Nagyi és Pici

Két évvel ezelőtt ötvennégy esztendős voltam, és az életem egyszerre lett boldog és sanyarú. A boldogságomat – Isten bocsássa meg – a férjem halála hozta el. Már nem bírta tovább a mája a  rengeteg magozatlan gyümölcsből kotyvasztott, sufniban főzött pálinkát. Kínok kínja között halt meg, ahogy szó szerint az alkohol felrobbantotta a máját. Talán egyszer a Jó Isten megbocsátja, de tiszta szívből nem tudtam elsiratni. A kis vállalkozásom azóta szárnyal.

Csirkékkel foglalkoztunk, mióta lehetőség volt vállalkozni. Mára már egy kis csirkefarmot építettem uniós, vissza nem térítendő hitelekből. Amíg a férjemmel csináltuk, és nem alkoholmámorban élt, ketten oldottunk meg mindent napkeltétől napnyugtáig. Miután a férjem az alkohol rabságába került felvette Palit, egy falubeli – válása után szinte földönfutóvá váló – negyvenes férfit. Gyorsan betanulta a maradék munkát amit nem lehetett gépesíteni. Sokat ábrándoztam magányomban vele kapcsolatban. Igen, úgy, férfiként – mikor a testi szükségleteimnek azt a bizonyos részét intéztem kézzel, kígyóuborkával, zöld banánnal. Sajnos lecsapott rá egy vele korú nő, aki magához is fogadta. Valahol megértettem. Megértettem, hogy Pali a maga korú nőt választotta. Neki valószínűleg nem az én testem jött be – amire még a férjem józan állapotában azt mondta:

– Na, ebben a testben van az igazi élet, ebbe lehet jól pakolni.

Zuhany után álltam a gardróbszobában a tükör előtt. Még a vízcseppek tükröződtek a bőrömről. Hmmm. Hatalmas, nagy darab test állt el előttem a tükörben.

Magas voltam. A melleim dinnye nagyságúak, bár már megnyúlva pihentek a testemen. A bimbóudvar akkora, hogy egy csecsemő tenyere nem takarná el, közepén a férfi hüvelykujjnyi bimbókkal, amelyek a hidegre megkeményednek. A hasam kicsit már lefelé simul, de arányaiban még vállalható. A fenekem nagy, a lábaim erősek. Soha nem borotváltam a testem – szerencsére nem is erős  szőrzet volt rajtam, éppen csak pihe. A punámon már gyérült, miután a férjemnek már nem kellett, hogy kopasz legyek. Az epilálás jócskán megritkította a szőrhagymákat. A hónaljamat elkezdtem ismét borotválni, hogy mikor megizzadok, ne legyen a szagok bújtatója.

Igazából csak akkor tetszettem magamnak, mikor női görcsöm volt. Anyám  míg élt mindig mondta:

– Na, lyányom, akkor leszel majd bajba, ha egyedül maradsz, oszt viszket a pinád. Ne feledd, csináld magadnak, oszt az Úr is megsegít.