Közös fantázia

Az utolsó percben törölt találkozó miatt Claire a szokottnál hamarabb ért haza. A ház előtt egy autó parkolt. Eszébe jutott hogy a fia jelezte hogy egy tanulótársa érkezhet az egyetemről. Amikor Claire belépett az ajtón, dübörgő zene fogadta. “Már nyilvánvalóan nem tanulnak” – mondta magában. Levette a cipőjét és a nappali felé indult. A fia a nappali kanapéján ült és egy fiatal lány térdelt előtte. A karfa és a támla eltakarta az eseményt, de a napnál is világosabb volt hogy a lány éppen orálisan elégíti ki a fiút. Claire csendben hátralépett, hogy ne vegyék észre.
– Ez isteni volt. Te vagy a legjobb! – mondta a fia a lánynak.
A lány felállt és lehalkította a zenét. A lejátszónál állva észrevett az asztalon egy családi képet. Felkapta és megnézte.
– Kösz! Ez az anyukád? Szexi!
– Szerintem is.. – felelte a fiú a nadrágja felhúzása közben.
Claire szíve gyorsabban kezdett verni és kicsit szédült. A nagyszerűen induló délután kissé kezdett elfajulni. Először is majdnem rányitott a fiára, akit éppen kielégítettek a nappaliban, másrészt pár másodperccel később egyetértett azzal az állítással, hogy ő “szexi”.
A lány folytatta:
– Lefogadom hogy a munkatársainak állandó merevedése van miatta. Azt a vonzó háziasszony/doktornéni benyomást kelti, amire minden férfi beindul.
– Valószínűleg így van. Sajnálattal kell mondanom, de miközben csináltad, a képre néztem és azt képzeltem hogy ő szop.
– Seggfej! – mondta vidáman a lány és játékosan a fiúhoz vágott egy párnát, majd folytatta:
– Igazából nem tudlak hibáztatni. Én is el tudnám képzelni hogy előttem térdel és nyal.
– Az a fotó még hagyján. Látnod kellene milyen amikor hivatalos eseményre vagy partira öltözik.
– Úgy látszik Freud-nak igaza volt az ödipusz elmélettel.
– Vicces!
– Jó volt veled, de a szülőknek azt ígértem hogy korán hazamegyek segíteni vacsorát készíteni.
Claire nem várt tovább, hogy lebukjon. Kicsit visszahúzta az ajtót, majd kitárva úgy tett mintha épp akkor érkezett volna haza. Belépett a szobába és a bent levők semmit nem gyanítottak.
– Ohhh... Jó napot! Ön bizonyára Tom édesanyja. Én Anne vagyok. – mutatkozott be udvariasan a lány.
A két nő mosolyogva kezet fogott.
– Én pedig Claire vagyok. Örülök hogy találkozhattunk. Épp menni készült?
A lány bólintott.
– Igen, a szüleim várnak. Egyébként csodás háza van. És igazán jól áll önön ez a ruha!