Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Csak erős idegzetűeknek!
Hisztérikus sikoly hasított a kertváros verőfényes, júliusi délelőttjének csendjébe. Kiindulási helye, a környezetéhez képest szolidnak mondható ház teraszra nyíló nappalija volt. Pontosabban a nappaliba belépő ifjú hölgy torka. A dohányzóasztaláná1 ez idáig békésen cigarettázó férfi döbbenetében elejtette a kezében tartott poharat. Tartalma szétfolyt éktelen foltot hagyott a padlószőnyegen. A sikoly tulajdonosának öltözéke mindössze egy fehér férfiingből és sportcipőből állt. A hölgy meglehetősen feldúltnak tűnt, rendkívül szép arcára és buja gondolatokat ébresztő alakjára mindemellett méltán büszke lehetett...
2. A LEGSZEBB HÁREMHÖLGYEK
Anikó volt az első az élénkzöld szexi ruhácskájában. Az ajtón kinézve nem kellett mondanom semmit a szobában ide - oda mászkáló és egymás közt pusmogó lányoknak. Csak intettem és a barna hajú szépség máris tipegett befelé a fekete tűsarkú szandáljában hozzám. Fejét illedelmesen lehajtotta, kezeit hátratette és szó nélkül követte az utasításaimat, miután gondosan becsuktam mögötte a párnázott ajtót, hogy a többiek ne leskelődjenek.
- Állj oda a bakhoz Anikó! - mondtam kedvesen, és jobb karját megragadva segítettem neki elhelyezkedni. - Vedd le a melltartódat! Úgy.....
Megint egy olyan hétvége, amikor mindent kell csinálni csak éppen rád jut kevés idő. De szerencsére a vasárnap szabad.
Ebéd után pár órával már nálad vagyok. Egy finom kis puszival fogadsz és megnyugtatsz, hogy velem is foglalkozni fogsz, de még ki kell teregetned. Semmi gond- mondom, ha nem lennék béna hozzá szívesen segítenék is. Miután végeztél közösen lefekszünk az ágyra ahogy szoktunk. Megy a tv, te a laptopon babrálsz, mint oly sokszor. Pár perc után megunod, a gépet félretolva hozzám bújsz. Apró puszik csattannak el, simogatom a hátad és az arcod. Te pedig szinte dorombolsz az ölemben. Imádom az ilyet, nagyon meghitt és megnyugtat ez a kis kikapcsolás...
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Ekhard úr volt az, váratlanul egy kicsit korábban érkezett haza. Megmentőm lesz, éreztem! Van még igazságtétel a földön. Ekhard úr meg fogja tenni mindazt, amire Schanitól vágytam. Hát el is köszöntem tőle gyorsan, tuszkoltam kifelé, és szaladtam a konyhába Ekhard úrhoz. Akiről, valljuk be oszintén, az utóbbi időben jócskám meg is feledkeztem, annyira más folyása volt a dolgoknak. Ott volt a Horak úr a pincében, Alois két helyen is, a Klementine, kudarcként a Schani. De most akkor az Ekhard úr...! Emlékeztem a farkára, s hirtelen a fejem tudtam volna a falba verni, hogy én egy ilyen óriás szerszámot így elhanyagoltam...
Ez az eset nemrég történt velem egy kellemes nyári estén! Barátnőmmel beszélgettünk minden féléről, szexről, suliról... stb. Szóba kerültek szexuális vágyaink ki mire izgul fel igazán, mit próbálna ki szívesen!
Egyszer csak megszólalt a telefonja, a barátnője Kata hívta. Azt akarta megtudni nem - e érne rá találkozni vele!? Barátnőm megkérdezte, hogy nem baj - e ha én is ott lennék! Tetszet neki az ötlet így hát áthívtuk és egy óra múlva csöngetett is...
Szóval Rayle kapitány hajójára, a Sánta ördögre elszegődtem matróznak. A hajó egy egész nagy, és modern kereskedelmi hajó volt. Vagy inkább csempész hajó. Mert a ravasz Rayle mindig legalább annyi árút rejtett el, és hozott be egy területre, mint amennyiért vámot fizetett. A hajó fegyverekkel jól el volt látva, még két régi hajóágyúja is volt a hajónak, amik azért még elég jól működtek. Maga Rayle egy alávaló perverz, istentelen gazember volt, és ez meglátszott a hajó legénységén, illetve nem létező morálján is. Az aljnép volt a legénysége, nem egy belőlük ült már börtönben. A brutalitás teljesen elfogadott volt, soha nem felejtem el, amikor a szemétláda Trenton eszméletlenre vert, amikor hibáztam a pisztolyos kiképzésemen...
1. BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
Lehúztam magamról a hófehér pólómat és a sarokban megbújó fotelbe dobtam. Úgy döntöttem, félmeztelenül sokkal jobban fogok mutatni, amikor beengedem majd a lányokat a dolgozószobámba. A nagy fali tükör felé fordulva picit megugráltattam kidolgozott kar és hasizmaimat, melyek férfias formájukat egy közeli konditerem gépeinek köszönhették. Azért kezdtem el a nyár elején edzeni, mert rájöttem, hogy a kényelmes életnek köszönhetően kezdek elpuhulni. Ezt pedig nem engedhetem meg magamnak. Az én szakmámban alapvető kívánalom az izmos test és a masszív fizikai teherbíró képesség...
Otthon üzenet várta nagyapát, a tanító úr üzent a tanyasi iskolából, hogy én és a bátyám ritkán látogatjuk az intézményt, és ha ezen nem változtatunk, megbuktat bennünket.
- A fene egye meg erről teljesen elfeledkeztem - - mérgelődött nagyapa - Julikám holnaptól minden nap eljártok az iskolába, és az öcsédet is viszed magaddal.
Másnap reggel mi is ott ültünk az tanteremben a többi gyerekkel együtt. A tanító úr, amikor belépett a terembe, és meglátott minket elmosolyodott.
- Á a két tékozló bárány visszatért az akolba. Haljam Juli lányom mit tanultunk az elmúlt héten...
Pöcike nagyon jó nő volt. Ezt nem csak az iskola fiútanulói, de az irigységtől sárguló lányok is elismerték, akik legnagyobb mérgükre bármit is tettek, nem tudták megakadályozni, hogy amikor végigvonul az épület bármely részén, a fiúk feje, mintha zsinóron húznák, egyszerre utána ne forduljon.
Szóval Pöcike, aki szeptember elsején került a suliba, megjelenésével felbolygatta a kedélyeket. Mind a tanári karnál, mind a diákok között. Sok minden alkalmassá tehette volna arra, hogy a kétszázötven fiúból, legalább száz beleszeressen, ha Pöcikének, Pötzinger Zsuzsannának nem lett volna néhány taszító tulajdonsága...
Az élvezés után sokáig csak csendesülő zihálásuk hallatszott, majd Bettina megszólalt:
- Ki kellene tölteni a kérdőíveket és vissza kéne vinni Lionellának.
- Igen. Igazad van - tápászkodott fel Balázs és magára húzta az alsó nadrágját,
- No csak - mosolyodott el Bettina - most kezdesz el szégyenlős lenni?
- Nem vagyok szégyenlős, csak így jobban tudok koncentrálni. Az előbb szórakozás volt, most jön a munka.
- Szóval te csak szórakoztál velem? - csattant fel Bettina megjátszott ingerültséggel.
- Nem - mondta Balázs komolyan - Tudod mennyire szeretlek...
Az Interneten olvastam először a Szigetről. Egy éjszakai szörfözés alkalmával bukkantam rá arra az eldugott oldalra, ami róla ír. Először kitalált történetnek, vagy az OWK - hoz hasonló fizetős szolgáltatásnak gondoltam, hosszú út vezetett odáig, míg rájöttem, hogy nagyon is valóságos dologról van szó és magam is a lakója lettem. Legjobb lesz, ha az elejéről kezdem a történetet. Gyerekkorom óta volt benne egyfajta furcsa vágy az uralkodásra. Persze minden lány hercegnő, meg királynő szeretne lenni, de én nem a szőke herceg miatt álmodoztam erről, hanem a hatalom érzése miatt...
A lány meztelenül állt a szekrény előtt
- Mit vegyek fel? - nézett kérdőn a férfira, aki az ágy szélén ülve nézte barátnőjét.
- Mindig ez a dilemma?
- Milyen dilemma?
