Két jegy a Paradicsomba 1-2. rész

1. rész
Kifutottam az időből, közeledett a karácsony, és még nem volt ajándékom Jennynek, a barátnőmnek, akivel majdnem két éve voltunk együtt. Valami olyat akartam, ami tökéletes, valami olyasmit, aminek van mondanivalója, de ami egészen biztosan nem gyémántgyűrű. Nem mintha sosem gondoltam volna arra, hogy megkérem Jenny kezét, hiszen abban a korban voltunk, amikor a barátaink már kezdték eljegyezni egymást, de karácsonykor túlságosan is közhelyes lett volna.
Az őrületbe kergettem magam, amikor átfésültem az üzletek weboldalait és minden ékszerüzletet, amit csak találtam. Egyszerűen nem találtam olyan ajándékot, amit személyesnek és különlegesnek éreztem volna. Tudtam, hogy kell lennie egy egyszerű válasznak, de egyszerűen nem találtam. Úgy döntöttem, hogy külső segítségre van szükségem, ezért felhívtam a világ egyik legjobb barátját, Hannah-t. A gimnázium óta barátok voltunk, és ha valaki tudott nekem segíteni, akkor ő tudott.
– Szia, idegen – mondta Hannah, amikor felvette a telefont.
– Szia, – mondtam, – utálom a karácsonyi bevásárlást.
– Odaadhatom a listámat, ha akarod – nevetett.
– Nem, neked könnyű vásárolni – mosolyogtam. – Bármit, amiben gyémánt van, ugye?
– Túl jól ismersz engem – mondta Hannah pajkosan. Lehetőleg igazán nagy gyémántokat. Feltételezem, hogy Jenny karácsonyi ajándékát keresed megszállottan?
– Igen, csak valami olyat szeretnék, ami feltűnő és személyes – nyögtem.
– Egy gyémántgyűrűt? – Hannah kuncogott.
– Ne kezdd ezt – mondtam. – Még nem állok készen arra, hogy megállapodjak.
– Talán csak még nem találtad meg az igazit – mondta Hannah nyersen.
– Tudom, hogy nem te vagy Jenny legnagyobb rajongója – mondtam – de ő a barátnőm.
– Tudom, de ha még nem állsz készen egy gyémántgyűrűre, akkor talán meg kellene kérdezned magadtól, hogy miért nem állsz készen arra, hogy gyémántgyűrűt vegyél neki, Don – sóhajtott Hannah.
– Honnan tudod, hogy mikor találtad meg az igazit? – Kérdeztem.
– Egyszerűen csak tudod, Don – mondta Hannah. Mindent el kell magyaráznom neked?
– Talán, egy ilyen idiótának, mint én, hasznos lehet – nevettem.
– Mindenkinek másképp megy, de az egyetlen állandó, hogy amikor megtörténik, akkor tudod, hogy megtörténik.
– Amikor mi történik? – Nyögtem fel.