Vetkőznöm kellett az állásinterjún

Egyik nyáron beadtam a jelentkezésem egy táborba, ahol egy kalandpark területén kellett feladatokat ellátni. A park területén volt az interjú, ahol a rendezték, ide hívtak be. Volt egy nagy, felállított sátor, és oda kellett mennem.

Néhány srác állt a bejáratnál. Jól megnéztek. Egy barna sort és piros felső volt rajtam. A tekintetek közepette léptem be a sátorba.

Odabent egy hosszúhajú srác ült izomtrikóban, egy asztal mögött. Már ekkor eléggé zavarban éreztem magam. Dagadó, szép izmai voltak, nem bírtam megállni, hogy ne bámuljam meg őket. A srác mosolyogva felállt, és bemutatkozott.

Én kezet fogtam vele, s szintén mosolyogva megmondtam neki a nevem. Ezután a fiú visszaült, és kérdéseket tett fel, miután egy lapot vett maga elé, hogy jegyzetelhessen.

Hány éves vagy, stb., ilyeneket kérdezett. Aztán egyszercsak így szólt:

– Mekkora a mellméreted?

– Ööö... ez hogy jön ide? – kérdeztem én.

– Tudnunk kell, ez a szabály.

Megmondtam neki.

– Jó. Most pedig látnom kell a testedet.

– Mi? – kérdeztem zavarodottan.

– Ahhoz, hogy biztosak legyünk benne, hogy megfelelően tudod végezni a feladatodat, látnunk kell a testedet.

Én értetlenül néztem rá.

– Vetkőzz le – biztatott a fiú.

Én egy pillanatig haboztam, de nagyon szerettem volna részt venni a táborban, ezért megtettem. Először a pólómat vettem le, majd cipőimet húztam le magamról. A fiú tekintete hasamra esett, majd miután kigomboltam, és szégyenlősen lehúztam nadrágomat is, a combjaimat nézte.

– Szép – jegyezte meg.

– Köszönöm – mondtam.

Nagyon zavarban voltam.

– Vedd le a melltartód.

Kicsatoltam, majd ledobtam azt is a földre, a ruháim közé. Kezemmel eltakartam melleimet.

– Látnom kell őket – mondta a fiú.

Ekkor megmozdultak kezeim, s feltárták az idegen srác előtt a két mellem. Kissé ijedten néztem a srácra. Zavarban éreztem magam. Egyben úgy is éreztem, hogy , és ez valahol izgatottsággal töltött el.