Képzelet

Natasha vagyok, 18 éves és ezt a fantáziámat csak azért írom le, mert már nem bírom magamban tartani, de el sem mondhatom senkinek, mert egy: félek elmondani, kettő: és szerintem helytelen is amit érzek. (A neveket természetesen megváltoztattam, nehogy esetleg valaki magára ismerjen, ha esetleg erre az oldalra tévedne :).
Szóval hol is kezdjem. Ja megvan bemutatkoznék Natasha vagyok, egy 18 éves, dögös, vörös csaj, aki nem mellesleg már évek óta bele van esve a bátyja egyik haverjába. Ez nem is lenne akkora gond, de a srác akit Tomnak hívnak, egy cseppet idősebb nállam, úgy egy cirka 10 évvel. Na és itt kezdődnek a bajok.
Első látásra beleszerettem, bár nem is értem miért, hisz nem egy olyan igazi szívtipró, inkább az az eliszogatunk és dumálunk egy jót típus (ami elég nehéz benne az az, hogy Tom hadar nem is kicsit, és a hadarás meg az ivás nem igazán fér össze egymással). Igazából, szerintem a személyiségébe szerettem bele.
Viszont a fantáziálásaim kettőnkről, egyre durvábbak lettek, minnél jobban megismertük egymást, nem is tudom, talán azért, mert úgy éreztem, hogy ő is érez valamit irántam (azt azért még hozzá teszem, hogy minden alkalommal mikor nálunk jár, véletlenül leönt valami piával, és persze én minden egyes találkozáskor leégetem magam, és zavarba is jövök).
A sztori ott kezdődik, hogy Szilveszter volt, és ő meg ottho feküdt egyedül gipszben, mert el volt törve a lába. A tesóm hivatalos volt egy másik városba, egy buliba, amire menet útba esett Tom háza A tesómnak sok cuccot kellett cipelnie, mert ő vállalta be, hogy viszia a buliba, de ez egy elég hülye ötlet volt, mert mindezt busszal szándékozt megtenni, és mivel jófej is vagyok ezért segítettem is neki. Útközben benéztünk Tomihoz, hogy hogy van, de a bátyám sietett, úgyhogy ketten maradtunk, és elkezdtünk beszélgetni, aminek az lett a következménye, hogy lekéstem az utolsó buszt, és Szilveszter révén már mindenki ivott, úgyhogy senki nem is tudott hazavinni, ebből kifolyólag visszamentem hozzá és elmondtam neki hogy jártam. Szerintem ezt ő nem bánta, mert nagyon magányos volt így egyedül. Odahúztam az ágya mellé egy széket, és elkezdtünk beszélgetni. (Egyébként más szavakkal de azt mondta, hogy ő is bír engem).