A+ A-

Halálos szerelem

Ült a sötét szobában, és zokogott...
A nagyvilágnak próbálta magát erősnek mutatni, és talán többé - kevésbé sikerült is neki, de amikor sikerült egyedül maradnia, akkor...
...akkor sírt, és sajnálta magát. Illetve nem is magát, hanem az életét, az élet szépségeit, a családját, a szerelmét, a fürdőzéseket, a kerékpártúrákat, és a testi szerelmet.
Csak ült a szobában, és fékevesztetten sírt. A kedvenc száma szólt a cd lejátszóban, a kedvenc filmjének a betétdala. Eddig is szerette ezt a filmet, de már hinni is akart neki. Az angyalok városa...
A lágy hangú énekesnő gyönyörű opusa simogatta a lelkét, és ő a filmre gondolt, az életére, és mindenre, amit el fognak venni tőle...
Teljesen kiborult, és azt hiszem jogosan...
A régóta fokozódó fejfájás, a kettős látás, a tarkókötöttség időszakos megjelenése előrevetítette a bajt, de mint ilyen esetekben mindig, az orvos későn került a képbe.
Glioblastóma. Ezt írták a papírra, mintha lenne bármi jelentősége. Szurkálták, kínozták, csövet dugtak az ereibe, hogy megfestve az agyi ereket kimondhassák rá a halálos ítéletet. Agydaganat. 3 - 4 hónap, az utolsóban garantált szenvedés, még a morfiumos kezelés mellett is.
De el lehet ám nyújtani ezt az időszakot, mondta az orvos keserű mosollyal, hisz tudta, milyen ára van ennek: kemoterápia, citosztatikumok, és sugárterápia. Ad ugyan pár hónapot, ha minden jól megy, de amit a jobb kezével ad, azt a ballal el is veszi: hajhullás, gyengeség, hányás, bőrégés, fertőzések...
Milyen élet ez? Miért pont én? Mit vétettem? Miért ilyen korán, Mi lesz utána? Ezeket kérdezte magától, de választ senkitől sem kapott. Még a szülei se tudták biztatni, hasztalan lett volna. Erőtlenek, gyengék, hitevesztettek lettek ők is.
Azt azért meg tudták tenni, ennyire azért fel tudtak készülni, hogy a lányuk előtt (aki az egy szem gyerekük volt, és akire mindig nagyon büszkék voltak) nem mutatnak gyengeséget. Amikor azonban a lányuk bevonult a szobájába a félelmeivel, akkor ő belőlük is kiszakadt a fájdalom, és meglett koruk ellenére úgy zokogtak, mint a gyerekek.
A kérdéseket ők is feltették minduntalan, de hiába a diploma, hiába a tapasztalat, választ ők se kaptak, és csak üres, rémült és riadt tekintettel nézték egymás kisírt szemét.
A lány villanyt oltott, és a kezébe vett egy vékonyka füzetet. A versek közül, amik a könyv tartalmát képezték, csak az egyik érdekelte, és annak ellenére, hogy már kívülről tudta, újra és újra elolvasta. A könyv ezen lapja, gyűrött és elázott volt már a sok olvasástól, és a rá hulló könnyektől...
A vers címe: Lassú halál volt, és az utolsó versszak volt, ami döntésre késztette:
"...s minden miben hittél,
már nem élő, és nem is holt,
eljött hát érted végre,
de sajnos ez lassú halál volt..."
Elolvasta, majd még egyszer, és még ki tudja hányszor, s minden újabb olvasásra egyre nagyobb lett a fájdalma, és a fájdalmával egyre nőtt az elhatározása is.
Megértette a verset, de nem értett vele egyet. Ő nem akart magának lassú halált, nem akart szenvedni. Ha mennie kell, akkor azt méltóságban, és az emberi mivoltától nem megfosztva szeretne.
És ez egyértelművé tette neki, hogy mit kell tennie. Azt tudta, hogy a szüleire nem számíthat, sőt, ha csak megtudnák, hogy mit tervez... De mit tudnának tenni??? Mivel büntetnék meg? Az életét már elvette tőle egy felsőbb hatalom, minden más semmiség ehhez képest.
És a szüleinek is meg kell érteniük, hogy miért tenné...meg kell értsék, határozta el magában, és formálgatni kezdte a gondolatot, mely előbb utóbb tervvé alakult.
Azt nem tudta ugyan, hogy a barátja mit fog szólni mindehhez, csak remélte, hogy számíthat rá... Az ő szerepe volt a legfontosabb.
Összehívta hát a családi gyűlést, eljött a barátja is, és a könnyeiktől küszködve leültek a nappaliban.
