A+ A-

Igazgatóm 1. rész

A főiskola elvégzése felé közeledtem, már, csak a szakdolgozat védése volt hátra. Ahhoz, hogy valami jobb munkahelyet kifogjak, pályázatokat adtam be, valamint szakirányba is próbáltam elhelyezkedni. Több pályázatomat elutasították, de több helyre meghallgatásra, pofavizitre kellett mennem. Nem részletezem tovább, a lényeg, hogy az egyik helyen gazdasági referenst kerestek, ahol az igazgató úrnak röviden, tömören kellett tájékoztatást adni a külső kapcsolatokról, egyben a levelezését is bonyolítanom kellett. Tetszett az iroda, jó fizetést kaptam, így a diplomaosztás után kellett kezdenem.
A főnököm, a negyvenes évei végét taposó szigorú tekintetű úri ember volt. Magas, pici pocakot már eresztett, göndör, rövid, kicsit őszülő hajú, a karján, a mellkasán erősen szőrös, ami nekem nagyon tetszik. Imádom a szőrös, sármos férfiakat.
Én szőke, göndör hajú, kék szemű átlagos testalkatú, szőrös vagyok, de nem látszik.
Nem volt sok feladatom, talán a legrosszabb, hogy egy ideig nem kellett szinte semmit sem csinálni, másik időszakban pedig, szinte éjjel – nappal melóztunk.
Mint megtudtam a főnököm rövid házasság után elvált férfi, akit körbe dongnak a fehér népek, de Ő, a nehezen bevehető bástya. Nem szereti a kényeskedő, affektáló hölgyeket. Szereti az egyenes beszédet.
Tulajdonképpen a főnök előszobájában van a szobám és az én előszobámban a titkárság. Minden dolgáról tudok, látok, hallok és számítógépen tartjuk a kapcsolatot, hálózatba vagyunk kapcsolva, én láthatom, hogy mivel foglalkozik, és Ő is az én munkámat, figyelemmel kísérheti.
Történt egyszer, hogy a szokásos idő előtt, jó egy órával korábban érkeztem munkahelyemre, és úgy gondoltam, hogy egyedül vagyok bent, mert előző nap megbeszéltük, hogy a főnök ki megy a területi munkákat megnézni. Mint rendesen, bekapcsoltam a számítógépemet, megnéztem a levelezésemet. Kaptam egy különleges levelet, egy idegen feladótól, amiben egy link volt. Ráklikkeltem, egy homo film indult be. Hú, nagyon tetszett. Egy hasonló férfi, mint a főnök és egy rám hasonlító srác szexuális életét mutatta be. Annyira izgató volt, hogy előkaptam a lábam között már mereven dagadó dorongomat, és izgattam magam. Nagyon jól esett kiverni a farkamat, mert bizony már jó ideje hanyagoltam. Tetszett a film, így elmentettem a levelet a link-el együtt.
Lassan beleszoktam a feladatkörömbe, kiismertem az embereket, az ügyfeleket. Főnökömnek, mint személyi titkára minden dolgába beleláttam. Furcsának találtam, hogy az elmúlt egy évben-privátban nőkkel nem találkozott. Volt egy telefonszám és egy „tok*” beírás, ill. egy csillag mellette. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget.
Történt, hogy a főnök elment ebédelni, egyedül lévén az irodában a főnök közvetlen számú telefonja megcsörrent, rajta az a bizonyos tok*. Felveszem, mint szokás, egy férfihang szól bele, - szia, édesem, megérkeztem, már alig várom, hogy a karjaidban lehessek. Hűha, nem tudtam, hogy hirtelenjében mit tegyek, eszembe csak az jutott, hogy csilingelő hangon beleszóljak: „a hívott szám nem elérhető” és amilyen gyorsan csak tudtam lecsaptam a kagylót.
Tehát kiderült számomra, hogy miért nincs az én Dirimnek privát hölgypartnere. Nagyon boldog lettem. Úgy éreztem, eljött az én időm. Eddig még csak gondolni sem mertem, hogy Én, meg a főnök. Ha hétvégén hívott, hogy menjek ki a hétvégi házába, vagy kirándulni, mindig finoman valami kifogást találtam, hogy ne kelljen mennem, hisz a szexet a haverokkal mindig hétvégeken tudtam lebonyolítani.
Minden nap figyeltem, hogy az aranyos Főnökúr milyen kedvvel jön dolgozni. Ha az este kielégült, akkor jókedvű, barátságos volt, ha nem elégítette senki, akkor mindig másként viselkedett, vagy morgós, vagy udvarlós, vagy mosolygós, vagy csipkelődő szokott lenni.
Nagyon kíváncsivá tett, hogy a *tok bejegyzés mögött lévő férfi ki lehet? Ki örülhet a Főnökömnek? Péntek lévén, addig nem mehetek haza, míg nem kapom meg a jövő heti feladatsort.
Kávézás közben a szinte mindig nyitott ajtómon, kopognak. Odapillantok, egy nagyon csinos, első látásra is szimpatikus ősz hajú férfi van az ajtómban.
- Szia! – Dániel vagyok, de mindenki Daninak hív.
- Jó napot kívánok! Géza vagyok.
- Főnök úr?
- Sajnos még nem jött meg. Bejáráson van. Tessék helyet foglalni. Megkínálhatom egy frissen főtt feketével?
- Elfogadom, mondta olyan hangsúllyal, hogy az utánozhatatlan.
Leült, inkább leheveredett a nagy fotelba. Nagyon tetszett a lezsersége, a mosolygós arca, a belülről fakadó vidámsága.
Elmesélte, hogy Párizsból jött meg, már nem köti semmi Magyarországhoz, csak a Főnököm, akit nagyon szeret, mint embert, mint barátot … elgondolkodott, és kimondta és, és társat.
Ekkor értettem meg, hogy közöttük, erős kötelék van, és azt szeretetnek, szerelemnek hívják.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.38 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2019. 03. 1. péntek 18:01
cscsu50 Legalább az jó
#6 cscsu50 2019. 01. 10. csütörtök 21:52
nem a műfajom de jó fogalmazás
#5 sunyilo 2019. 01. 10. csütörtök 20:27
Ez sehogy nem jó. Még whiskyvel sem...
#4 deajk2008 2019. 01. 10. csütörtök 16:44
Felálltam tőle folytasd... 9p
#3 veteran 2019. 01. 10. csütörtök 14:35
Nem az én műfajom.
#2 A57L 2019. 01. 10. csütörtök 04:03
A műfajában nem olyan rossz.
#1 Törté-Net 2019. 01. 10. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?