A kezdet

Harmadéves egyetemista lány vagyok. Félig magyar, félig macedón származású, Budapesten tanulok. Ez a történet kicsit több, mint 1 éve történt velem, az első egyetemi évem vége felé, nem sokkal a vizsgaidőszak beköszönte előtt. Igaz történet következik, ami a szexuális életem egy igen különleges fordulópontját írja le.

Mióta felköltöztem Budapestre, azóta egyedülálló vagyok. Az egyetem rengeteg energiámat köti le, és az előző nyár óta nem volt senkim, nem voltam senkivel. A közeledő vizsgák, a magány és a kíváncsiság vezetett oda, hogy kipróbáltam a Tinder névre hallgató „ismerkedős” alkalmazást. Legalábbis, én ismerkedésre szerettem volna használni, kizárólag komoly kapcsolatot kerestem. Viszonylag gyorsan megtalált egy jóképű férfi, Peti, és elkezdtünk beszélgetni. Nagyon kedvesnek és intelligensnek tűnt, jól elbeszélgettünk. Randira hívott, én pedig belementem. Találkozási helynek Budapesten a Szimpla Kert nevű romkocsmát tűztük ki, időpontnak pedig este 21:30-at. Ez jó „móka” lesz... évek óta nem randiztam. Igazán csinosnak akartam érezni magam. Sőt, igazán dögösnek. Egy mélyen kivágott, rövid, de elegáns fekete alkalmi ruhát vettem fel. Nagyon szép ruha, egy átlagos testalkatú nőn már-már vadítóan mutatna. Viszont, az én (sok évnyi karate és tánc által edzett) feszes, erősen kidomborodó fenekemen a ruha egy picit több volt, mint vadító.
Mikor mindennel elkészültem, még utoljára megnéztem magam a tükörben.
– Ehh. Ez a ruha legutóbb még nem így állt – mormogtam fennhangon.
Az egyetemi évek alatt nem volt közel se annyi időm mozogni, ezért egy pici húst is felszedtem a fenekemre és a combjaimra. Nem sokat, csak pont eleget ahhoz, hogy már ne izmos pálcikákon járjak, hanem izmos, formás lábakon. És a fenekem... fordultam még egyet a tükörben. Alig hittem el, amit látok. A fenekem is formásabb lett nem vitás, de a ruha... épphogy-épphogy takarta álló helyzetben. Próbaképp előrehajoltam. Következő pillanatban pedig már a ruha alól kigömbölyödő fenekem alját csodálhattam magam előtt a tükörben. Késésben vagyok. Mi legyen, öltözzek át? Visszaegyenesedtem, szemügyre vettem magam mindenhol. Nyak, vállak, mellek, derék, csípő, lábak. Hallhatóan hümmögtem egyet.
– Azért... azért valljuk be – szemügyre vettem a fenekem és a combjaim még egyszer – nem mondom, hogy nem vagyok dögös.