JAN.
19.
2018
Életem egyik legérdekesebb kalandja volt. Az egész egy koncerten kezdődött, amit már régóta vártam. Egyedül mentem el a bulira. Régen voltam már itt koncerten, jó érzés volt újra belépni a helyre. Nem találkoztam még ismerőssel, így leültem az egyik asztalhoz. Elmélyülten figyeltem a jelenlévő idegen embereket ismerős arcokat keresve közöttük. Kis idő múltán egy érdekes „jelenségre” lettem figyelmes. A srác az italpultnál állt. Ízlésemhez képest túl feminin alkat volt, de valamiért mégis vonzotta a tekintetem. Magas volt, hosszú, egyenes szálú fekete haja lágyan omlott a hátára. Fekete bőrnadrágot és fekete inget viselt. Volt valami kecses abban, ahogy nekitámaszkodott a pultnak. Ösztöneim azt súgták, hogy menjek oda hozzá... Mire rászántam volna magam, megjelent egy ismerősöm, aki odajött hozzám hogy üdvözöljön. Mire újra odanéztem a fiú eltűnt.
Maria naplójából, erről az estéről
Ismét újjászülettem. Alig egy nap telt el, hogy beszélgetni kezdtünk Szapphó költészetéről, a nőiességről, női játékokról, és arról hogyan változott mindez a korok során. Holnap eljutok végre a könyvtárba, hogy még utána olvashassak a témának, de ez a délután egy csodás új élményt adott nekem.
Úgy kezdődött, hogy az ebédnél felvetettem folytassuk a beszélgetést Szapphóról, és Leszbosz szigetéről, mert érdekes, furcsa feszültséget érzek magamban ezzel kapcsolatban. Magam sem értem. Ralf csak mosolygott, és kérte, inkább este folytassuk ezt, mert délutánra meglepetés programot szervezett Nekem, és ha feszültnek érzem magam, akkor ez biztosan tetszeni fog. Ennél többet nem volt hajlandó elárulni.
A múlt héten vásárolni voltunk a feleségemmel. Ez nálunk azért számít családi eseménynek, mert mindig szereti megmutatni és kikérni a véleményemet, hogy szerintem hogy áll rajta, hogy tetszik nekem. Már megvannak azok a kedvenc boltok, ahová járni szoktunk. Most sem kísérleteztünk, ugyan oda mentünk. Néhány elegánsabb darabbal szerette volna frissíteni a ruhatárát.
Amikor odaértünk az üzletbe rövid nézelődés után, kiválasztott egy sötétszürke kosztümöt, egy fehér blúzt, egy farmert és egy passzos fekete hosszú ujjú garbót. Mivel csütörtök délelőtt volt, nem voltak sokan az üzletben. Összeszedte a ruhákat és elindult velük a próbafülkékhez.
- Gyere utánam! De nem ér leskelődni! - mondta mosolyogva.
Ebben az üzletben egy helyen voltak a fülkék. Olyan 10-12 lehetett. Mindegyik üres volt. A feleségem bement az utolsóba, behúzta a függönyt és elkezdett öltözködni. Nem telt bele sok idő és már jött is ki.
Reggel 6:00. Csöngettek.
Hunyorogva másztam ki az ágyból, miután két perce még mindig csöngettek. A szobámból kifelé menet felhúztam egy nadrágot, hogy ne csak egy alsógatyában nyissak ajtót. A konyhában egy cetlit találtam az asztalon. Az üzenetet anyám írta, hogy két órával hamarabb kellett végül elindulniuk apámmal. Ki is ment a fejemből, hogy a szüleim elutaztak egy hétre, és úgy gondolták, hogy 16 évesen elleszek egyedül a házban. A lapocskát az asztalon hagyva kinyitottam az ajtót. Meglepetésemre csak egy doboz hevert a lábtörlőn. Körbe néztem, de senkit nem láttam az utcában. Gondoltam sietnie kellett a futárnak, ezért itt hagyta.
Leraktam a dobozt a konyhapultra, utána pedig összeöntöttem magamnak egy kis gabonapelyhet. Azt falatoztam, miközben az itt hagyott dobozt vizsgáltam meg. Rögtön feltűnt, hogy az én nevemre van címezve. Szokatlan volt, mert nem vártam semmi csomagot.
