A+ A-

Rontás

A vonat rosszkedvűen zötyögött a sötét váltókon át. A hideg kupékban csak az ajtó feletti kék lámpa világított. A szerelvény gyakorlatilag üres volt. Ez volt a két ünnep közti utolsó járat, ami huszonhárom-harminckor indult a Keletiből Hatvan felé. A lány, fázósan fonta körül felhúzott lábait a vékony kabát alatt. Az ablak melletti sarokba kucorodott be. Nem látta senki, amikor felszállt, és még a kalauz sem vette észre eddig. Évek óta ez volt az első fehér karácsony. A szállón, ahol legutóbb lakott, ott mondták, hogy utazzon haza mindenki, aki tud. Az ünnep másnapját már a pályaudvaron töltötte. Csomagja is volt: egy nagy reklám szatyor. Az előre megváltott jegy pedig két napig érvényes. Elhitték neki, hogy utazni fog. Még a személyiét is elkérték a rendőrök, a táskájába szerencsére nem néztek bele. Azután már nem zavarták.
A piszkos üvegen túl hópelyhek szikráztak. A lány felállt, erőlködve húzta le a fagytól megszorult ablakot. A szatyrot a fülénél fogva lógatta ki az ablakon. De még nem engedte el. Várt. A vonat mögött lassan elmaradt a külváros, messze világító, idegen otthonaival, távoli karácsonyfáival. A falakon túli fűtött szobákban a gyerekek már kibontották az ajándékaikat. Keze egészen elfagyott a hideg szélben, alig érezte az ujjait. És a konyhákban ott a sütemények édes illata! A szerelvény a nyílt pályára ért és felgyorsult. Akkor végre elengedte! Nem is hallotta, amikor földet ért. Nem hallotta, és nem is látta meg senki sem.
- Ez Micimackós! - forgatta kezében a parányi ruhadarabot. Már régen szeretett volna egy ilyet. Két hete, a tarjáni piacon látta meg egy kínai árusnál. Fehér alapon sorjázó kicsi Micimackók, piros léggömbökkel. Olyan aranyos! Hiába kérte, az anyja nem vette meg. De a Béla igen. Ő rendes. Úgy vette meg, hogy észre sem vette. S most Béla itt ül az ágya szélén. Látja, hogy örül a meglepetésnek. Mert ez igazi meglepetés volt! Meglepetés, mint a többi is, amiket Béla neki vett. Béla rendes ember. Anyu is ezt mondta, amikor legelőször bemutatta:
- Ez itt a Béla. Ezen túl itt fog lakni velünk. Legyél hozzá jó! Rendes ember. És tényleg! Másnaptól Béla ott lakott. Olyan volt minden, mint azelőtt! Amikor még apu lakott velük. Illetve majdnem olyan...
Reggel vidám fütyörészésre ébredt. Titkon megleste a férfit a fürdőszoba ajtóból, amint széles mozdulatokkal keni szét arcán a borotva habot. Olyan mókás, mint egy télapó! És ezen túl itt lakik mindig velünk! Béla rendes ember. Ezt mondta anyu barátnője, Klári néni is:
- Örülök, hogy annyi év után végre találtál valakit! A volt férjed egy részeges gazember volt. De a Béla nem iszik. Ő egy rendes ember. Klári néni biztosan tudta ezt. Béla bácsi már régóta volt futó abban az iskolában, ahol Klári néni tanított. "Meg aztán ennek a lánynak is kell egy apa. Lassan már nagylány, és apja alig volt." Kell egy apa... Igen, egy apa tényleg kell! Az ő apja már régen elment, a nagy kamionnal. Akkor ő még csak óvodás volt. Mesélt is a erről a többieknek, de azok kinevették: "Az apád börtönben ül, nem pedig kamionban!" Rájuk hagyta. Úgyis tudta jól, hogy ez nem lehet igaz! Apu nincs itt, mosta Béla van. És tényleg rendes. Igaz, néha kicsit furcsa... Először akkor volt az, amikor apunak szólította. Véletlen volt, csak kiszaladt a száján:
- Apu...
Nem vagyok az apád! Soha nem is lennék! Még anyu is meglepődött, hogy a Béla ennyire kikelt magából. Még veszekedtek is emiatt! A harag elmúlt, és ő vigyázott, hogy ne, többé ne tévessze el. De aztán jöttek a többi a furcsaságok. Nem egyszerre, hanem csak apránként. Azok a furcsa nézések, és érintések. De ezekről soha nem szólt, nem beszélt senkinek. Mert mit is mondhatott volna? Örült, hogy a Béla mégis csak szereti őt, még akkor is, ha soha nem szólíthatja apunak. Most pedig itt ül az ágya szélén, és figyeli, hogy örül a meglepetésnek.
- Mit kell ilyenkor tennie egy jó kislánynak? - kérdi mosolyogva a férfi. Igen... Már régen megtanulta mi az, amit ilyenkor tennie kell! Az első szabály a hallgatás. Aztán az, hogy tiltakoznia nem szabad. Ez a kettő. Csak ennyi szabály van. Mert Béla a kedvességért kedvességet vár. Mert tudott ő másmilyen is lenni! Emlékezett jól, arra az első alkalomra! Csak két hónapja lakott velük, anyunak még tartott az esti műszak; kettesben voltak egyedül. Sokáig tévéztek, és a férfi ragaszkodott, hogy végig az ölébe üljön. Pedig volt még elég hely mellette is. Olyan kedves volt! Pici angyalkámnak szólította. A filmen nagyokat nevettek, és minden ilyen nevetés után kapott az arcára egy puszit. Egy kicsit már sok is volt... El akart húzódni; a fürdőszobába indult, de a Béla oda is utána ment! Hiába mondta, hogy tud ő egyedül is fürödni, mindenképpen segíteni akart! A vállait simította hatalmas lapát tenyereivel, a hátát szappanozta sokáig. A víz már kihűlt, fel kellett állnia.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.71 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 vakon53 2016. 03. 18. péntek 13:54
Tisztelt honlap üzemeltető!

Hogylehet ijen borzalmasírást ide föltenni?
#4 deajk2008 2015. 04. 5. vasárnap 18:30
jó lett 8p ez nekem... folytasd
#3 papi 2014. 05. 18. vasárnap 08:57
Ez egy borzalom
#2 pepepapa 2011. 05. 17. kedd 13:28
Ez meg mi a ....... keres itt??!!! Eddig csak jó sztorikat olvastam de ennek semmi köze ehhez az oldalhoz szerintem. Remélem le is veszitek
#1 Törté-Net 2011. 05. 17. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?