Hírek

AUG.
3.
2018

Era kalandjai 1. rész

Era vagyok. Egy átlagos nő, nem átlagos kalandokkal. 170 cm magas, átlagos testalkatú barna hajú és szemű nő vagyok C-s kosarú mellekkel. A fiamat Zolit viszonylag fiatalon, 20 évesen szültem két évre rá lányomat Ancsát. Hogy is fogalmazzak, nem is volt "gond", családi kapcsolatainkkal fiam 14 éves koráig.
A volt férjemre akkor jött rá a csajozhatnék és lelépett tőlünk. Ott voltam a harmincas éveim közepén 2 gyerekkel és rengeteg gonddal. A gyerekeimmel nagyon összehozott, hogy 3-an maradtunk. Azonban a család eltartása és munka mellett már nem volt erőm arra is, hogy még egy új kapcsolatot is kialakítsak. Jelentkezők lettek volna, de a volt férjemre emlékeztettek és ezért inkább nem lett belőlük semmi
Egy év után, azonban kezdtem hiányát érezni egy férfi érintésének. Beszereztem segédeszközöket és így pótoltam ezt a hiányosságot hellyel-közzel.


A kis nyuszi

Kezdeném a legelején. Egy 18 éves szegedi srác vagyok. A tinédzserkoromat eddig leginkább csak olyan dolgokkal töltöttem el, amit sose gondoltam volna.. régen azt hittem ilyenkorra lesz melóm, barátnőm, aki még csodák csodájára szeretni is fog, no meg valami jóképű helyes srác leszek, kisportolt, minden a helyén... szóval egy kis édes álomkép, na.
De épp minden az ellenkezője lett, (ki hitte volna?) se barátnő, se munka, de még csak jóképű sem vagyok. Természetesen csak magamat hibáztathatom, a rinyálással már egy ideje felhagytam, mert tudtam, hogy nincs értelme hisztizni, mint egy 5 éves, aki nem kapja meg a csokiját. Magamnak kellett megtenni a lépéseket a céljaim felé, ezt senki sem teheti meg helyettem.
Nem olyan régen költöztünk be a városba, de ez a város mindig is tetszett, nem mint az a falu, ahol felnőttem, borzalmas volt.


AUG.
2.
2018

Szilveszteri játék

A szingli létnek, a kétségtelenül kényelmes életmódot nyújtó előnyei mellett azért sok hátrányát is megtapasztaltam. Az egyik ilyen, hogy magyarázkodni kell azért, miért veszek ki egy hotelben egyágyas szobát, például szilveszterkor – miért nem jövök valakivel vagy miért nem maradok otthon. Ahhoz fiatalnak éreztem magam, hogy egyedül magamban gubbasztva várjam az újévet, ahhoz viszont sajnos kissé már idős voltam, hogy a válásom után olyan könnyen találjak társaságot, akik velem együtt jönnének egy szállodába szilveszterezni. A barátnőim vagy párkapcsolatban, sőt sokan már családban éltek, érthető, ha nem velem akarták tölteni ezt a fontos ünnepet. Sokáig úgy tűnt, egy hozzám hasonlóan éppen egyedülálló harmincas nővel osztom meg majd az év utolsó napjait – de az utolsó pillanatban ő is családi események miatt lemondta.


Egy fiú története

Ezt a történetet az egyik haveromtól kaptam. Az ő megfogalmazása, így ő is az, aki megváltoztatta az érintettek vezeték- és keresztneveit is, valamint a sajátját 1 nappal eltolta, míg a párjáét 2 nappal előre hozta. A történet viszont teljes egészében igazak, hisz néhány perccel azután, hogy Zsoltitól megkaptam a történetet kaptam egy mailt Vilmostól is, aki megerősítette a történet ráeső részének valóságtartamát. (Zsolt ugyanis neki is átküldte a történetet, majd az engedélyemmel a mail címemet is.)
A hosszáért előre elnézést kérek. Sziasztok! Bakó Zsolt vagyok és 1979. október 30-án születtem. Az első párom 1980. január 15-én született, vagyis nappal volt nálam idősebb. Ez a történet valójában azt a kapcsolatot fogja felidézni. Az akkori párom neve egyébként Simon Vilmos volt.


AUG.
1.
2018

Az Éjszaka Zenésze

Lassan ballagtam a sátrak között. Pontosan tudtam, hogy merre akarok menni, de minden lépésemhez külön stratégiát kellett kidolgozni. Ugyanis nagyon nagy a lebukás kockázata. De úgy gondoltam, hogy ez jár nekem.
Lassan lépésről lépésre közelítettem meg a helyszínt. Egy sátor háta mögött végre megtaláltam, akit kerestem. Legalábbis a hangját már nagyjából hallani véltem. A hely eléggé egyhangú, csak néhány bokor és fa volt, ami sűrűn összenőve egy autót is képes lett volna elrejteni. Kíváncsi vagyok, hogy ez az ötlet valakinek fordult-e már meg a fejében? Vagy én voltam az első? De nekem nem ilyen szándékkal közelítettem erre a helyre. Végre! Ott áll ártatlanul, épségben, gerjesztően. Egy két lánnyal vidáman cseveg. A háta mögé osonok, és átölelem a derekánál.


