A+ A-

Fotózás

Saját ötlet alapján Sinara engedélyével
(Sinara átírta a történetemet, de az alapötlet az enyém, ezért merem a magaménak tekinteni.)
A fotós elmerengve ült számítógépe előtt. Lassan kattintgatott, lapozgatta a képeit. Egyik keze hüvelyk és mutatóujjával körbesimította vékony körszakállát, majd gondterhelten felsóhajtott és beletúrt rövid, őszülő hajába. Már évtizedek óta űzte ezt a mesterséget, de már az idejét sem tudta, mikor volt ilyen nehéz dolga utoljára.
A számítógép képernyőjén minden egyes kattintásra egy újabb csinos lány fotója jelent meg. Mind fiatal, üde, mosolygós. De valami mégis hiányzott. A férfi nem tudta volna pontosan megfogalmazni, hogy mi, de volt már annyi tapasztalata, hogy érezte. Minden egyes kép után fintorogva húzott ki egy-egy nevet a gép előtt az asztalán heverő listából, majd egy gombnyomással áttért a következő lányra.
Régen foglalkozott már ilyesmivel. Bár nagyon hiányzott neki, néha már kezdte bánni, hogy úgy döntött, ismét belevág. A fényképezőgép mögött töltött több tucatnyi év alatt számtalan esküvőn, évfordulón, ballagáson, konferencián és egyéb rendezvényen fotózott már. Az igazi szenvedélye viszont az volt, ha csinos fiatal lányokkal dolgozhatott, akik fesztelenül pózolnak előtte, mosolyogva mutatva meg magukból minél többet. Röviden, élt-halt az aktfotózásért. Ezért hát, mivel már évek teltek el az utolsó alkalom óta, amikor utoljára meztelen lányok fordultak meg a kis fotóstúdiójában, úgy döntött, most ismét belevág, és feladott egy hirdetést az egyik népszerű magazinban.
Néha azt kívánta már, bárcsak ne tette volna. Nem mintha jelentkező nem lett volna. Jöttek a lányok bőven. Sőt, mit jöttek? Özönlöttek, mint az árvíz. Egymásnak adták a kis stúdió kilincsét. A fotós áldotta az eszét, hogy, a régi jól bevált módszerekhez való ragaszkodása ellenére, nem régiben az analóg technikáról átváltott a digitálisra. Ha nem tette volna, most térdig gázolna a filmekben, hogy aztán szépen, lassan egyesével dobálja ki az összeset a kukába.
Mindegyik fotó jól sikerült, ezt nem tagadhatta le senki. Egy olyan versenyen, ahol csak a fotós technikáját, a beállítást, a képminőséget nézik, jó eséllyel még akár első helyet is nyerhetett volna. A lányok minden képen szépen tartották magukat, csábosan mosolyogva az objektívbe. Az egész viszont csak a felszín volt. Mögötte semmi tartalom. Mindig elámult azon, hogy ezek a mai lányok mennyire szeretik mutogatni magukat. A többségnek elég lett volna csettintenie ahhoz, hogy szó nélkül ledobja a bugyiját. A tekintetük azonban üres volt.
Egyszerű magamutogatás az egész, gondolta sajnálkozva a fotós. Tömény exhibicionizmus. Ahogy nézte a most éppen a képernyőn feszítő vörös hajú lány képét, legszívesebben elsírta volna magát. A vörös lányok mindig is a tüzességükről, kirobbanó energiájukról, virgoncságukról voltak híresek. A férfi még emlékezett rá, a régi szép időkben milyen gyorsan és könnyedén készített jobbnál jobb sorozatokat egy-egy belevaló kis vöröskével. Ez a lány viszont… Akár egy játékbaba. A mosolyában semmi természetesség, a szemei üresek, és egész testtartása olyan mű, hogy az már szinte fájt.
A fotós hangosan felsóhajtott, kihúzott egy újabb nevet a listáról és tovább lépett a képek között. A szája gúnyos fintorba rándult, amikor meglátta a következő képen vigyorgó hosszú szőke hajú lányt. Hozzá nagy reményeket fűzött. A kis csitri olyan lelkes volt, hogy az ember könnyedén el tudta volna képzelni róla, hogy meg sem áll a Playboy címlapjáig. Még a nála több mint kétszer idősebb fotóst is örömmel leszopta volna, ha az nem fotózza le anélkül is szívesen. A férfi először azt gondolta, ezzel a lánnyal megütötte a főnyereményt. Utána viszont ismét keservesen csalódnia kellett. Amilyen virgonc, üde és ambiciózus volt a szőkeség, olyan természetellenesen vágta magát pózba a kamera előtt. Bármivel is próbálkozott a fotós, bárhogy instruálta, a képek szinte már szívfájdítóan műre sikeredtek. Végül azért felírta a lány telefonszámát, és bíztató szavakkal kísérte ki, most viszont gondolkodás nélkül húzta át az amúgy is csak félvállról a listára firkantott nevet és telefonszámot. Valószínűleg már akkor tudta, hogy ez lesz a feljegyzés sorsa, amikor leírta.
Így lapozgatta a képeket órákon keresztül, ami közben egyre csak sokasodtak az áthúzott nevek és telefonszámok a listáján. Időről időre közben visszatért két lányhoz, akiknek szívesen elgyönyörködött a képeiben. Talán ők voltak egyedül azok, akik tényleg fesztelenül, szinte már profin mozogtak a kamera előtt. A férfi nem akarta elhinni nekik, hogy ez az első fotózásuk. Ha rajtuk, kettőjükön kívül mindenki másnak a képei mennek is a virtuális szemetesbe, már csak miattuk is megérte az egész.
A fotós egy pillanatra elgondolkodott, és ismét végigsimított vékony körszakállán. Eredetileg úgy tervezte, hogy egy egész kis kollekciót készít. Összegyűjti a legkülönbözőbb lányokat. Egy szőkét, egy barnát, egy vöröset, egy feketét, egy sötétebb bőrűt, egy alabástrom fehéret, egy kék, egy zöld, egy barnaszeműt… Ezek valamilyen kombinációját négy-öt lányban, és velük készít néhány ütős sorozatot.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.65 pont (49 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 sunyilo 2018. 12. 15. szombat 19:19
Naggyon teccett...
#7 Kervin 2018. 12. 6. csütörtök 06:16
Köszönöm mindenkinek! Az igazi siker Sinaráé, mert az én alaptörténetemet, ő tette színesebbé!
#6 listike 2018. 12. 5. szerda 10:17
Kiváló történet.
#5 cscsu50 2018. 12. 5. szerda 08:37
érdemes fotózni
#4 veteran 2018. 12. 5. szerda 08:12
Egyetlen szó: REMEK!
#3 Andreas6 2018. 12. 5. szerda 07:10
Nagyon tetszett!
#2 A57L 2018. 12. 5. szerda 03:54
Jó munkahely és jó az írás is.
#1 Törté-Net 2018. 12. 5. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?