Valamit valamiért 1. rész

Biológia-földrajz szakos tanár vagyok egy gimnáziumban. Csak pár éve végeztem az egyetemen, most mégis úgy döntött az igazgató, kapok egy 9-es osztályt. Kezdetben tiltakoztam, hogy nem vagyok én még alkalmas erre, a tojáshéj a fenekemen. De Sándor csak győzködött, előbb-utóbb valahol el kell kezdeni, meg különben is, ha nem is sok, de ezzel együtt jár egy kis osztályfőnöki pótlék. Biztosan jól jön egy pályája elején járó pedagógusnak. Szó se róla, a pénz mindig jól jön, hiszen csak idén költöztem saját lakásba, azt is csak örökség útján sikerült megvennem. Végül elvállaltam az osztályt.
A névsor alapján kb. Fele-fele volt a nemek eloszlása, csak reménykedhettem, hogy a rendbontókat nem érdekli a természettudomány.
A szeptember 1-i évnyitóra öltönyt vettem, mégiscsak meg kell adni a módját. A kolléganők elismerő pillantásaitól kísérve haladtam az új osztályom felé.
Bár hangzavarra számítottam, de úgy tűnik, 30 új diák nehezen ismerkedik egy új környezetben, csak csendes beszélgetés fogadott. Elhangzott pár bátortalan Jó napot kívánok, majd mindenki gyorsan a választott helyére csüccsent. Amennyire lehetett felmértem a társaságot, miközben a tanári asztalhoz léptem. Normális kinézetű diákok ünneplőben, sehol egy kék vagy pink haj, sehol egy piercing.
– Jó napot kívánok! A nevem Fekete Ádám, és én leszek a következő négy tanévben az osztályfőnökötök. A nagy melegre való tekintettel az igazgató úr nem vezényli le az osztályokat az udvarra, mindenki a termében marad, és a hangszórókból hallgatjuk meg a Himnuszt, az igazgató úr köszöntő beszédét, majd a Szózatot. Utána szeretném, ha mindenki bemutatkozna, mondana magáról pár szót, és én is elmondom a tudnivalókat. Nem kell megijedni, nem akarom hosszúra nyújtani a dolgot. Eredetileg 3 osztályfőnöki órát kellene tartani, de igyekszem előbb befejezni, hogy ma még mindenki hamarabb mehessen haza.
Ebben a pillanatban recsegve bekapcsolt a hangszóró, majd felhangzott a Himnusz. Az osztály és jómagam is felálltunk a helyünkön, végigvártuk az utolsó taktusokat is, majd nagy székcsikorgás közepette mindenki leült. Újabb recsegés után Sándor dübörgő basszusa mordult bele a mikrofonba. Nagy elánnal fogott neki a mondandójának, hogy mennyire örül, amiért ilyen sokan választották idén is ezt a gimnáziumot, majd az iskola magasztalásába kezdett.