Hetek teltek el az első együttlétem óta anyuval. Rendszeresen élvezem finom testét azóta is. Mindig megtud lepni valami újdonsággal, nem tudok betelni vele.
Egyik szombat este bulizni hívtak a régi cimboráim. Mivel rég voltam már velük ezért nem tudtam nemet mondani. Gyorsan nekiláttam készülődni, nem sok időm volt mire ideérnek.
- Készülsz valamerre? - Kérdezte anyu rám nyitva a fürdőajtót.
- Igen, elmegyek kicsit szórakozni, későn érek haza.
- Tudod nem szeretem ha egyedül császkálsz éjszaka, ha kell, elmegyek érted kocsival
- Rendben majd meglátom.
Fél óra múlva már úton voltunk a helyi diszkóba. Amint beléptünk hírtelen megpillantottam az ex barátnőmet. Az udvariasság megkívánta hogy odamenjek köszönni.
Nem gondoltam volna, hogy újra összefutok Kingával. Nem tervezett, teljesen a véletlen játéka volt. Szeles, hűvös október reggel volt, szerda. Felöltöztem, elköszöntem menyasszonyomtól és elindultam az edzőterembe. Dolgom végeztével még elmentem bevásárolni az aznapi kajához, amikor megláttam őt. Egyedül volt, egy bevásárlókocsit tolt maga előtt. Hosszú sötét haja kikandikált fehér kötött sapkája alól. Nem vett észre először, csak egy kis idővel később, amikor már a kasszához álltunk mindketten. Láttam a meglepődöttséget az arcán egy kis zavarral kísérve. Mit ne mondjak, én sem számítottam rá. Már-már szinte feledésbe merültek a közös kalandjaink amik így közel egy év távlatából fe-felrémlettek. Köszöntem neki, egy puszit adtam az arcára és rövid beszélgetsébe elegyedtünk, amíg kivártuk , hogy ránk kerüljön a sor. Megtudtam, hogy előző este jött , de csütörtök délután már megy is vissza.
Gyerekkoromban gyakran nyaraltam a nagyszüleimnél. Szerettem velük lenni, sokat kirándultunk a közeli hegyekbe. Történetem idején tizenhat múltam, s koromhoz képest fejlett lány voltam. Egy éve nem voltam már a nagyiéknál, s ugyancsak meglepődtek, mennyit változtam.
Abban az évben sokat nőttem, 176 centi magas lettem, formás fenekem, vastag combjaim voltak, s a melleim is szépen fejlődtek. Megérkezésem után beszélgettünk, s én akárcsak régen, nagyapám térdére ülve meséltem, mi történt velem, amióta nem találkoztunk. Nagyapám, akár csak régebben végig simított a combjaimon, de most valahogy másként tette, vagy csak én éreztem másnak, mindenesetre nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Nagypapám lába kicsit elfáradt a súlyom alatt, hiszen nem voltam már olyan kicsi, mint régen, ezért térdét megemelve, feljebb húzott a combjaira, végül az ölében kötöttem ki.
Ma azzal a tudattal ébredtem, hogy valami izgalmas fog történni. Reggel 9-kor kinyomtam a telefonom ébresztőjét és energikusan kipattantam az ágyból. A fény lustán lopakodva kúszott be a sötétítő redői alatt, kinyitva az ablakot, elgyönyörködtem a lakásom ablakából látható lélegzetelállító tájban. A nap épp most kezdett kisütni, de még nem szárította fel a hajnal harmatcseppjeit, melyek millió könnycseppként ragyogtak. Enyhe szél fújdogált, széthordva a fákról leeső virágokat. Gyönyörű májusi nap volt. Tökéletesen tükrözte a lelkivilágomat.
Azt hiszem órákig tudtam volna így álmodozni, de készülődnöm kellett. Röpke egy óra múlva találkozom a kedvenc tanárommal, hogy beszámoljak neki mennyit haladtam a licensz vizsgám megírásával. Ahogy rá gondoltam rögtön magába zárt egy kellemes érzés és olyan élesen láttam őt magam előtt, mintha tényleg ott állna. Hmm... Marius.
