Kóterban

Történt ugyanis ezelőtt 8 évvel hogy kis falusi fiúcska voltam, aki a szexről még azt sem tudta micsoda még sehová nem nőtt egy szőrszál sem sőt még azt sem tudtam, hogy magamnak is tudok örömet szerezni. Ebben a kis faluban – ezt csak azért írom, hogy valamennyire el tudjátok képzelni az akkori ismereteimet a szexről – a legnagyobb szex esemény a faluban az volt, ha valaki valahonnan előhalászott egy női aktot ábrázoló kisnaptárt és azt kézről kézre adogattuk a suliban, hogy senki meg ne lássa.
Tehát én ilyen tudatlanul elmentem a nagyvárosba továbbtanulni mivel a faluban csak nyolc általános volt. Szeptember 15 volt, amikor kezdődött az iskola és én bekerültem a kollégiumba a többi városi vagány közé és az első hétvégén mikor hazamentem anyámnak elkezdtem a sírást, hogy én aztán oda vissza nem megyek. Hát visszamentem, vissza kellett menjek. A körülmények pocsékok voltak csak minden második nap lehetett fürödni nyármeleg (kb. 25 C fok) vízben és akkor is csak 5 percig, s hogy ezt mindenki betartsa, a nevelőnő segített a mosdatásban. Egykettő egy kis szappan be a hidegvíz alá, és uzsgyi az ágyba.
Ez így ment úgy novemberig lassan hetente egyszer meleg vizet is adtak, de a fürdési idő megmaradt kemény 5 perc. November közepe lehetett vagy már december nem emlékszem pontosan, amikor a nevelőnő elhagyott bennünket. Állítólag már nem bírta tovább a sok rossz kölyökkel. Én még mindig a kis falusi fiúcska voltam csupaszon vékonyan, de nem soványan, akit mindig csúfoltak hol ezért hol azért. Tehát elment a nevelőnő és jött helyébe egy nevelő. Kb. 30 éves lehetett nem volt egy adonisz, de szép kerek izmai voltak lapos hasa, amin csak akkor látszottak a kockák, ha nagyon megfeszítette teljesen szőrtelen volt (mármint a hasa melle) iszonyúan aranyos arca mégis férfias volt. A szemét viszont nem tudom leírni. Azt látni kell. Én olyan szép szemeket se lányban se fiúban azelőtt sem és azután sem láttam. Akkor engem mindez hidegen hagyott. Tehát ő érkezett nevelőnek. A fürdés megmaradt a régi csak öt perc.
Első fürösztés (durva ez a szó, de ez így volt) alkalmával voltak, akik tiltakoztak, hogy hozzájuk nyúljon. Engem különösebben nem érdekelt, mert nekem olyan mindegy volt, hogy nevelőnő vagy nevelő.