Mini Picasso

Mini Picasso. Miranda így gondolt a lányra, akire felügyelt. Természetesen Tanya stílusa és képességei fényévekre voltak az öreg Pabloétól, de tetszett neki a két szó dallamossága és így megmaradt benne. Miranda imádta a bébiszitterkedést mellette, mert a lány képes volt magára ügyelni. Néha viccelõdve meg is jegyezte, hogy Tanya valójában egy lány testében csapdába esett idõs hölgy. A megjegyzés mindig félénk mosolyt váltott ki a lányból.
A munka könnyû volt és jól fizetett. Miranda nyugodtan foglalkozhatott az egyetemi feladataival és közben nem kellett amiatt aggódnia, hogy Tanya felforgatja a lakást. Az elõzõ ifjonc, akire ügyelt, valóságos szörnyeteg volt. Nem volt szép dolog így gondolnia, de megfordult a fejében hogy az elõzõ lány igazi szociopata lesz idõvel. Rémálmaiban néha még most is elõjött.


JÚL.
31.
2018

A kapu

Hallottam, ahogy csapódik mögöttem a kapu. Megálltam és egy pillanatra önkénytelenül is behunytam a szemem, egyetlen pillanat alatt számtalan gondolat tódult a fejembe, majd mint aki minderről tudomást sem vesz ismét elindultam, egyik lábam raktam a másik után. A fejem zsongott, csak arra tudtam gondolni, hogy végig merem-e csinálni ezt az egészet. Otthon minden olyan egyszerűnek tűnt, de itt állva, a kertjükben már jóval bonyolultabbnak látszik. Az ajtó előtt állva a kezem szinte magától megindult felfelé, hogy kopogjon, de a levegőben hirtelen megállt. „Mit csinálok én itt? Kell nekem egy újabb csalódás?” Ezek és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben. Úgy döntöttem az lesz a legjobb, ha nem kockáztatok, így megfordultam és elindultam kifelé a kertből. Egyszer csak balról a nevemet hallottam, és hát odapillantva kit látok? Őt, személyesen, teljes életnagyságban.


Tűzből is lehet eső

Egy rituális házasság, hogy az Istenek kedvére tegyenek – egy herceg és egy bárd – szenvedélyük talán visszahozza az esőt.
A dalnokok években, hónapokban, napokban számlálták a múló időt, papírra írva. Az egyszerű lélek, Jewls népe, akiket családjának nevezett a tavasz első napját számolva mérték az idő múlását – már, ha mérték egyáltalán. Akárhogy is, harmincöt éves volt. A bárdok általában százötven telet értek meg, elég gyakran megérték a kétszáz tavaszt, szóval nem volt éppen öreg. A királynő erkélyén állt, csupán egy hosszú selyemköntöst viselt. Tűzvörös haja, amit nem font be, a földig ért. Bőre sápadt, akár a felkelő nap rózsaszínje, mikor megcsókolja a vonakodó felhőket. Szemei az alkony lilája.
A bárdok nem hazudhattak. De ő kétszer is hazudott életében, és egyik alkalommal sem halt meg. Elég idős hozzá, hogy tudja a világ igazságait. A jó emberek néha hazudtak.


JÚL.
30.
2018

Vetélytársak 8. rész

Jó félóra múlva megálltunk egy külvárosi kertes ház előtt.
- Gyere be! – kérlelt – Iszogatunk egy kicsit, dumcsizunk.
- Nem akarok zavarni – vonakodtam.
- Csak a húgom, Petra van itthon. Ő meg már lehet, hogy alszik is ilyenkor.
Bólintottam. Mint kiderült testvére éppen egy szappanoperát nézett a tévében. Jöttünkre felpattant átölelt bátyát, sőt még én is kaptam tőle két puszit. Petra alacsony, színes raszta hajú csöppet sem szégyenlős csajszi volt. Ez utóbbit azért gondolom, mert aki egy száll, bugyiba kelleti magát egy idegen előtt az … az még az én mércémmel mérve is elég meredek. Megettünk egy pizzát, megkóstoltam a házi készítésű diópálinkájukat (nem ízlett), majd a masszőröm és stopposon, akiről időközben kiderült, hogy neve is van Rikkinek hívják, elvonult. Kettesben maradtunk. Petra előbányászott egy sodort cigit a tárcájából. Meggyújtotta, mélyen leszívta a füstjét, majd felém nyújtotta. Elfogadtam.