A+ A-

Vámpírkeringő 3. rész - Felrúgott egyességek

A projekt nem halt meg, feltámasztom! Lehet most kicsit furcsa(beteg) ez a rész, de ne kedvetlenítsen el senkit! A következő részekben sokkal több hangsúlyt fektetek majd az erotikára és a kő kemény élvezetekre! Csak valamiért ezt most ki kellett írnom magamból... Addig is héló!
Még aznap este:
Primrose felegyenesedett és körbepillantott. Támadójának hatalmas nyomai a fák közé vezettek. Dübörgő léptei még mindig visszhangzottak a fülében. Majd a távolban vonyítva kezdte ugatni a holdat.
Primrose a vállát érintő kéztől halálra rémült, megperdült, de úrnőjét látva nyugalom áradt szét a testében.
- Nyugodj meg. Már elment. - Levina átölelte tanítványát és haraggal a szívében pillantott fel az ezüstös holdfényre, tudván, hogy ellensége is éppen azt kémleli.
- Mi volt az? - Primrose szorosan ölelte Levinát és sírni kezdett. A sokk most engedett ki és a lány elvesztette az érzelmei fölött az irányítást.
- Egy vérfarkas. Nem csak mi vámpírok létezünk ebben a világban. Számtalan lény lakozik még az éjszakai árnyai között, mi több van, amelyik nem is ölt álcát magára. De az emberek képtelenek látni őket. Olyan törékenyek. De te nem lehetsz az! - felemelte Primrose arcát és mélyen a szemébe nézett. A lány szemeiből vörös vér csorgott könnyek helyett. Levina szemeiben sárga démoni fény gyulladt. - Nem lehetsz az! - ismételte és Primrose nem tudott még csak pislantani sem. Úrnője tekintetének rabjává vált. Az arcán legördülő vércsíkokat felitta szomjazó vámpír bőre és Levina tekintetétől ismét béke költözött a lelkébe.
- Aeschylossal mi történt?
- Meghalt. De ne bánkódj miatta.
- Hol voltál?
- Az árnyékok elrejtettek a kutya szemei elől. Neked is meg kell tanulnod egyé válni a sötétséggel, különben ezek a fenevadak széttépnek.
- Miért nem ölt meg?
- Talán ő is csak egy éretlen kölyök volt, mint te magad. Csak a kéjvágy hajtotta, mocskos állati ösztönei. Hidd el segítettem volna, ha tudok, de egy megvadult korcs, mint ez egy tucat vámpírral is képes végezni.
- Honnan tudta, hogy a kocsiban vagyunk? - Levina közben elindult az út felé, amiről lefordultak.
- Ezeknek a kutyáknak félelmetesen jó a szaglásuk, vaksötétben is megtalálnak. Valószínűleg erre portyázott. - Primrose úgy érezte túl sok minden történik körülötte egyszerre. Szinte beleszédült az események ilyen gyors pergésébe. Levina kiállt az út mellé és stoppolni kezdett. - Te inkább maradj a fák között, majd kerítünk valami ruhát! - Primrose csak ekkor vette észre, hogy anyaszült meztelen. A sár bemocskolta finom bőrét, de sebei egytől-egyig, nyom nélkül beforrtak. Vér sem maradt utánuk.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.41 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 csaba91 2015. 05. 4. hétfő 09:36
Egész jó
#2 A57L 2014. 03. 8. szombat 09:07
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2008. 06. 3. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?