- Hát hogy mit vegyél fel. Mit lehet ezen ennyit problémázni? Kapj ki valami ruhát a szekrényből és kész!
- Ez nem olyan egyszerű- intette le a lány
- Miért is?
A lány nem válaszolt
- Na látod - bölcselkedett a férfi- Te sem tudod...
A középiskola után dolgozni mentem, hogy egy kis pénzt keressek a főiskolai tanulmányaim előtt. A munka jól ment, megszerettem, és a keresetem is elég magas volt, így nem igazán akaródzott felvételiznem.
A következő nyáron azonban a szomszédunkban lakó idős házaspár unokája Eszter - aki gyerekkori társam volt, - sokat mesélt a főiskolás életről, és meghívott az iskolakezdési bulira.
Örültem neki, és faggatni kezdtem, milyenek valójában ezek az összejövetelek.
A szex is szóba került, és ő elmesélte, hogy mennyire felszabadult és oldott a dolog, és hogy a gátlások mennyire felengednek ilyenkor...
A másik fiút, aki különös élességgel maradt meg az emlékezetemben, úgy hívták, hogy Schani. Pár házzal arrébb lakott, de még a mi utcánkban. Tizenhárom éves volt akkor, és nagyon kedveltem. Sápadt, magas, karcsú, egyáltalán: szép szál fiú volt, a haja szurokfekete, meg a szeme, az is, és örökké olyan büszkén járt, rátartian, na. Ha találkoztunk, köszöntünk egymásnak, de sose elegyedtünk beszédbe, hát nem is volt köztünk semmi. Merthogy a Schani a nagyobbik bátyámmal, a Lorenzcel járt egy osztályba, barátok is voltak, féltem hát bármi efféléről - keféldéről beszélni vele, gondoltam, ugyanolyan szuzies és nemes lélek, mint a Lorenz, akkor meg minek...
A következő történet egy csendes, nagyon meleg nyári éjszakához kapcsolódik. A hosszú fárasztó nap után a feleségem és a szomszédnőnk társaságában a kertben kialakított, náddal körbekerített teraszon pihentük ki a nap fáradalmait. Nagyon kellemes érzés volt az átizzadt nap után a ruháinktól megszabadulni, az üdítő tusolás után pedig a szabad ég alatt gondtalanul lazítva, fesztelenül beszélgetni.
A lányokon csak egy vékony lenge nyári ruha volt, rajtam pedig egy rövidnadrág, de így is nagyon melegünk volt. Megbeszéltük a napi eseményeket közben pedig kellemes hőmérsékletű bort iszogattunk. A levegő nem mozdult, a szép tiszta csillagos égbolt alatt minden csendes volt, csak a tücskök ciripelése hallatszott...
Csak mosolyogtam. És Alois, aki a nő túlfelén ült, a hatalmas keblek felett szintén rám nézett. Klementine azt kérdezte továbbá:
"Ismered már ezt a figurát?"
Figurát? Válasz helyett megint csak mosolyogtam. Az öregecske nő tovább faggatott.
"Csinálták már így veled? Csináltad már így?"
Ég tudja, miért, ezzel a nővel szemben nem akartam tagadni a dolgot. De igent se mertem volna mondani, így harmadszor is elmosolyodtam, és olyan szemérmetlen vigyorra szaladt a szám, hogy azt nyugodtan értelmezhette úgy az Alois "dadája", mint aki néma beismerő vallomást tesz, de büszkélkedni a világért sem akarna...
A fekete, sötétüveges Audi A6-os megállt a Zubovsky bulvár 6. szám előtt. Két férfi szállt ki belőle. Mindkettő nagykabátot és sötét öltönyt viselt. Feltűnés nélkül körülnéztek. Az utca kihalt volt, pedig ez az utca a belváros részét képezte. A ház ablakai sötétek. Nem véletlen, hajnali kettő van. A sofőr járómotorral várakozott. Így tanították neki, meg egyébként is hideg volt. Szeptember végén leesett az első hó. A magasabbik férfi, aki közel járt a kétméteres magassághoz, nem sokat keresgélt a bejárat mellett levő hívógombok között. A félhomály ellenére is habozás nélkül megnyomta a 4. emelet 5-ös ajtó hívógombját...
