OKT.
2.
2017
Anyámmal ketten éltünk vidéken, apám korán elhagyott minket. Nővérem már kirepült a családi fészekből.
19 éves voltam amikor iszakítottam 2 éves kapcsolatommal. Akkoriban nagyon megviselt a dolog, nem jártam el sehova, többnyire otthon voltam és egész nap gépeztem, vagy filmeket néztem. Anyámnak nem volt partnere, korábban volt egy férfi akivel évekig együtt voltak, de már 2 éve Ő is szingli.
Egyik nap mielőtt munkába indult, megkért hogy nézzem meg a laptopját mert nagyon lassú. Természetesen igent mondtam, nekem ez rutinfeladat volt. Elég jól értettem a számítógépekhez. Biztonság kedvéért csatlakoztattam egy pendrivot hogy a fontos fileokat lementsem mielőtt nekilátok a telepítésnek. Kíváncsiságból belenéztem a böngészési előzményekbe és akkor fedeztem fel hogy anyám rendszeresen pornóvideókat néz, főleg fiatalabb fiúkkal. Gondoltam ez normális, hisz neki is lehet igénye az effajta élvezetekre.
Nos, az egész úgy körülbelül pár éve történt. Egyik barátom mesélte, amikor ellátogattam hozzá, hogy nagyon jó élménye volt egy olyan „lánnyal” és mondta, hogy a közhiedelemmel ellentétben, teljesen megéri elmenni egy olyan lányhoz, szerinte csak jobban lett önbizalma, az ő kifejezése szerint „megéreztem a punci illatát”. Ekkor voltam 17 éves, srác, még szűz, komoly kapcsolatom nemigen volt még, alig volt pár barátnőm, de a simizésen, az összebújáson, és a csókok/puszik-on kívül nemigen jutottam eddig semmire, azt hiszem eddig még mindig csak a rosszabb fajta lányokat fogtam ki magamnak… szóval épp ezért már én is bele szerettem volna harapni a gyönyör almájába.
Így a barátomnál tett látogatásom után kezdtem el gondolkodni, hogy.., „a kutyafáját már, én is akarok már végre” persze, tudom, hogy úgy hangzik mintha már tényleg végső elkeseredésemben tettem volna mindezt, de azt hiszem csak szimplán a kíváncsiság,
Lágyan símogatott az ajka. Kószált a szemöldökömön, az ajkaimon és bizseregtette minden porcikámat. Ujjaival a hajamba túrt.
- Nincs meleged?
- De... — nem tudta tovább folytatni a mondatot. Befogtam a száját, a szó legszorosabb érrtelmében... a sajátommal. Aztán lágyabbá vált a csók. Ajkaink alig érintve, lágyan símogatták egymást. Körbekószáltak egymás szemöldökén, szemein, elidőztek a másik fülcimpáin... egészen addig, amíg nyelveink meg nem találták füleink belsejét. Forró lehellet kíséretében kalandoztuk be őket. A kalandozás eredménye az egyre mélyebb sóhajok, amiket az ajkak újabb találkozása követett.
Megint csak simizték egymást, aztán felnyíltak, a fogak összekoccantak... Nyelvem is megtalálta párját. Érezhető örömmel köszöntötték egymást. Elindultak "szomszédolni". Az ajkak hívogatóan nyíltak szét, utat engedve a kutatóknak. Körbesímogatták a szomszéd fogsorát, megtapasztalták — immár sokadszor — egymást.
Az egész akkor kezdődött mikor a legjobb barátnőmmel Vivivel egy csendes délutáni napon kávézás közepette vágyainkról beszélgettünk. És én elmondtam neki, hogy bár megelégszem a sima szexel is, de amire igazán vágyom az az, hogy valakinek a szolgája lehessek, kipróbálhassam, hogy milyen az ha ostorral vernek el… Vivi pedig csak hallgatott, mondhatni meg is értett engem. Ami érdekes volt, hogy nem lepődött meg, talán még az arca se rezzent, mikor hallgatta pajkos gondolataim. Na de mikor reagált megértettem, hogy miért tudott ilyen higgadt maradni ez ügyben. Ugyanis Vivi azt mondta, hogy tudna segíteni rajtam ez ügyben, mivel ő maga is érdeklődik a dolog iránt, persze leszögezném, hogy neki ekkor volt barátja. Elárulta, hogy a barátjával nagyon sokszor merülnek bele a BDSM világába, és ami azt illeti jobban is érzik magukat benne mint egy sima szex után. Na én viszont ezen nagyot néztem. Igazából azt se tudtam mit mondjak erre.
