Tanítvány 1. rész

Amióta az eszemet tudom, ebben a húszezres kisvárosban élek. Itt születtem, itt nőttem fel, és valahogy sosem jutottam messzebb. Az ovis és az iskolás évek gyorsan elrepültek, nem volt bennük semmi különös – ment minden a maga útján.
Már akkor is elég egyértelmű volt, hogy nem pont úgy viselkedem, mint a többi lány. Inkább a fiúkkal lógtam, mert velük lehetett focizni, fára mászni, meg hülyeségeket csinálni. A lányos játékok valahogy nem kötöttek le. Ha balhé volt, szinte biztos, hogy én ott voltam a közepén. Sőt, ha őszinte akarok lenni, gyakran én voltam a felbujtó. Előfordult, hogy elsőként ugrottam bele a verekedésbe, ha valakit piszkáltak, vagy ha csak egyszerűen unatkoztam. Nem voltam éppen a legnyugisabb gyerek.

Általános iskola után egészségügyi szakközépbe mentem. Tipikus csajiskola volt, egyetlen fiú se járt oda, szóval, ha lett volna is valami késztetés bennem, hogy közelebb kerüljek a srácokhoz, ott nem igazán volt rá alkalom. De őszintén szólva, nem is hiányzott. Persze, nyaranta jöttek a kötelező táborok, ahol mindenki be volt sózva, keresték a kis kalandokat. Voltak próbálkozások is, de rólam ezek teljesen lepattantak. Még ha egy-egy srác be is próbálkozott, nem tudtam rájuk úgy nézni, mint a többiek. A múltból hozott emlékek, az állandó verekedések, az agresszív, durva fiúk teljesen elvették a kedvem attól, hogy bárkit is romantikusan lássak. Csókolózni? Azt se tudtam, hogy kellene? Akarom-e? Ha valaki megpróbált megfogni, vagy hozzám nyúlni, fogdosni, azonnal leblokkoltam, vagy kivontam magam a szituációból. Így lettem én „a hisztis picsa”, legalábbis sokan így hívtak. Tizenhat éves koromra már rajtam maradt ez a bélyeg, mert nem vihogtam együtt a többiekkel, nem néztem csöpögős sorozatokat, és nem olvadoztam minden második fiú mosolyától. Sokat maszturbáltam, de az kevés volt, hogy kifárasszon. A sok fölös energia, ami bennem tombolt, végül megtalálta a helyét. Már négy éve csináltam egy küzdősportot, – a kick-boxot, – mert abban tényleg minden benne volt, feszültséglevezetés, szabály, fegyelem, technika. Ott aztán tényleg senki nem nézett furán, ha odacsaptam. Inkább azt nézték, hogy hogyan, és tanítottak, hogy jobban csináljam. A kick-box lett az egyetlen hely, ahol igazán otthon éreztem magam.