MÁJ.
7.
2021
Teltek a téli jeges napok, javában pustolt a hó és jégbe fagyott minden a hét közepére. A nő és a férfi hétvégi programot terveztek az egyik barátjukkal, gondolták nosztalgikus filmekkel töltik és feledtetik el a tél utolsó heteit, jó kis forralt bor és házi sütik társaságában. A hét gyorsan telt. Már-már túl gyorsan hisz várta mindenki hogy jókat nevessenek a számunkra is vicces filmeken. A hét végére mindent bevásárolt a pár is, elintéztek mindent. Így a szombat gyorsan telt a délutánig amikorra el is készültek. Elindultak a barátnőhöz a téli tájban ami egyszerre volt zord és hideg,gyönyörű és hívogató... Az út a hegyek felé lassan vezetett, de a csekély városi forgalom hamar vitte fel...
Örömmámorban úszok, s két méterrel a föld felett járok; s remélem, hogy még jópár napig ott is fogok, mivel átszeretkeztem az elmúlt napot és nagyon- nagyon élveztem. Ez biztosan nem jelent sokat azoknak akiknek állandó barátjuk, vagy partnerük van, de mivel nekem ilyen nincsen ezért igen is óriási dolog ez számomra.Az egész úgy indult, hogy egy profi fotós haverommal/már barátommal akit Gabónak hívnak (és igen, jól kezeli a fényképező gépeket (IS!!!)) már hetekkel ez előtt elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mi lenne ha lefotózna.Én tartózkodtam a fotózástól, mert még soha nem csináltam, de pénzt ajánlott érte, meg szerződést is,ha jól sikerül. Először azt mondtam, hogy nem akarok semmilyen...
Hirtelen átfutott a gondolatai közt ahogy összébb húzta magán a melegítője felsőjét hogy mégiscsak kellett volna az a melltartó ebben a hideg szélben ha már emberek közé merészkedik de annyira azért nem érdekelte a dolog. Csak magára dobott egy cipzáras felsőt és egy feszülős hosszú alsót amikor elindult kicsit szétnézni a fedélzeten, ha már aludni nem bírt. Ezek alatt már csak egy kényelmes pamut bugyi és egy vékony fehér póló volt, amit minden alváskor viselt. Elege lett a kabin nyomasztó és szűk közegéből és az álmatlanságból, szerette volna ha kitisztul a feje egy kicsit de eddig nem járt sikerrel. A hűvös szellő akaratlanul is merevre duzzasztotta a mellbimbóit ami nem csak a pólón át...
Ezen a héten, Lorenának rendhagyó módon szerdán és csütörtökön kellett bemennie az egyetemre.– Na, milyen volt a hosszú hétvége? – kérdezte Klaudia az előadás alatt – Voltál bulizni?– Persze. Most mind a négy napot végignyomtam – válaszolta Lorena.– Az kemény. Én csak hármat. Lehet a csajok még kedden is buliztak, és azért nincsenek itt – mondta tréfásan a vörös démon, utalva a másik három barátnőjére a csoportból – És amúgy volt valami? – érdeklődött mosolyogva.– Mire gondolsz? – kérdezett vissza a barna hajú lány egy kacér mosoly kíséretében, miközben tollával ráérősen jegyzetelt.– Jajj ne szórakozz már! Tudod Te! Keféltél?– Meglehet – felelte vigyorogva Lorena.– Melyik buliban?–...
FordításEredeti történetA gyakorlatok folytatódnak, de vajon kilóg-e a lóláb?- Szia, Albert! Gyere be! - Tasha az ajtóban az egyik legkedvesebb, legbarátságosabb mosollyal üdvözöl, amit valaha láttam. Ez az a fajta mosoly, amely mintha saját fényforrással rendelkezne, olyan tiszta nagylelkűség melegségével izzik, hogy az egész dinamikáját megváltoztatja...Az igazat megvallva, csak feltételezem, hogy így néz ki a mosolya. Kurvára fogalmam sincs, mit csinál most az arcával, mert túlságosan megbabonázott, amit visel. És ami a meztelen, tökéletesen ívelt, bögyös testét takarja, az egy alig fűzött, áttetsző köntös, ami éppen csak a combjai tetejét érinti, és semmi mást.Még mindig beszél...
"Biztos megőrültem" - gondolta Elise, miközben a tűt a bal mellébe szúrta, két centivel a mellbimbó alatt.Fájt, de nem annyira, mint az, amit a jobb mellébe szúrt. Az még mindig csípett, és olyan borzongás járta át tőle, hogy zihálva kapkodta a levegőt. Azt remélte, hogy a bal mellébe szúrt tű kiegyenlíti majd a fájdalmat. A mellbimbójánál fogva felhúzta a mellét, kihúzta a tűt, megáldotta a tömjén füstjében, majd újra beszúrta. Ezúttal eltalálta a remélt ideget, és a teste megfeszült, ahogy a fájdalom végigkorbácsolta. A teste elernyedt, miközben a szemeit szorosan lehunyta, és egy könnycsepp végigcsordult az arcán. Ahogy fájdalom elmúlt, kinyitotta a szemét és megpillantotta a tükörképét a...
...Nagy nehézségek, óriási erőfeszítések árán a lábait is kiszabadítottam. A műlábát már nem volt erőnk levenni. A vállamon feküdt, pihentünk. Hirtelen felemelte a kezét és az órájára nézett.- A kurva életbe – szaladt ki a szájan. Felült, és felvette a telefonját.- Csókolom.- ...- Dehogy, soha nem zavar.- ...- Igen, még itt.- ...- Rendben. Csókolom - letette a telefont, majd vörös fejjel, kapkodva szétnézett. Óvatosan kérdeztem:- Baj van?- Baszd meg! Tíz perc múlva itt van Irénke néni! – Egyszerre ugrottunk ki az ágyból.Éva kirántott a szekrényből egy vajszínű szabadidő alsót, fekete pólót. Én addig a kötőkéket dugtam a párna alá.Éva kiviharzott kopogva. Utána kiáltottam:- Héé Éva, Éva!...
Három műszakos munkarendbe kerültem leszerelésemet követően, ami annyira nem tetszett, de nem volt mit tenni. Egy beosztottnak nincs választási lehetősége. Persze ebben is volt valami jó. Így ritkábban futottam össze a főnökeimmel, így kicsit lazábbra lehetett engedni a dolgokat. Egy volt a lényeg, a munka el legyen végezve. A többi időt senki sem kérte számon. És időm az rengeteg volt. Általában egy folyamat elindítása után két órám csak azzal telt el, hogy időnként leolvastam az értékeket, ha kellett korrigáltam, és két óra múlva újra indítottam a folyamatot.Az üzemellenőrzési laborban szintén három műszakban folyt a munka, és az egy tipikusan női munka volt. Amikor elindítottam a...
