Kávé cukorral

Egy kis faluban éltem nevelő szüleimmel. Jóra való emberek voltak. Ugy neveltek mintha a sajátjuk lettem volna. Kiiskoláztattak szakmát adtak a kezembe. Mindenben támogattak. hiába akartam besegiteni a közös kasszába, soha nem vették el a pénzemet. Jó lessz még az neked ha mi már nem leszünk, csak okosan bánj vele – mondogatták. Számlát nyitottak a nevemre. Betöltötték már a 60. – ik évüket. Furcsa volt hogy bárkinek meséltek rólam mindig azt mondták: a fiunk!
27 éves voltam akkor.
Gyerekkori barátom ekkor érkezett haza Kanadából ahová valamilyen rokoni ágon jutott ki. Másfél év után nagyon megváltozott. A szerény falusi gyerek arcot eresztett!
Persze volt lóvéja dögivel. A falu kocsmájá tőle zengett ahogy a kinti életről beszélt. Mindenki leste a vezték nélküli telefonját. A 90-es években faluhelyen nagy dolognak számitott akkor! Természetesen beszélgetni senkivel nem tudott mert az ismerősi körünk nagyrészének a szines tv is luxus cikknek számitot.
Sebtiben vett egy, a falutól távol eső részen elhelyezkedő másfélszobás házat – Az ott élők örömmel adták el készpénzért. Talán soha nem láttak egyben 700000 forintot
– Jó hely lessz ez komám! – kurva tanyának első osztályu! – jelentette ki.
Mivel mind ketten kőmüvesek voltunk egy kettőre helyre pofoztuk.
Ahogy multak a hónapok, koptak a történetek, és a pénz is. Nem sokáig játszhatta a nagymenőt.
A magam részéről én két hónapja Pesten dolgoztam az épitő iparban. Havonta jártam haza. Jó pénzt kerestem, költeni jóformán nem költöttem, csak kajára és bérletre. Egy Ibusz lakást biztositott számomra a cég.
Eleinte furcsa volt a rengeteg ember, a nagy forgalom. Aztán megszoktam. Ismerőseim lettek, barátok, és alkalmi kapcsolatok. Haza csak a szüleim miatt jártam.
Egy otthon tartózkodásomkor a kocsmai barátokat látogattam meg. Javában ment a csócsó bajnokság. valaki megkopogtatta a válam. Feró barátom volt aki Kanadából hazatért. Lejjebb adott a nagyzolásból.
– Figyelj Vetya! Nem tudnál nekem egy helyet intézni magad mellett? Kéne a lóvé, itt meg szaré hugyé nem akarok elmenni melózni
– Intézek valamit, ha van felvétel anyáékkal üzenek – igertem meg neki
Napok mulva munka társak lettünk. Meló, csavargás, na meg a csajozás. nagyjából ez töltötte ki a napjainkat. Neki könnyen ment a nagyvárosi élet, egyhamar beilleszkedett.
Reggelente mindig egy kis élelmiszer boltban vásároltunk