A+ A-

Coming Out - Az első valódi

Ezt a történetet sem jómagam találtam ki. Ez az egyik legjobb haverommal történt meg. Nem kell nagyon meglepődni, hogy ez már nem az első történetem, amelynél egy-egy haveromra, vagy annak testvérére hivatkozok, hogy tőle kaptam meg. Nekem, az exemnek és a jelenlegi páromnak valamint az öcsémnek és az Ő exének valamint új párjának egy elég nagy kb. 250-300 főből álló baráti társaságunk van, melyből többen közös és régi haverok, így azok a fiúk is, akik a történet főhősei. A történetet Palitól kaptam és az Ő kérésére küldöm el. A szöveg megfogalmazása az „Ő műve”. Én csak ezt a pár soros kiegészítőt írtam hozzá. Remélem, hogy a hosszú bevezető ellenére is sokaknak felkeltettem az érdeklődését és végig fogják olvasni. Jó szórakozást.
Pali vagyok, 18 éves múltam januárban. Édesapám 2 éves voltam, amikor elhunyt. Anyu egyedül nevelt fel engem. A mostani férjével (Tomi) kb. 1,5 éve jöttek össze. A férfinek is van egy velem egykorú (nálam 3 hónappal fiatalabb) fia, Viki. A fiú édesanyja sajnos még akkor meghalt, amikor Ő született. A srác meg én már 12 éve osztálytársak vagyunk, ez azt jelenti, hogy általánosban 8 évig és immáron 4 éve gimisként is egy osztályba kerültünk. Szóval nagyon hamar össze is tudtunk barátkozni. Egyre több és több mindent beszéltünk meg egymással. Többek között, az összes olyan dolgot is, ami a sokáig csak próba szinten működő „szerelmi életünket” érintette. Hiszen már 3-5. osztályba próbálkoztunk lányokhoz közeledni, de valódi intimitásig (itt már a csókra és a „kézfogóra” is gondolok) sosem tudtunk eljutni. Mindig egymásnak öntöttük ki a szívünket. /Nem azért, mert a szülők nem foglalkoztak eleget velünk, hanem leginkább azért, mert nem mertük nekik felhozni ezt a dolgot./ Előbb-utóbb sokaknak feltűnt, hogy Viki és én túl sok időt töltünk úgy mondva együtt. Már elballagtunk az általánosból és elkezdődött a gimi, amikor elkezdtem rájönni, hogy a fiú iránt olyan érzéseket táplálok, amit a fiúk általában lányok iránt szoktak. Szóval nagyon tetszik és többet is szeretnék Tőle, mint egy „egyszerű” barátság. Kb. 2 hónapig őrlődtem, hogy vajon miképp kellene a tudomására hoznom, hogy megváltoztak, vagyis hogy teljesen pontos legyek, sokkal komolyabbra fordultak az iránta meglevő érzelmeim. Végül úgy, döntöttem, hogy megpróbálok vele akár még beszélgetés közben is flörtölgetni. Ezzel először „falnak ütköztem”, hiszen nem reagált semmit erre. Amikor ezt nehezen, de elfogadtam és visszább húzódtam, vagyis „leálltam” a flörtöléssel, akkor meg ő kezdett velem - sokkal komolyabban szemezni.
Ezt a „kutyakomédiát” vagyis az egymás érzelmeivel való macska-egér játékot mindegy 3 hónapig játszottuk. Ekkor végleges döntésre szántam el magam és elhívtam egy találkozóra. A találkozó helye egy a sulihoz közeli, de mégis kevesek által ismert park volt. (Ennek leginkább az volt az oka, hogy túlságosan kiesett mindenkinek a haza, vagyis inkább a buszhoz, vonathoz vezető útjából, hiszen az kerülő lett volna.) Szóval másnap találkoztunk a parkba, hogy nagyon komolyan elbeszélgessünk és azért, hogy kitárjuk egymásnak az egymáshoz fűződő érzéseinket. A találkozónk nagyon nehezen kezdődött, hiszen saját magamon, de még Ő rajta is azt éreztem, hogy kicsit transzba van, és nem tudjuk, hogy hogyan kezdjük a beszélgetést. A találkozónk nagyon nehezen kezdődött, hiszen saját magamon, de még Ő rajta is azt éreztem, hogy kicsit transzba van, és nem tudjuk, hogy hogyan kezdjük a beszélgetést. De azért nagy nehezen megtörtük a csendet és elkezdtünk dumcsizni. Először persze jöttek az általános dumák vagyis, hogy van-e testvére/testvérem; pontosan mit dolgoznak a szüleink stb stb., mintha, ezeket nem tudtuk volna egymásról, de mégis jó volt, hiszen végre megkezdtünk beszélgetni és nem volt felesleges a találkozó. A komolyabb témák csak ezután jöttek elő. De mielőtt még a leglényegesebb kérdésekre rátértünk volna, megállapodtunk benne, hogy bármi is lesz a beszélgetésünk vége, a barátságunk továbbra is meg fog maradni.
Először én tettem fel a kérdést irányába: „A barátságon kívül érzel valamit irántam?” Erre Ő: „Csak azután válaszolok, miután Te elárulod, hogy miért flörtölsz Velem annyiszor?” Az erre adott válaszomban szerintem minden benne volt: „Egy pár hónapja kezdődött vagy inkább tetőzött bennem egy olyan érzés, ami arra utalt, hogy én nem csak, mint barát gondolok rád, hanem kicsivel többet is érezhetek irántad. Ezeket az érzéseimet nem igazán tudtam hova tenni, mire rájöttem, hogy mit is jelentenek ezek. Mindezt követően már „csak” az volt a kérdés, hogy hogyan hozzam ezt a tudomásodra?. Letámadni evvel nem akartalak. Ezért kezdtem el veled flörtölni, amit először nem viszonoztál, amikor már látszólag feladtam a dolgot, akkor meg te kezdtél engem provokálni a szemezgetéssel és a flörtöléssel, amire nem tudtam jó választ adni. De ezt a szenvedést sem bírtam már tovább ezért is hívtalak el ide.” Erre Viki a következőt mondta: „Én meg csak elakartam, volna rejteni előled az érzéseimet.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.33 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 bazsa 2018. 09. 10. hétfő 14:46
VAjon hogy lett Vikiből Vili?
#4 cscsu50 2018. 07. 26. csütörtök 15:14
egészségükra
#3 A57L 2018. 07. 24. kedd 04:24
A műfajában elmegy.
#2 veteran 2018. 07. 24. kedd 03:58
Csinálják ha nekik ez a jó.
#1 Törté-Net 2018. 07. 24. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?