A talált papír

Ádám a számítógépén dolgozott, amikor a képernyő szélén egy figyelmeztetés villant fel. Valaki videobeszélgetést akart vele kezdeményezni. Fogadta a hívást és a képernyőn megjelent a húga, Fanni. A lány négy évvel volt fiatalabb nála és még otthon lakott a szüleikkel a vidéki házban.
– Röf, röf! – mondta a lány vigyorogva, minden bevezető nélkül.
Ádám jó kapcsolatban volt vele, de a lány néha fel tudta idegesíteni.
– Mi a bajod? Nem kellene már ágyban lenned?
– Semmi, csak gondoltam mint szakács, megnézem a husikámat.
– Szakács a husikát? Miről beszélsz?
– A régi szobádban takarítottam és pakolásztam. Találtam egy darab papírt, amin érdekes dolgot olvastam. Idézek belőle, jó? “Oh... anya, apa, Fanni... ha tudnátok mennyivel finomabb vagyok az állatoknál... Engem lógassatok fel, nézzétek a vergődésemet, azután daraboljatok fel... ” Ismerős? – kérdezte a lány és a kamerának mutatott egy teleírt papírlapot.
Ádám elvörösödött és egy darabig nem jutott szóhoz.
– Ez csak fantáziálás, ami senkire sem tartozik. – nyögte ki végül.
– Olvassak még belőle?
– Ne! Mit akarsz?
– Nem fogod elhinni mi történt! Amikor először elolvastam, azt hittem megőrültél. Ki is akartam dobni. Azután nem hagyott nyugodni... újra és újra elolvastam... és egyre jobban tetszett a dolog. Arra gondoltam, hogy megmutatom anyáéknak is, hátha nekik is tetszik.
– Meg ne merd tenni!
– Mitől félsz? Nem te írtad, hogy szeretnéd, ha apa azt tenné veled, amit az állatokkal szokott? Ismerd be a hugicádnak, hogy szeretnéd, ha megennének! – unszolta a lány.
Ádám újra elvörösödött. Az írást nem tagadhatta le.
– Igen... szeretném... de csak fantázia az egész. A valóságban fájdalmas lenne.
– Nem biztos! Tudod, hogy apa milyen gyakorlott. Nem éreznéd sokáig... Szóval?
– Elment az eszed! Kérlek, hogy ne beszélj erről másnak!
– Késő! Már döntöttem... Jó éjt kis malackám! – mondta a lány mosolyogva és mielőtt Ádám tiltakozhatott volna, megszakította a kapcsolatot.
A fiú a következő pár napban megpróbálta elérni a lányt, de nem kapott választ. A munkája lekötötte, így elkönyvelte magában, hogy a húga csak ugratta és valójában megtartotta magának a felfedezését.
Két hét múlva azonban e-mailt kapott Fannitól. Megnyitotta és döbbenten olvasta a mondatokat:
“Beszéltem anyáékkal arról, amit találtam. Először ők is pontosan úgy reagáltak mint én: azt mondták, hogy teljesen elment az eszed. De ugyanaz történt velük, mint velem. Teltek a napok és a gondolat nem hagyta őket nyugodni. Szóval most ott tartunk, hogy a fantáziád mindhármunkat izgat. Arra jutottunk, hogy a dolog rajtad áll. Ha még mindig szeretnéd, a jövő szombaton várunk családi ebédre. Egy nagyon különleges ebédre. Fanni “
Ádám hosszú ideig üres tekintettel meredt a képernyőre, miközben gondolatai száguldoztak. Vajon hány ember kap a testvérétől meghívást olyan ebédre, amin ő lesz a fő fogás?
Azután felsóhajtott és megírta a rövid válaszát: a legnagyobb örömmel megy a közös ebédre.
