Hírek

Anyuval. 1. rész

Régen történt, de még ma is élénken él bennem. Anyu akkor 34 éves volt, sportos alkatú mindig elegánsan öltözködő, bár néha kissé túl visszafogottnak tartottam. Én alig múltam 15 éves. A gimiben, ahova jártam, egy napon elmaradt az utolsó két órám. Örültem, hogy majdnem két órával korábban érhettem haza. De amit azon a napon láthattam, örökre megváltoztatta az életemet. Hazaértem, bementem a lakásba és rögtön észrevettem, hogy a szüleim hálószobájának ajtaja résnyire nyitva van. Szerencsés véletlen, hogy az ajtó nyitva maradt. Szerencsés véletlen, hogy anyu szekrényének ajtaja is nyitva maradt. És a legszerencsésebb véletlen, hogy a szekrényajtón volt egy hatalmas tükör, amiből pont ráláttam az ágyra. Apám éppen vidéken volt és két napig nem is jött haza. Anyu egy pasival volt az ágyon. Mindketten meztelenül. A pasi jóval idősebb lehetett anyunál, mert a mellkasán a szőr hófehér volt.

A második esély 1. rész

Első fejezet
- A kurva életbe - zihál Mark, ahogy odaérünk.
- Felettünk - tátogja Nicky rémülten.
- El az ajtótól - suttogom, de abban a pillanatban kinyílik a csapóajtó, és egy fémes koppanás töri meg mellettünk a csendet. Megáll az idő, kifut minden vér a tagjaimból. Mark csak a másodperc töredékével mozdul gyorsabban, és mielőtt elránthatnám, ellök minket és ráveti magát a gránátra.
- Fussatok! - Ordítja, majd összedől a világ.
*
- Tartsd már normálisan...
- Kussolj és csináld!
- Add ide, majd én tartom.
- Jó lesz ez így!
- Akkor meg tartsd egyenesen, baszki!
- Hé, srácok – szóltam hátra –, megálljak?
- Jó lenne, mert így csak szétszórja ez a szerencsétlen.
- Szerencsétlen a nénikéd, inkább szívd már!

Biokertészet

- Szia szexi – kiabált utánam – akarsz dugi-dugi? – Kérdezte a gyengeelméjű Miska, aki a falu „hivatalos” pásztoraként a hajnali órában a tehenei után ballagott. Szokása szerint megtorpant és jól megbámult. Volt mit, szakadt rövidnacim feszült a fenekemen, a foltos fehér pólóm épp hogy csak eltakarta telt melleim.
- Legközelebb – vigyorogtam rá és felhúztam a trikómat, hogy megbámulja a csöcseimet.
- Mindig ezt mondod – csorgott a nyála (a szó szoros értelmében) majd lemondóan legyintett, és az állatai után indult.
Pár lépést megtéve én is hazaértem, és betaszítottam a nyikorgó kertkaput. Bepakoltam a hűtőbe, csináltam magamnak egy jéghideg fröccsöt majd kimentem a melegházba. Az én kis kedveseim szépen növekedtek. Leültem melléjük és eltűnődtem a sorsom forgandóságán. Ha anyunak nem támad az az idióta ötlete, hogy biokertészetet nyisson a nagyitól örökölt házunkba, még mindig Pesten élnék.

Villamos

A háromtagú társaság olyan ricsajt csapott mintha övék lenne az egész villamos. Aki csak tehette igyekezett elhúzódni a közelükből, de sajnos a zsúfolt kocsiban ez nem volt egyszerű. Balszerencsémre én épp beszorultam az egyik ülés és háttal közéjük, így se jobbra, se balra nem tudtam mozogni. Persze megkérhettem volna, hogy engedjenek ki, de nem mertem. Már csak azért drukkoltam, hogy minél hamarább szálljanak le.
- Na, és tudod, már csinálsz?
- Ja, három éve tervezem, hogy elmegyek és végigbaszom a Kamaraerdő összes kurváját. Végre punciba dughatom a farkam és nem a te nagy seggedbe.
- Hé! – Röhögött a másik – pár napja még te is odavoltál a fenekemért.
- Fel se vedd Ricsi– szólalt meg egy harmadik hang mögöttem – én bármikor benyomom neked a bráneromat, kis köcsög.

Ibolya és Flórián

2015 karácsonyán, a neten megismerkedtem egy lánnyal, a nagy távolság miatt ami elválasztott és az akkori körülmények oda vezettek, hogy soha nem találkoztunk. De mind ketten, ezekmiatt a nem megélt, de kimondott és vágyakozón, tüzesen élő vágyaink miatt, úgy kívántuk, akartuk egymást, kapaszkodtunk egymásba és egymásért ahogy az igazi szerelmes párok. Ez tette Ibolya és az Én (Flórián) kapcsolatomat különlegessé.
1. Beszélgetésünk:
- Szia Flóri! Végre hallhatom a hangod.- Szia Ibolya. Igen... végre beszélhetünk. És ne haragudj de halk leszek, mert szüleim a szomszéd szobában tv-znek!
- Rendben, ahogy jónak látod, de ugye nem zavarok?- De hogy zavarsz... sosem zavarnál, csak... várj becsukom az ajtót.
- Oké.
- Na itt is vagyok, Ibolya csak azt szeretném...mondani... hogy nagyon aranyos és szép hangod van. - Köszönöm szépen Flóri - hallattszott a hangján, hogy mosolyog.

