volt. A feleségem körtés, kissé eres mellei után rácsodálkoztam a formák sokféleségére, volt, hogy plasztikával kitömött kebleket markoltam, máskor olyan puha, természetes idomokat, hogy szinte bele lehetett veszni. De volt olyan is, akinek a csípőjén nem volt mit fogni, a csontjai alatt recsegett a matrac és mégis, ha épp olyan kedvem volt, megkívántam.