A+ A-

Klubbos sztorik 2. fejezet - Júlia

Üdvözöltük a többieket, én pedig úgy éreztem magam, mintha egy nagyon eltúlzott szexfilm szereplője lennék. Itt tényleg minden a vágykeltésről akart szólni, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a vágy nem olyan kiszámítható dolog, mint ahogy az itt lévők elképzelik. Van ugyan kiszámítható része is, de a legszebb benne mégis az, amit nem tudunk szabályozni. Amikor hirtelen megérzed valaki illatát, aki egyébként egyáltalán nem az eseted, látsz egy szemöldökrándulást vagy egy huncut mozdulatot, ahogy elhúzza a száját, és már nem akarsz mást, csak a karjában lenni. Persze tudom, hogy az itteni vágyak nem ilyenek, azaz legtöbbször nem, de ahogy ott ültem ezek között az idegenek között, mégis ezt akartam olyan erővel, amilyet már évek óta nem éreztem.
A csoport egyébként jó fej volt, egy fiatal párból és egy középkorú nőből állt. A fiatal lány, Zsófi nagyon szép volt a ragyogó szőke tincseivel, és nem volt csúnya a férje sem, ha jól emlékszem, Botond a neve. A középkorú csajét nem jegyeztem meg, mert pár perc után elhívták mellőlünk, és ekkor kezdődött az estének az a része, amit e mellett a gőzölgő csésze kávé mellett megpróbálok feldolgozni.
Laci tehet az egészről. A házasságunk első évében egyik este, szeretkezés után elkotyogtam neki, mennyire kíváncsi vagyok, milyen lehet egy nővel, és azóta nem tudtam kiverni ezt a fejéből. Már akkor győzködni kezdett, mikor még szó sem volt a swingerezésről, kérdezgette, nincs-e olyan barátnőm, aki „megfelelne a célnak”, de mindig lehurrogtam, el se tudtam volna képzelni - és most se tudom -, hogy olyan nővel szexeljek, akivel máskor a boltokat járom vagy a lelki dolgaimról beszélgetek. Ezt a pornófilmekben is furának találom, persze ott nyilván nincsenek ilyen aggályok, vagy a készítők szerint pont az az izgató a barátnős jelenetekben, hogy egymást régen ismerő lányok gerjednek a másikra, nem tudom... Mindenesetre ez nekem nem menne, úgyhogy finoman eltereltem a témát, ahányszor csak szóba jött. Ezen az estén viszont nem volt rá lehetőségem. A legfurább pedig az, hogy még csak nem is Laci kapacitált, hanem én döntöttem így.
A dolognak csak az egyik része, hogy Zsófi tényleg gyönyörű. Találkoztam már nagyon szép nőkkel, mégse akartam elcsábítani őket; ami itt más volt, az a lehetőség. Mert hiába látok meg egy szép nőt a vállalati partin vagy a boltban, mégse mehetek oda azzal, hogy „ne haragudj, nem vagyok leszbikus, csak kíváncsi, és nagyon tetszel, nem jössz haza velem?”. Itt viszont egy szál fehérneműben ült előttem egy fiatal, feszes bőrű, ragyogó szemű, csodaszép lány, aki szemmel láthatóan szintén azon volt, hogy elcsábítson engem. Engem. Egy korosodó háziasszonyt, aki bár nem tartja rosszul magát, a nyomába se ér a huszonéveseknek.
Zsófi elnevette magát, amikor megemlítettem ezt neki, és hátradobta azt a csillogó szőke haját. Akkor már egy órája beszélgettünk a pasiktól kicsit félrehúzódva, miközben fél füllel hallottuk, ahogy befektetési lehetőségekről lamentálnak, ami elég fura egy swingerklubban, de az ember ne próbálja megérteni a férfiakat.
- Nem hiszem el, hogy te is ezzel jössz - mondta Zsófi kedvesen, miközben a mutatóujjával megcirógatta a combomat. - Beszélgettem már egy pár csajjal itt, és egyikük se elégedett a testével, mindegyik azt mondja, semmi önbizalma. Pedig valamennyinek mégis lennie kell, ha lejöttetek, nem? Oké, szégyenlősnek mindenki szégyenlős, de akkor is megtettétek.
Különben is, szép vagy. A férjed nem mondja eleget?
- Ő nem igazán beszédes típus - feleltem, miközben szinte hallottam, ahogy a kis belső hangom gúnyosan kiröhög: „Még hogy nem beszédes? Beszél az, csak nem veled.” Oké, hát végül is ezer éve házasok vagyunk, valószínűleg nem vagyok már neki olyan érdekes, mint az elején. Ettől csak nem lesz valaki rossz ember? - Inkább kimutatja.
- Ajándékokkal? - érdeklődött Zsófi, és végigsimított a csuklóján lógó finom aranyláncon. - Olyat Boti is szokott, ezt is tőle kaptam pár hónapja, csak úgy.
- Ajándékokkal, igen - elismerően bólintottam a láncra, miközben megpróbáltam felidézni, mikor kaptam utoljára ajándékot bárkitől is, a kötelező karácsonyi és szülinapi dolgokon kívül. A gyerekek nem nagyon törődnek az ilyesmivel, leginkább csak kapni szeretnek, Laci pedig még annyira sem. Évente egyszer-kétszer elvisz vacsorázni valami svédasztalos helyre, általában Valentin-napkor vagy egyikünk születésnapján, de egyébként úgy áll a kérdéshez, mint a székely bácsi, amikor a felesége a szemére hányja, hogy sose mondja neki, hogy szereti: „Egyszer már mondtam, ha változás lesz, szólok.”. És ez jól van így. Tényleg jól van. Más férfiak naponta hatszor elismétlik a feleségüknek, mennyire szeretik, miközben kurvázni járnak... Akkor már inkább az én megbízható Lacim. Ezt persze nem mondhatom egy nyilvánvalóan friss házas, fiatal lánynak. - Nagyon figyelmes és kedves velem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.23 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 cscsu50 2018. 03. 24. szombat 06:13
jöhet a folytatás a férjekkel
#6 sunyilo 2018. 03. 23. péntek 23:46
Jó volt elolvasni...
#5 vakon54 2018. 03. 23. péntek 11:57
Folytazsd!
#4 veteran 2018. 03. 23. péntek 08:00
Jobb szeretem a heterót.
#3 feherfabia 2018. 03. 23. péntek 06:20
Nagyon tetszett! 9P
#2 A57L 2018. 03. 23. péntek 04:15
Kifejezetten jó történet.
#1 Törté-Net 2018. 03. 23. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?