Álom volt csupán

Szavazás átlaga: 3.94 pont (16 szavazat)
Megjelenés: 2009. december 11.
Hossz: 8 621 karakter
Elolvasva: 614 alkalommal
23 éves lány vagyok... s még sosem voltam szerelmes. Nem arra a lanyha lelki vonzalomra gondolok, amit egy erősebb testi sikeresen elfed, hanem a mindent megmozgató, lábremegtetős, nemtudokélninélküled-típusú, tényleg örökké tartó fajtára. Ami talán nem is létezik. "Az örök szerelem olyan, mint a szellem a kastélyban. Mindenki beszél róla, de még senki sem látta. " Isten (és a családi gének) feltűnően jó külsővel áldottak (? ) meg, ésszel és ambíciókkal tetézve. Mindez egy sikeres élet alapja lehetne, nálam viszont a filozofikus hajlam inkább tépelődő bizonytalansággá változtatta a magabiztosságot. Nem találtam megfelelő párt, akivel egyeztünk volna: elvekben, értékekben... szerelemben. S mint egy ördögi kör, mindinkább magamba fordultam, álmodoztam. 20 évesen még nem csókolt meg senki. Nem mintha nem próbálták volna, csak... én az "igazira" vártam.

A családommal mindig remek volt a kapcsolatom, igazi mintagyerek, jó tanuló, csinoska, okoska vagyok, akivel lehet villogni a munkahelyen. Csak egy öcsém van, nagyon szeretem, de koránál fogva sem lehet bizalmasom. Unokabátyám, aki velem egyidős, viszont igazán megfelelő támaszom volt a tinédzserkor során. Mindent meg tudtunk beszélni, bár életvitelünk nem is lehetett volna különbözőbb: ő a bulizós (bár jószívű és okos) nagymenő, én a tanulós, olvasós komoly lány. De vele, miután szinte együtt nőttünk fel, igazán önmagam lehettem. Felbecsülhetetlen értékű kapcsolat volt.
Aztán pár éve elköltöztek a városunkból, nagybátyám külföldi munkát kapott, vitte családját is. Sokáig nem láttuk egymást. András (így hívják) közben felnőtt, megkomolyodott... és eltávolodott tőlem. A mindennapos kapcsolat hiánya megtette a hatását. No meg az új környezet, barátok is. Csak mikor már egyetemisták lettünk, akkor keresett meg újra. Ő Németországban ugyanúgy az orvosi kart végezte, mint én, így amikor külföldi tanulmányutat pályáztam – és nyertem meg, nem volt kétséges a helyválasztás.
Kapcsolatunk az eltelt évek ellenére ismét a régi meghittséggel éledt fel; ugyanazokat a küzdelmeket éltük át, barátságunk erősebb volt, mint valaha. Bemutatott a barátainak, segített beilleszkedni, eligazodni a mindennapokban.
Majd jött a hír: meghalt nagyapánk.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 3.94 pont (16 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2023. augusztus 22. 08:19
#6
Önmarcangolás.
1
vakon53
2016. március 23. 16:09
#5
Netörődjélvele jóez!
1
a
A57L
2014. június 1. 07:20
#4
Azért nem lett nagyon rossz.
1
genius33
2012. szeptember 11. 06:16
#3
Nem valami jó sajna,kicsit dolgozz még rajta.
1
v-ir-a
2009. december 11. 21:29
#2
ne hari ,de ez így egy szar....
1
T
Törté-Net
2009. december 11. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1