MÁJ.
19.
2023
Fizikailag jól éreztem magam, de észre vettem, hogy kezdek felejteni. Tegnapi dolgokra nem emlékszem, de az ötven évvel, vagy még régebbiekre tisztán. Ha valaki nincs mellettem elfelejtem bevenni a gyógyszereimet. Közeledett a nyár vége Vera helyett kellett keresni valakit aki figyel rám, és elvisel. Végül is Vera ötlete volt, hogy keressük meg Sári anyukáját Ildit. Két hónapja lett munkanélküli, és azóta is hiába keres munkát nem talál megfelelőt. Ildikót érdekelte a dolog, vasárnapra egy találkozót beszéltünk meg. Vasárnap Vera reggel korán érkezett, bejött a szobámba, levetkőzött, és mellém bújt.
– Lenne egy kérésem angyalom?
– Bármit Miki bácsi.
– Régi...
Ismét megláttam őt az egyetem hatalmas aulájában. A barátnőivel jött lefelé a lépcsőn, vidám volt, mosolyogva cseverészett velük. Nekem nem volt több előadásom, s mivel nemsokára dél, így gondoltam elmegyek ebédelni, valami közeli kis hangulatos falatozóba. Azonban nem tudtam levenni róla a szemem. Mióta először megláttam, a hatalmába kerített a szépsége, nőiessége. Karcsú, sportos alakja, hosszú, göndör szőke haja és tengerkék szemei. Feszes, izmos testén látszott, hogy rendszeresen sportol valamit, vagy edzi magát, Kemény mellei könnyedén ringtak a szűk búza alatt, karcsú hosszú lábainak szépségét a tűsarkúja alaposan kihangsúlyozta. Minden porcikám, de leginkább az altestem kezdett...
Ezt az írást azoknak ajánlom, akik értékelik a kissé lassú, elbeszélős történeteket.
Üdvözlök minden kedves olvasómat!
levim vagyok (igen, így kis l-lel) és sok évvel ezelőtt jelent meg a „Mindent a családomért tettem” írásom. Ez az utóbbi hónapokig csak az én kis titkom volt – mármint, hogy ki is vagyok igazából. Aztán egy kosarazás után sörözés közben az egyik haverom rájött, hogy én vagyok az a levim, aki azt írta. Mit volt mit tenni, bevallottam és jólesően fogadtam a gratulációkat. Mindenki felbátorodott és csak úgy záporoztak a nagyobbnál is nagyobb hőstettek – itt a szexuális hőstettekre gondolok – hogy írjam meg azokat is. De a ”hogyan kaptam el Micikét”, „részegen...
Hol is kezdjem? Először nem akartalak megismerni, mert már abból ismertelek ahogy rád néztem. Nem volt nehéz kitalálni milyen nő lehetsz. Mindig csinosan de extrém hivalkodóan öltözködtél. Amivel természetesen az én figyelmemet is felhívtad. Szexis voltál egy szürke hétköznapon is ezért kár is lenne tagadni, hogy bármikor amikor megláttalak elképzeltem miképp tennélek magamévá. Habár nem akartalak megismerni ugyanakkor olthatatlan vágyat is éreztem utánad.
Eszembe se jutott, hogy hasonlóképp érezhetsz, nem is reméltem, hogy kölcsönösség lehet köztünk. Mint utólag kiderült hatalmasat tévedtem.
Napok, hetek, hónapok teltek el úgy, hogy csak néztelek de köszönésen kívül semmit...
A történetem tizennégy éves koromtól kezdett érdekessé válni. Falusi kis libaként kerültem a szomszéd város szakközépiskolájába munkaügy és számvitel szakra. Magas, közel százhetven centis, vékony lány voltam. Általánosban csúfoltak is: „Elől deszka, hátul léc. ” Valóban lapos voltam, kicsi kinövéssel, amit előre görnyedő vállakkal próbáltam rejtegetni.
Iskolakezdés harmadik napján a büfébe bevonult egy isten, egy tökéletes pasi, úgy mint a Grease filmben John Travolta. Nem hittem benne, hogy van ilyen: szerelem első látásra. Lám-lám bebizonyosodott, mégis igaz ez a szólás. Végig figyeltem, végérvényesen beleégett retinámba az arca, alakja, mosolya. Ő már, azaz Tamás, a nagy...
Katát nagyon megviselte azzal a férfival a találkozás. Az üzletben volt, és csak néhány dolgot akart venni, mikor meglátta. Ott jött vele szemben a polcok között. A szíve nagyon hevesen kezdett verni, úgy érezte a pulzusa legalább 200-ra emelkedett. Nem tudta mit is tegyen. Köszönjön, ha ráköszön, mintha egy ismerőssel találkozott volna? A férfi is megállt és nézett rá, azzal az átható tekintetével, mintha mindent látna, a belsejében dúló vihart is. Aztán a férfi szó nélkül megfordult, és átment a hűtőpultok mellé, ott válogatott. Kata rohanva ment a pénztárhoz és fizetett, aztán rohant haza.
Másnap kora reggel indult el a lány otthonról. Eldöntötte, hogy odamegy a férfi házához és...
Másnap reggel hatkor egy szöveges üzenet zümmögésére ébredtem. A telefonomért nyúltam, a nagymamámtól vártam valamit a tegnap esti eseményekkel kapcsolatban. Emlékeznem kellett volna arra, hogy ritkán ébredt fel nyolc óra előtt. Az üzenet a nővéremtől érkezett.
„Jó reggelt, John. Üzenetet kellett volna küldenem neked tegnap este, miután elmentél, de azonnal elaludtam, és csak fél órával ezelőtt ébredtem fel. Most aludtam legjobban hetek óta! És mindezt neked köszönhetem! A nagy kérdés azonban az, hogy te mit érzel a tegnap este után? Ha túl fura volt, akkor valami mást kell kitalálnom, de ha részedről még mindig rendben van, örülnék ha néhány naponta feljönnél. Ez varázslat volt!...
Már csak Gábor és Mariann története volt hátra. Gábor ragadta magához a szót.
– Nekünk erről csak egy történetünk van. Házasságunk első pár évében egyikünk sem lépett félre. Amikor megtörtént, azt együtt követtük el egy másik házaspárral.
Ez a történetünk úgy kezdődött, hogy az utcán összefutottam egy rég nem látott ismerősömmel, Tamással. Tulajdonképpen a bátyámnak volt a barátja, gyerekkorunkban nagyon sok volt az a 4-5 év korkülönbség, ami jó pár évvel később, az utolsó találkozásunknál már lényegtelen volt. Most meg már pláne. Mivel az utca túloldalán éppen egy söröző volt, beültünk egy sörre. Több is lett belőle. Sokat beszélgettünk, ami abból lényeges, azt röviden...