A napok gyorsan teltek és Ádámot már nem kötötte le a munkája. Gondolatai egészen máshol jártak. Amikor péntek délután már egészen közel járt a házukhoz, még egyszer arra gondolt, hogy vissza kellene fordulnia, de végül folytatta az útját és bekanyarodott a bejárat elé. A családtagok örömmel üdvözölték. A másnap említését mindenki gondosan kerülte. Ádámot csak a munkájáról és a városi életről kérdezgették, illetve beszámoltak neki a helyi eseményekről.
Amikor lefekvéshez készülve a fiú a fürdőszobából a szobájába ment, a húgát találta az ágyán ülve.
– Izgulsz, ugye? – kérdezte tőle a lány.
– Igen... nagyon – felelte Ádám és oldalra fordította a tekintetét.
A lány mellé lépett és a fiú mellkasát, hasát cirógatva azt mondta:
– Holnap ez a test mindenkié lesz. De ma este csak az enyém! Élvezni szeretném!
Fanni visszaült az ágy szélére, a bátyja pedig letérdelt elé. Ádám kezei felcsúsztak a húga vádlijára, térdére majd a combjára, amit szeretettel masszírozott egy darabig. Utána közelebb húzódott és széthúzta a térdeket, hogy közéjük férjen. Fanni olyan izgatott volt, hogy alig kapott levegőt. Halk sóhajt hallatott és könyökére támaszkodva hátradőlt. Megemelte a mellkasát a testvére kedvéért. Ádám egyre feljebb és feljebb tolta az alvós pólóját a combján, mígnem előbukkant Fanni bugyija. Az anyaga áttetsző volt és a lány biztosra vette, hogy a testvére látja puncijának árnyékát az anyagon keresztül. Szándékosan választott ilyet. Szélesebbre tárta a lábait, hogy még jobban láthassa. A kis sárga anyag a puncijára feszült.
Ádám felült mellé az ágyra és a kezébe fogta az arcát. Fanni a szemébe nézett. A fiú először lágyan, majd egyre erősebben csókolta. Ajkaik összetapadtak és a lány bőre kipirult. Egy pillanatra feszélyező volt, hogy a testvére nyelve a szájába csúszik, de már átlépték a határt és nem volt más dolga, csak felvállalni új státuszát, mint Ádám szexpartnere.
A fiú mögé ült úgy, hogy a lábai az oldala mentén nyúltak el és kezeit könnyedén a csípőjére tette. Fanni teljesen átadta a testét a testvére irányításának. A holnapért cserébe ma este az övé volt, hogy tegyen vele amit csak akar. Amikor Ádám felfelé kezdte húzni a pólóját, engedelmesen felemelte a kezeit, hogy levehesse róla. A bugyija levételében is készségesen segített. Ezután a bátyja megfogta a combjait és széthúzta őket. Fanni lábai szélesre tárultak, szeméremajkai pedig virágként nyíltak ki, hogy bemutassák mélységüket. Ádám középső ujja egy kicsit cirógatta a redőit, majd a hüvelyébe csúszott. A lány ekkorra teljesen bendvesedett és puncija nem állt ellen a behatolásnak. Az ujjazás cuppogó hangja betöltötte a szobát.
Egyszer csak puha csókot érzett a nyakán, majd Ádám megfogta a vállánál és hanyatt fektette az ágyra. A fiú fölé kúszott és a szája ráereszkedett. Nyelve a punciját csapkodta.
– Óóó... – sóhajtott Fanni.
A testvére nyelve és ajka szakértelemmel járt rajta. Finoman megcsókolta és ingerelte a nagyajkait majd megcsókolta a csiklóját. Meglepődött, amikor érezte, ahogy Ádám nyelve lefelé mozdul a puncija mellett és megcsiklandozza a hátsó nyílását. A bátyja ágyéka az arca fölött helyezkedett el és a fiú derekán még mindig rajta volt a törölköző. Fanni lerángatta róla és megmarkolta Ádám farkát. Nagyobb volt, mint gondolta volna. Gyengéden megcsókolta a makkját, azután kissé elhúzódott, hogy csodálja. Nehéz volt teljesen a hímvesszőre koncentrálni, mivel Ádám szorgos nyelve elterelte a figyelmét. A fiú egy pillanatra abbahagyta a nyalást és azt mondta:
– Csodálatos az ízed!
