Elszigetelve mégis boldogan 1. rész

1943 őszén a Nógrád fölé hajló dombok között már korán sötétedett. A köd estére leereszkedett az erdőre, és úgy ült meg a fák között, mintha maga is rejteni akarna valamit. A tanya odafenn állt a domboldalban, távol a falutól, körülötte két hektárnyi föld, gyümölcsfák, veteményes, legelő, majd körbe a sűrű erdő, amely nappal árnyékot adott, éjjel pedig menedéket.

A ház vályogból épült még a nagyapám idejében. Alacsony volt, vastag falú, hosszú tornáccal. Télen könnyen tartotta a meleget, nyáron nehezen melegedett fel. A falusiak azt mondták: ha egyszer befűtik, a kemence még hajnalban is lélegzik, ha nyáron kiszellőztetnek, még este is hűvös van.

Huszonhárom éves voltam akkor. Magas, csontos vállú, kevés beszédű emberré tett a háború még azelőtt, hogy katonának vittek volna. Vagyis vittek volna. A behívó már tavasszal megérkezett, de a család eldöntötte, hogy nem megyek.

Az erdő jó rejtekhely volt.

A csendőrök ritkán jártak fel ilyen messzire, különösen mióta a környék tele lett bujkálókkal, katonaszökevényekkel és olyan férfiakkal, akiket a családjuk inkább eldugott, mintsem elküldött volna a frontra.

A faluban senki sem beszélt erről hangosan.

Nem kellett.

Mindenki tudta.

Nem maradtam egyedül. Velem volt az unokatestvérem, Miklós is, aki huszonnégy évesen még otthon lakott a szüleivel lent a faluban. Őt is fenyegette már a sorozás, és mikor híre jött, hogy újabb embereket írnak össze, egy este feljött a tanyára egyetlen zsákkal a vállán.

— Maradok egy ideig — mondta csak ennyit.

Nagyapám bólintott.

Nem kérdezett semmit.

Abban az időben az emberek már nem kérdeztek sokat.

A nagyszüleim végül leköltöztek a faluba a lánnyal együtt. Ilona, a húgom, húszéves volt, sötét hajú, keskeny arcú lány, akinek a tekintete sokkal idősebbnek látszott a koránál. A faluban a nagyanyám testvérénél húzták meg magukat egy kis házban, de Ilona naponta kijárt a tanyára.

Hajnalban indult.

Kosarat vitt, néha kenyeret, néha mosnivalót. Rendben tartotta a veteményest, főzött ránk, vizet húzott a kútból, takarított, mosott. Mire besötétedett, többnyire visszaindult a faluba, hacsak az erdő felől puskalövést vagy idegen kutyaugatást nem hallott.

Olyankor maradt éjszakára.