Esteledett. Angyal készülődött. Szokásos módon átgondolta a teendőit, mielőtt új szolgálati helyére indult, de a szokottal ellentétben, most erősen izgult. Hiába őrzött már sok csacsogó-totyogó, folyton potyogó apróságot, azért az mégis merőben más feladat volt, mint a mostani.
Egészen más csetlő-botló gyermekek hóna alá nyúlni, elkapni, vagy más irányba terelni a magukra rántott vázát, virágcserepet, forró levest, mint egy 30 év körüli független, jóképű, sportos fiatalembert megóvni a maga gerjesztette veszedelmektől. Mert Ernő. mindig is vonzotta a bajt! Nem mintha rossz lett volna... egyszerűen csak fiatal volt, néha kissé féktelen, túlságosan is élettel teli. Sehogy sem akaródzott megkomolyodnia! Például hajlamos volt arra, hogy örült tempóban száguldozzon az utakon új, tűzpiros Ferrarijával, kacagva a láttára elsápadó autósokat, riadtan szétspriccelő, sűrűn keresztet vető gyalogosokat.
Unatkozva keresgéltem elfoglaltságot magamnak. Más nem jutott eszembe csak a mozi. Eltökéltem, hogy az első moziban megnézem az első filmet függetlenül attól, mit is és kinek játszák.
Tíz perc és egy hambi után egy félreeső mozit találtam a Pillangó utcában. A jegyvásárlás gyorsan ment, mivel a sor csak 2 ember rövid volt.
A film címe? Lényegtelennek tűnt, mivel amúgy is csak kószáltam és mozizni akartam. Leülni, bámulni valamit értelmetlenül, hogy ne is kelljen gondolkoznom rajta. Beültem az utolsó sorba, hogy a kényelmemet ne zavarhassa meg senki és hallhassam, ahogy a vetítő zümmög a fejem fölött.
Fények kialszanak. Visszaszámlálás megkezdődik és minden reklám nélkül elindul a film. A film menetére nem összpontosítok. Szemem nyitva, gondolataim
- Gyerünk srácok, ne adjátok föl! Még 2 hossz! - ordította edzőnk utánunk bíztatóan. Fáradtnak érzem magam. A testem elernyedni készül, levegőért kapkodok. Úgy érzem egy bábu lettem edzés végére, és már csak robotként csinálok mindent.
- Még egy hossz… - suttogom magamnak, mikor a medence végén megfordulok. Egyedüli lányként nincs könnyű dolgom fiúk között, de a döntésemért én felelek. Sokan azt hinnék, hogy sokkal keményebb és durvább játék az, amit a fiúk csinálnak vízilabda néven. Tévednek. A lányok olykor sokkal keményebbek és szívósabbak. Bevetnek mindent, amivel a labdát megszerezhetik, és ha ez azzal jár, hogy a víz vörös tengerré változik, vállalják a következményeket. Így hát rossz tapasztalatokat szerezve inkább egy fiú bandához csatlakoztam és edzek velük nap, mint nap. Nőként tekintenek rám, és habár olykor akad egy-egy elkalandozott férfikéz, én sem vagyok rest és megragadom azt, ami igazán fáj.
Júlia McKenzi a legszebb nők közé tartozott szerte a megyében. Csodálták messze földön ében szín haját, kék szemeit, alabástrom bőrét, hibátlan fogsorát. Sudár alakja, keskeny dereka, dús keblei - közszájon forogtak, a férfiak körében fogalommá vált, szépségét lantosok énekelték meg. Két gyermeket is szült Lord McKenzinek, aki idősödő kora ellenére, talpig férfi volt. Amikor azonban a skótok harmadszorra is betörtek a területükre, megölték a lordot, így az asszony magára maradt, de semmiképpen nem vigasz nélkül!
Júlia szobája a kastély emeletén foglalt helyet, a kövezetet gyékény fedte, a fésülködő asztal előtt puha prémek, ahogy az ágy előtt is. Júlia szerette a vörös árnyalatokat, ezért a baldachinos ágy, a falikárpit, és a függönyök - a díszpárnákkal egyetemben - vörös árnyalatban pompáztak. Üde színfoltja a helyiségnek a rómaiaktól származó két agyagedény, a zöld tujákkal, amit a lady imádott.
