Halálos szerelem

Ült a sötét szobában, és zokogott...
A nagyvilágnak próbálta magát erősnek mutatni, és talán többé – kevésbé sikerült is neki, de amikor sikerült egyedül maradnia, akkor...
... akkor sírt, és sajnálta magát. Illetve nem is magát, hanem az életét, az élet szépségeit, a családját, a szerelmét, a fürdőzéseket, a kerékpártúrákat, és a testi szerelmet.
Csak ült a szobában, és fékevesztetten sírt. A kedvenc száma szólt a cd lejátszóban, a kedvenc filmjének a betétdala. Eddig is szerette ezt a filmet, de már hinni is akart neki. Az angyalok városa...
A lágy hangú énekesnő gyönyörű opusa simogatta a lelkét, és ő a filmre gondolt, az életére, és mindenre, amit el fognak venni tőle...
Teljesen kiborult, és azt hiszem jogosan...
A régóta fokozódó fejfájás, a kettős látás, a tarkókötöttség időszakos megjelenése előrevetítette a bajt, de mint ilyen esetekben mindig, az orvos későn került a képbe.
Glioblastóma. Ezt írták a papírra, mintha lenne bármi jelentősége. Szurkálták, , csövet dugtak az ereibe, hogy megfestve az agyi ereket kimondhassák rá a halálos ítéletet. Agydaganat. 3 – 4 hónap, az utolsóban garantált szenvedés, még a morfiumos kezelés mellett is.
De el lehet ám nyújtani ezt az időszakot, mondta az orvos keserű mosollyal, hisz tudta, milyen ára van ennek: , citosztatikumok, és . Ad ugyan pár hónapot, ha minden jól megy, de amit a jobb kezével ad, azt a ballal el is veszi: hajhullás, gyengeség, hányás, bőrégés, fertőzések...
Milyen élet ez? Miért pont én? Mit vétettem? Miért ilyen korán, Mi lesz utána? Ezeket kérdezte magától, de választ senkitől sem kapott. Még a szülei se tudták biztatni, hasztalan lett volna. Erőtlenek, gyengék, hitevesztettek lettek ők is.
Azt azért meg tudták tenni, ennyire azért fel tudtak készülni, hogy a lányuk előtt (aki az egy szem gyerekük volt, és akire mindig nagyon büszkék voltak) nem mutatnak gyengeséget. Amikor azonban a lányuk bevonult a szobájába a félelmeivel, akkor ő belőlük is kiszakadt a fájdalom, és meglett koruk ellenére úgy zokogtak, mint a gyerekek.
A kérdéseket ők is feltették minduntalan, de hiába a diploma, hiába a tapasztalat, választ ők se kaptak, és csak üres, rémült és riadt tekintettel nézték egymás kisírt szemét.