Azután folytatta. A bókja megerősítette Fanni elhatározását. Nem hagyhatta, hogy a testvére jutalom nélkül maradjon. Kinyitotta a száját és a kezével bevezette a méretes nemi szervet. Nem volt könnyű a kerülete miatt.
– Ohhh... – nyögte Ádám.
Fanni lendületesen szopni kezdte. Szája fel-le mozgott a hímtagon miközben nyelve körben járt rajta. Alig egy-két perc múlva érezte, hogy Ádám teste megremeg, és a fiú hirtelen kihúzta magát a szájából. A lány egy csipetnyi csalódottságot érzett, mert szerette volna megkóstolni a spermáját.
– Ez nagyon jó, de nem a szádba akarok élvezni! – mondta Ádám és négykézlábra állította a húgát.
Csatt! Ádám keze erősen a fenekére csapott, Fanni pedig felkiáltott a fájdalomtól és a kéjtől. Meglepte, hogy a fiú ezt teszi, de örült a határozottságának. Ádám makkja megérintette a puncija bejáratát. Vastag volt, semmi kétség. Amikor a fiú előrelendült, Fanni felnyögött a feszítő érzéstől. Kifújta a levegőt és szélesebbre térdelt, hogy teljesen kinyissa magát és megkönnyítse Ádám behatolását. A fiú a két lépést előre és egyet hátra módszerrel haladt benne egyre mélyebbre és Fanni minden lökésnél felzihált. Végül teljesen benne volt.
Ádám egy kis szünetet tartott, ami alatt Fanni lehunyta a szemét és élvezte az összes érzést – a benne rejlő teltséget, a fenekén lévő kezeket, a szoba csendjét. Azután a bátyja elkezdte dugni. Először lassan, de fokozatosan gyorsította a tempót. Hamarosan Fanni egész teste beleremegett a farkának támadásába. A haja kócosan hánykolódott a vállán, a melle pedig vadul ringott.
– Ó, igen... – mondta lélegzetvisszafojtva.
Ádám nem szólt semmit. Fanni elcsodálkozott szeretkezésének intenzitásán – nem csak a sebességen és az erőn, hanem azon, hogy milyen gondosan mozgatta a nemi szervét: különböző módokon és szögben lökte bele magát. Figyelmesebb és gondosabb szerető volt, mint képzelte volna. Felnyögött miközben teste a bátyja testével együtt ringatózott. Nem csak a fizikai érzés izgatta, hanem annak tudata is, hogy a testvére teszi ezt vele. Soha életében nem érzett ehhez hasonlót.
Nem tudta mennyi ideje szeretkeznek és a maga részéről órákig folytatta volna, de érezte, hogy Ádám nem bírja már sokáig. És valóban... a fiú felnyögött és kezei megfeszültek a csípőjén. Ő sem tartotta tovább vissza magát. A karjai engedtek és a mellkasa az ágyra zuhant, miközben felkiáltott a kéjtől. Ádám még egy utolsó nagy lökést adott neki és beleélvezve és megtöltötte a magjával. Együtt borultak az oldalukra. Fanni lehunyta a szemét és biztonságban, szeretve és kiteljesedettnek érezve magát feküdt Ádám ölelésében.
Másnap Ádám Fanni hangjára ébredt.
– Ébresztő malacka!
Álmosan kinyitotta a szemét és meglátta a húgát, ahogy az az ágy mellett állt, a kezében kötéllel. Mellette ott voltak a szülei. Fanni lerántotta a róla paplant, ő pedig ösztönösen próbálta meztelenségét eltakarni.