Csapatépítés másként

Kétnapos csapatépítő tréningen vettem részt a Balatonnál. A nap jó hangulatban telt. Ebéd után csapatverseny volt, 10 fős csapatokban versenyeztünk. Öt lány és öt fiú alkotta a csapatunkat. Második helyen végeztünk, este vidám koccintgatással telt az idő. Volt egy fiú, olyan 25 éves lehetett, aki éreztem, hogy figyelt, igyekezett a kedvemben járni. Mondjuk 47 évemmel az anyja lehettem volna, de jól esett az udvarlása. 47 évem ellenére tudok nagyon jól kinézni. Most is kitettem magamért. Szűk farmerem kiemelte a fenekem formáját. a pólómon átsejlett a melltartóba bújtatott mellem, hosszú hullámos hajamat kibontva viseltem. Szóval úgy éreztem, jogos a kitüntetett figyelem. Az elfogyasztott ital hatására a hangulat egyre fokozódott. A fiú odajött hozzám és a fülembe súgta:

Kedves Íróink, Látogatóink!

Ritkán szoktunk az oldal témájától eltérő hírt kirakni, de a rendkívüli körülmények rendkívüli lépéseket követelnek. (És ez esetben ez nem egy szokásos április elsejei tréfa.)
Kérünk mindenkit, hogy a járvány következményeit előre enyhítendő igyekezzen a háztartásán kívüli érintkezéseit minimalizálni, és fordítsatok kiemelt figyelmet a higiéniára, kézmosásra, adott esetben maszk viselésére, és közben ne hagyjátok, hogy ez az elzárkózás plusz terhet rakjon rátok, próbáljatok elszakadni a folyamatos hírolvasástól, igyekezzetek kikapcsolódni is. (Akár itt, a Törté-Net-en, akár más formában. :) )
És rengeteg kitartást kívánunk mindazoknak, akiket a koronavírus egészségügyi vagy gazdasági problémát okoz (ott), és azoknak, akik minden erejét megfeszítve igyekszik a munkahelyén és otthon is helytállni a megnövekedett terhelés ellenére is!

További jó írást, olvasást és mindenkinek kitartást kíván: a Törté-Net Szerkesztősége

Régi história

Az élénk vörös színűre festett agyagfalakból, mint bővizű forrásból ömlött a forróság. Az őrt is megviselte a hőség, közönyösen intett a dárdájával, hogy mehetek. A kihalt utcákon egy lélek sem volt. Szerencsére könnyen megtaláltam anyám házát. Persze, Asera istennő legtekintélyesebb papnőjének hatalmas lakhely járt. Talán furcsának tűnhet számodra idegen, aki soraimat olvasod, hogy nem tudtam pontosan hol lakik az, akitől az életet kaptam, de az istenek és apám akarata már gyermekkoromba elszakított szülővárosomtól. Most, hogy ő, megért őseinkhez eljött az alkalom, hogy háztartásomat Ugaritba hátrahagyva meglátogassam gyermekkorom aranyködben úszó helyszínét. A szolga csak gyanakodva engedet be. Anyám a tágas előtérbe fogadott.
- Abí-Nasszir! Hát megjöttél! – Kiáltott fel, amikor meglátott. Megdöbbentem.

Thomas a természetben - A kerti tusoló

A mezőről elindulva újra bevettem magam az erdő sűrűjébe, ahol is megtalálva a kijelölt turista ösvényt, azon kezdtem haladni. Követve a jelzéseket, számtalan táblát láttam kirakva az ott honos állatok élőhelyeiknél, melyeket, ha volt szerencsém lencse végre is kaptam. Minden egyes kép után meg is néztem szerzeményemet, majd folytatva utamat csak még jobban örültem, hogy eljöttem ide.
Az ösvény néhol lejtett, néhol pedig meredek szirten kellett felkaptatnom.
Eközben is a nap verőfényesen sütött le rám a falevelek közül, mely az előttem lévő látványt tette csak még szebbé. Ahogy a fény behatol a lombkoronákon keresztül leérve a földre, s közben fákat, növényeket, állatokat burkol be meleg érintésével. Haladva tovább az erdőben szemlélve a körülöttem lévő világot, mely olyan csendes és békés a maga természetében, hogy legszívesebben csak leülnék egy fatövében, hallgatva minden lélegzetét, rezdüléseit a fáknak,