A+ A-

Beszélgetések Veronikával - avagy a világ tele van hülyékkel 4. rész

Majdnem egy héttel a fenti mégiscsak sikerült találka után az egyik nap úgy délután öt óra tájban, ahogy az udvarról bementem, mit látok, ott áll nekem háttal, szoknyában és egy vastag pulóverben, épp a gázsütőt próbálta begyújtani. Szép csendben osontam mögé, talán sikerül neki is meglepődnie. Odakinn már sötét volt, ma már nem vártam senkit, csak a gyönyörű lábait láttam, tündéri ívelésű vádlijait, melyektől mindig elakadt a lélegzetem, annyira szeretem a vékony, karcsú testeket. Amikor mögé értem, lehajoltam, hátul leheletfinoman megérintettem térdhajlatának érzékeny bőrét, és egy villámgyors futtatással combja belső oldalán suhanva finom kis ágyéka felé hüvelykemet a bugyi csíkja. mellett a farpofák közé csúsztattam, négy ujjammal pedig átfogtam bal combjának belső oldalát. Akkorát rántott magán, mint a rúgós ló.
- Ha nem tudtam volna, hogy csak te lehetsz, nagyon megijedtem, volna - nézett vissza rám feddőleg, és elengedte a gázsütő gombját.
- Hoztam neked... egy kis... tököt. - nyögte elhaló hangon, mert ez a gyenge érintés nagy zavarokat okozott vételi rendszerében, Úgy látszik, ennyi idő neki is sok volt, mert reszketve kereste a helyet, ahol leroskadhatunk, de én ott mindjárt lerántottam minden keresést mellőzve.
- Az enyémet nem kéred?
A kérdést elengedte szelektív fülecskéje mellett.
Határozottan sokat tökölt a tökkel meg a sütővel, úgy tűnt, nincs konstruktív napja, nem is tudtam nézni sokáig, ahogy ott szerencsétlenkedik, bár a látvány kellemes volt, hiszen falatnyi szoknyácskája egyáltalán nem szenvedett anyagtúltengésben, ahhoz pedig, hogy a sütővel valamire jusson, le kellett guggolnia, úgyhogy én nagyon jól elszórakoztam, teste élesen kiütköző szépségein, fenekének, csípőjének, rajzolatán, combjainak látványán, de aztán meguntam.
Amikor hozzáléptem, feje óhatatlanul egy vonalba került érte sóvárgó testrészemmel, melynek mintha érezte volna kisugárzását, azonnal abba is hagyta a tökölést, kicsit kurvásan rám villantva mosolyát.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.61 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 tiborg 2014. 11. 16. vasárnap 08:08
ditto #4
#6 papi 2014. 05. 18. vasárnap 09:12
Nem rossz
#5 A57L 2013. 10. 14. hétfő 04:26
Egész jó.
#4 tiborg 2012. 02. 28. kedd 05:31
Erdekes,izgalmas,trefas.Vidaman izgato,mint a szerelem.ELVEZTEM(el)
#3 simon 2010. 02. 5. péntek 10:26
riszpekt! abba ne hagyd!
#2 pisti47 2010. 02. 5. péntek 08:33
Kedves Vadász. Úgy játszol a szavakkal, mint Paganini a hegedűjével annak idején. Szerintem Te profi író vagy, ha nem tévednék. Esetleg tanár? Ha igen, akkor zsúfolt lehet az az iskola nebulókkal, mert mindenki oda akarja beíratni a gyerekét. Utóljára a Rejtő könyveken nevettem ennyit sráckoromban, minden jót Neked. pisti47
#1 Törté-Net 2010. 02. 5. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?