– Csodásan nézel ki és isteni ízed lesz! – mondta az anyja mosolyogva.
– Igazad volt... remek lesz! – mondta az apja Fanni felé bólintva.
A lány elmosolyodott és azt mondta Ádámnak:
– Kérem a kezeidet!
A fiú felült az ágy szélére, előrenyújtotta a kezeit és egy darabig némán nézte, ahogy a húga összekötözi a csuklóit.
– Sajnálom, hogy leírtam egy ilyen sötét képzelgést! – mondta végül.
– Ne tedd! Mindannyian élvezni fogjuk az ízedet. – mondta az apja.
– Mivel én találtam a húst, az én előjogom, hogy az első falatomat megválasszam – közölte Fanni ellentmondást nem tűrően, miután végzett a csomózással.
– Rendben! Ha megsült, tied az első választás joga! – mondta az anyja.
– Már tudom is, hogy mit választok. – mondta a lány vigyorogva és a bátyja ölébe nézett.
Ádám elvörösödött és a merevedő péniszét próbálta takargatni, de Fanni maga felé húzta a csuklókra hurkolt kötél végét:
– Gyerünk malacka! Sétálj szépen a helyedre!
Ádám egyre vonakodóbban lépkedett, ahogy a kis háztáji vágóhídhoz közeledtek, de végül odaértek. A fiú megtorpant, amikor belépett és az egyik kampóra akasztva egy frissen levágott sertést látott.
– Sajnálom! Elfelejtettem betenni a fagyasztóba. Arra az esetre készültem vele, ha meggondolnád magad. Csak ne nézz rá! A te húsod sokkal finomabb lesz! – mondta az apja bocsánatkérő hangon, majd folytatta:
– Feküdj le a földre!
Ádám engedelmeskedett, az apja pedig összekötötte a bokáit is. Ezután a hurokba egy kampót akasztott és lánccal felhúzta a fiút fejjel lefelé úgy, hogy annak karjai jó fél méterrel a padló felett lógtak. Az amúgy is mereven álló hímvesszője egy kicsit még keményebb lett.
– Alig várom, hogy megkóstolhassam! – mondta Fanni mohó csillogással a szemében, majd megkérdezte az apját:
– Segítsek?
– Hozd ide azt a nagy kést!
– Nagyon félek! – mondta remegő hangon Ádám.
– Ne aggódj! Láttál már ilyet. Tudod, hogy gyorsan vége lesz. Csak próbáld elengedni magad! – nyugtatta meg az anyja.
– Nem csinálhatom én? – kérdezte Fanni.
Az apa egy pillanatra elgondolkozott, majd azt mondta:
– Ha a bátyád is beleegyezik, csinálhatod. De próbálj határozott lenni és igyekezz nem okozni neki hosszú szenvedést! Ádám?
A fiú tudta, hogy a húga gyakorlatlansága gyötrően hosszú plusz másodperceket fog jelenteni, de úgy érezte, hogy még az előző esténél is intimebbé tenné a kapcsolatukat, ha hagyná. Kimondatlanul is érezte, hogy a húga fejében hasonló gondolat járhat.
– Rendben! – felelte.
Az apja hátrahúzta a fiú fejét, Fanni pedig a torokra helyezte a kést.
– Kezdhetem? – kérdezte.
– Igen! – nyögte Ádám.
Az apja egyetlen határozott vágással elintézte volna a dolgot, de a húga inkább csak nyiszálta és többször is nekifutott. Ádám némán tűrte a hideg fém ide-oda mozgását, amíg a lánynak az apjuk iránymutatásával végre sikerült megnyitnia a nyaki ütőeret. A fiú teste egy darabig rángatózott, majd pont olyan mozdulatlan lett, mint a másik kampón lógó állat. Az apa levágta a fejet, majd szakértő módon kibelezte és feldarabolta a testet. A darabokat a konyhába vitte, ahol a nők már előkészültek a sütéshez.