A+ A-

Kéretlen segítség 2. rész

Pánikszerűen ültem föl az ágyban. Ziháltam, fáztam és minden porcikámban a kétségbeesett menekülés lüktetett még percekig. Nem emlékeztem az álomra, amiből így ébredtem. Soha nem emlékeztem egyikre sem, amikből ennyire menekültem az ébrenlétbe. Ahogy körbenéztem a szobában, csak a megszokott dolgaimat láttam. A nadrágom a földön hevert, ott ahol az este ledobtam. A laptopom mellette, szintén a földön, egy halom összeirkált papír társaságában. Minden szürkén és már-már unalmasan megnyugtató módon őrizte a helyét körülöttem. A takarómmal az ölemben ülve, megsemmisülten bámultam ki az ablakon. Hosszú perceken át néztem, ahogy a hajnali derengés óvatosan kúszott az égre. Nem ez volt az első ilyen alkalom. Szinte már szokásommá vált, hogy amíg a testem lenyugodott, addig az eget figyeltem. A felhőket, ahogy sietősen úsztak, ha kergette őket a szél, vagy az utolsó csillagok alig-alig pislákoló fényét. Fáradtan hanyatt dobtam magam a párnámra. Szemem csukva volt, mégsem bírtam elaludni.
Azóta volt ez így, mióta... Szinte láttam, ahogy az ezüst tincsek megcsillannak, mikor arcomba hullnak. Nem értettem magamat, miért ez a kép maradt meg belőle. Valójában egyre halványodott az emléke a férfinak odaátról. A neve... Lennath-nak mondta magát. Hiába szabadított meg valamitől, hiszen helyette itt hagyott olyan álmokkal, amikkel ezelőtt soha nem volt dolgom. A való életben legalább láttam, éreztem a veszélyt. Ha nem is tudtam mik voltak azok, amik elől menekültem, de legalább láttam őket, éreztem a közelségüket. És nem utolsó sorban emlékeztem rájuk. Ezúttal viszont teljesen hiábavaló próbálkozások árán kellett belátnom ismét, hogy sehogyan sem fog sikerülni az álmom felidézése.
- Hogy én mennyire utállak ezért - suttogtam a szoba csendjébe, majd feszülten füleltem.
Nem szerettem magamban beszélni, ha kihalt csend vett körül. Mégis annyiszor megtettem, pedig rettegtem tőle, hogy egyszer válasz érkezik valakitől. És bár a félelmem nem volt alaptalan, de még soha nem történt meg. Mint, ahogy azon a zaklatott, fáradt hajnalon sem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.46 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 cscsu50 2016. 06. 2. csütörtök 07:34
Ennek nem sok az értelme.
#6 vakon53 2016. 05. 26. csütörtök 15:01
Ellehetettolvasni.
#5 papi 2016. 05. 26. csütörtök 14:30
Nem nagy szám
#4 veteran 2016. 05. 26. csütörtök 08:12
Nem tetszett.
#3 listike 2016. 05. 26. csütörtök 07:16
Ennek nem sok értelmét látom.
#2 A57L 2016. 05. 26. csütörtök 05:06
Szép elbeszélés,kevés erotikával.
#1 Törté-Net 2016. 05. 26. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?