A ketrecharcos 1. rész

Csütörtök, hajnali fél hat, egy csendes budai mellékutca

A három alak árnyékként mozdult meg a sarkon. Két fiatalabb srác és egy idősebb, kopaszodó férfi. Mindhárman nagydarabok, kigyúrtak voltak. Egyikük baseballütőt tartott a kezében, a másiknak egy rugóskés lapult a zsebében, a harmadik szimplán bízott magában, a testi erejében. Tökéletes célpontnak tűnt a nő. Ötvenes, kezében sporttáskával, a fülében fülhallgatóval, békésen, magányosan sétált, és úgy tűnt, elég gazdag. Azt hitték, könnyű préda lesz.

– Hé, mama! – Szólt rá az egyik, vigyorogva. – Nem kéne egy kis segítség a cipekedéshez?
A nő megállt, kivette a fülest, és lassan feléjük fordult. Arca rezzenéstelen, mozdulatai nyugodtak, kimértek voltak, szinte túlságosan is.

– Szerintem még meg tudom oldani segítség nélkül – felelte halkan, némi spanyol akcentussal, szinte fenyegetően.
A baseballütős kétmarékra fogta az ütőt, és előre lépett, ütésre emelte a rudat, aztán elsötétült számára a világ. A nő egyetlen villámgyors, szabad szemmel szinte követhetetlen mozdulattal kivédte az ütést, kirántotta a baseballütőt a pasas kezéből, és azzal a lendülettel állon, majd mellkason vágta vele. A férfi úgy terült el, mint egy zsák. A második támadó már a bicskát villantotta, de mire használta volna, a nő oldalra lépett, könyökkel gyomorszájon ütötte, majd térddel arcon rúgta. A srác élettelenül rogyott le a járdaszegély mellé. A harmadik próbált hátrálni, de a nő utána lépett, és nyitott tenyérrel egyenesen a mellkasára célzott. Az ütés úgy döngött, mint amikor autó csapódik a falnak. A férfi hátratántorodott, elvágódott, a fejét beverte a járdaszegélybe, és mozdulatlanul fekve maradt. Csend lett. A nő sóhajtott egyet, visszatette a fülhallgatót, és tovább indult.

Kora reggel, ugyanaz a budai mellékutca, rendőrségi szalagok, villogó fények, kávészag, tétova helyszínelők.

– Hadnagy úr! A mentő nem vitte el őket, a halottkém hevenyészett vizsgálata szerint az egyiküknek eltört a szegycsontja. Nem kicsit, nagyon! Szilánkosan, millió darabra! Tüdőelégtelenség végzett vele. A járdaszegély okozta koponyasérülésbe csak néhány nap múlva halt volna bele.