Csöndben hallgatták végig, csak a könnyek hullottak sűrűbben a padlóra jelezve a helyzet komolyságát.
Mikor befejezte a beszédet, még mélyebb lett a csönd, szinte megfagyott a levegő, és minden szempár a lány barátjára, Zsoltra szegeződött. A szülei a hallgatásukkal mintegy áldásukat is adták a dologra, tudták, tiltakozni hasztalan volna, és amúgy sem tudják megakadályozni benne...
No meg ez volt egy haldokló utolsó kívánsága.
Zsolt csendben ült, és annak ellenére, hogy szólni szeretett volna, a gombóc nem tette lehetővé ezt.
Próbálta lenyelni, de örült egy kis gondolkodási időnek. Nagy terhet venne a nyakába, ha belemenne, és talán még nagyobbat, ha nem engedne a szerelme kérésének.
Vívódott, de tudta, nem dönthet másként.
Csöndesen bólogatott, aminek hatására a lány szívéről egy nagy kő esett le...
...de ez a kő nem veszett el, hanem a fiú lelkére telepedett, nyomasztóan, éreztetve vele, mekkora felelőséget vett a nyakába.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.71 pont (63 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 Andreas6 2017. 10. 23. hétfő 10:36
Tökéletes írás, bár tényleg nem ide való. Azért sokan tudják értékelni, a néhány fikázó pedig (most az egyszer én is használom ezt az undorító kifejezést, mert ideillik) menjen a sóhivatalba. Disznók elé gyöngyöt szórni...
#14 listike 2014. 06. 8. vasárnap 15:30
Gyönyörű volt.
#13 papi 2013. 07. 10. szerda 10:31
Nem rossz
#12 Rok 2002. 11. 10. vasárnap 20:02
Ponyva.
Szerintem elég botrányos. Nem csak a dekadencia visszataszító, de még morbid is, összességében eléggé torz értékeket képvisel.
Édesapám rákban halt meg. Ez itt egy műsz@r. Ha akkor olvasom, amikor beteg volt, köpni-nyelni nem tudtam volna. Mindenesetre nem pontozom le, de amúgy egy nagy 0.
#11 anonim 2002. 11. 10. vasárnap 02:11
ahh, ez gyonyoru volt... 10pont
#10 Csillag 2002. 11. 9. szombat 21:15
hozzaszolo nagyon jol beszelt... A sztori tenyleg nagyon nagyon szep. Viszont ha belegondoltok kicsit realisan...ki tud osszehozni egy erekciot es egy elvezest, mikor tudja, a kedvese, akit szeret nemsokara a kezei kozott fog meghalni???
#9 Sirus 2002. 11. 8. péntek 23:05
Kibaszottul szép volt ez nagyon szép még nem olvastam ilyen szépet bár nem ehez az oldalhoz illik de jó néha ijet is olvasni.......
#8 hozzászóló 2002. 11. 8. péntek 17:15
Ez egy gyönyörű történet. DE. Ezen az oldalon, sok ember nem kedveli az olyan történeteket, amik ilyen jellegűek. Sok sex, kevés rizsa, jó megfogalmazás, izgató sztori. Namármost. Ez a történet ilyen: sok rizsa, kevés szex, (engem különösebben nem izgetott fel), a sztori pedig gyönyörű, de szomorú, és a fő témája nem a szex. Ne gondoljátok azt, hogy nekem nem tetszett. Szerintem nagyon jó volt. Csak nem ehhez az oldalhoz illik. A fenti érvek miatt 8as.
#7 Odin 2002. 11. 7. csütörtök 22:50
Csodálatos volt. Számomra 10 fölötti.
#6 ábus 2002. 11. 7. csütörtök 22:44
bakkeer ez szép volt...........
#5 #777 2002. 11. 7. csütörtök 15:26
nagyon 10 lenne, mert a téma jó, csak szegény celine-nel, meg TELJESEN MÁSKÉNT kellett volna megcsinálni, nem tudok tiszta szívemből meghatározható jegyet adni
#4 Zero 2002. 11. 7. csütörtök 14:14
Olcsó románás műanyag-érzelgés. Jó nagy zéró.
#3 xxe 2002. 11. 7. csütörtök 12:52
NAGYON 10, de csak mert nincs 20-as pont a skálán!!
#2 Rego 2002. 11. 7. csütörtök 01:45
Nem olvastam még ennél szebb, meghatóbb történetet!
Nem is tudok hirtelen mást mondani: Csodaszép volt!
#1 Törté-Net 2002. 11. 7. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?