Történetem egy gyerekkori baráttal

Huszonegy éves vagyok. Sokak szerint ez egy szép kor. Legalábbis arra, hogy bulizz, csajozz és élvezd az életet. Ezzel nincs is semmi gond, de egy kis faluban élek, igy nem sok lehetőségem van ezekre. Főleg a csajozásra. Elég kevés lány van a faluban, amennyi van, azokkal vagy már összeszűrtem a levet, vagy unokatestvérem, vagy barátom. Ugyan igy vagyok a szomszédomban levő lánnyal is, óta jóban vagyunk, bár az utóbbi időkben a barátságunk abban kimerül, hogy néha neten beszélünk, vagy összefutunk a boltban.
A neve Noémi, egész szép lány, hosszú, szőkésbarna haja tökéletesen passzol tengerkék szemével. Átlagos testalkata van, átlagos mellekkel. Igazából átlagos lány lenne, de a combjai és a segge.. egyszerűen tökéletes. A feneke sem nagy, viszont valami benne nagyon megfogja a férfitársaim és engem is, ezt ő is tudja, tehát a facebook képeiben megpróbálja ezekre fektetni a hangsúlyt. Bevallom magányos estéimen én is szivesen nézegetem a képeit. Visszatérve rá, baromira kedves, barátságos lány, akivel jól ellehet beszélgetni mindenről. Tényleg mindenről... nyaranta sokszor éjfélig ültünk ketten az árokparton, és beszélgettünk a lányokról, a pasikról, a szerelemről, a kapcsolatainkról, amikröl tudni kell: tizenhat-tizenhét évesen nekem sohasem volt sok barátnőm, Viszont neki annál inkább. Elmondta, hogy a szüzességét is egy barátjával veszitette el tizenhat évesen.
Akár tökéletes lánynak is nevezhetnénk. Így belegondolva nem is tudom, hogy mért nem próbálkoztam be nála korábban, viszont most ennek is eljött az ideje.

Nyári reggel volt, szokásosan tiz órakor keltem, elvégeztem a reggeli dolgaimat, és még reggeli előtt kimentem az újságért. Ahogy kiléptem a házból már egyből hallottam azt a kedves csilingelő hangot jobboldalról:

– Jó reggelt Lölő!

Utáltam ezt a becenevet és ezt ő is nagyon jól tudta. Sosem értettem mért nem lehet csak egyszerűen Lőrincnek szólitani. Na mindegy, már megszoktam.

– Neked is jó reggelt! – köszöntem vissza kedvesen.

– Rég láttalak. Hogy vagy?

– Hát igen. Egész jól, köszi, na és te?

– Hát, figyelj.. nyár van, lehet most máshogy lenni? – Nevetett. Hogy lehet ilyen korán ennyi energiája?

– Végül is.. – nevettem.

– Olyan rég találkoztunk, nincs kedved este összefutni, úgy mint rég?

Gondolkodás nélkül igent mondtam, aztán elköszönt, én pedig megreggeliztem és utána a gép előtt vártam az estét.