A+ A-

Végre szoknyában 2. rész

A cím kissé zavaró lehet, mivel először írtam meg a "Végre szoknyában" történetet (ennek az első része teljesen korrekt, a második rész "a", "b", "c" és "d" variánsa közül a kedves Olvasónak kell eldöntenie, melyik az igaz. Akkor nem gondoltam, hogy a folytatás (pontosabban előzmény) is készül majd. Ugyanakkor azt a történetet időben megelőzi ez a mostani (mivel fiatalabb koromban játszódik), bízom benne, hogy az immár kéttagúra bővült "életművem" megér még néhány folytatást.
*
Fiú-férfi énemet újra legyőzte Dana. Sokáig harcoltam ellene, de a vágy csak egyre erősebb lett...
*
Először az alsónadrágom változott át csipkés bugyivá. Elhatároztam, ma végre megteszem. Már több napja készültem rá, de az utolsó pillanatban mindig közbejött valami, épp szembejött egy pár, vagy épp bement- illetve kijött valaki az üzletből, s ez megingásnak már elég is volt. Az iskola után mindig az "igéző" kirakat felé kerültem hazamenet, nem törődve a néhány perces késéssel. Az üzlet egy kevésbé forgalmas átjáróban ásítozott. Lassítottam, azt a pillanatot vártam, amikor végre egyedül lehetek fizikailag. A cipőfűzőm "véletlenül" kibomlott, s nekem épp a kirakat előtt kellett megkötnöm. Lopva oldalt felfelé pillantottam, és akkor megláttam a párás üveg mögött a kirakatban levő műanyag-lapokon -ezeket nem lehetett próbababáknak nevezni- sejtelmesen feszülő kombidresszt, mellette az előtünedező bugyit-halmot és az izgatóan meredező melltartókat. Néhány pillanatnyi habozás után végre rászántam magam, ma végre megteszem. Gyorsan felegyenesedtem, és sietősen beléptem az üzletbe. Sajnos nem voltam egyedül-persze az eladónő(ke)t leszámítva-, egy középkorú nő harisnyák között válogatott, végre talált néhány megfelelőt, a kosarába tette, majd fizetett. Időbe telt, míg retiküljéből előhalászta a bukszáját, kivett egy gyűrött papírpénzt. Kedves pénztárosom akkurátusan kisimította, betette a megfelelő rekeszbe, odaadta a visszajárót. Az idő ólomlábakon vánszorgott. Persze, nem tudtam pontosan a méretemet, S, M, L? Megvártam, hogy egyedüli vásárló legyek, mikor ez bekövetkezett, az eladónőtől megilletődötten kértem egy M-es fekete selyembugyit. Rámnézett, majd legnagyobb megdöbbenésemre elkezdett a polcról lefelé pakolni. Elképedtem a választékon, találomra ráböktem az egyikre, hogy azt kérem. Pillanatnyilag semmi sem érdekelt, a legnehezebben túl vagyok! Gyorsan fizetettem, s megkönnyebbüléssel vegyes boldogsággal sietettem "féltett" kincsemmel haza. Mindig is -lehetőleg fekete- női alsóneműre vágytam, péniszem megmerevedett a gondolatra, hogy hamarosan felpróbálhatom, s titokban bármikor hordhatom.
*
Mint minden fiú, aki szeretné, ha egy szoknya ráncai a lába körül lebegnének, Dana is nővére, édesanyja ruháit próbálgatta, amikor egyedül volt otthon. Hamar ráunt, hogy a szekrényben pontosan ugyanúgy tegyen vissza mindent, hogy ne vegyék észre a turpisságot. Neki is kellett a saját bugyi, majd a saját harisnya...
*
Másodszor a zoknim változott át harisnyanadrággá. Harisnyanadrágot sem volt könnyű akkor vásásrolni. Nem a mai állapotokra gondolok, amikor bármely önkiszolgáló ABC polcán 2-3 színben, méretben ott sorakoznak az egyen-dobozok, s az ember fia/lánya a vásárlandó dolgok közé könnyen becsempészhet egy-két darabot. A korábbi évekre még jellemző volt a szakbolti rendszer, azaz harisnyát csak a harisnya (fehérnemű) üzletből! Persze, hogy a már ismert fehérneműboltot választottam. Ismerősként léptem be az ajtón. Rutinos vásárlóként mentem az önkiszolgálópulthoz, ráérősen keresgéltem a megfelelő nagyságot. 1, 2, 3, 4, na végre megtaláltam! Tudtam a méretemet, most nem kellett az eladónő segítségét kérnem. Külföldi, nylon-tasakosakat választottam. Az egyik képen a kacéran felrebbenő szoknya alatt két vékony feketeharisnyás formás láb volt látható. Mint később kiderült csehszlovák gyártmány, 20 den-es. Míg a másik címke manökenje lábán csábosan hívogató szabályos "kockás" minta teljesen lenyűgözött. Made in Italy, lycra. Ezt az utóbbi képet vagy 10 évig meg is őriztem, nosztalgiából, az első harisnyanadrágaimra emlékezve. Ráérősen mentem a pénztárhoz, és fizetettem. Az összeg hallatán hirtelen megbántam, hogy nem csak egyet, a "keletit" vettem. Az eladónő kedves tájékoztatására, miszerint a fekete (ez is, mint azóta a harisnyáim, harisnyanadrágjaim, combfixjeim túlnyomó többsége) mintás harisnyanadrág különlegesen finom minőségű, óvatosan bánjak (így E/1 -ben!) vele odavetettem, hogy különleges alkalomra lesz. Csak nézzek be a jövő hét elején, mert akkor várhatóan új szállítmányt kapnak, ha kell félre is tenne ebben a méretben. Nekem ez akkor még nem volt természetes, hiszen nem gyakran jártam (járhattam) ide, csakúgy nézegetni, mint a szebbik nem tagjai, mert nagyon feltűnő lenne.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.65 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 papi 2014. 04. 21. hétfő 18:31
Nem rossz
#3 A57L 2014. 03. 8. szombat 09:06
Elmegy.
#2 tűsarok 2003. 12. 11. csütörtök 00:36
Irodalmi Turner-díjat kaphatna.
Kedves Dana, csak így tovább, nagyon várom a további története(i)det!
Puszika: Tűsarok
#1 Törté-Net 2003. 12. 1. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?