A+ A-

Klubbos sztorik 1. fejezet - Anna

- Egészségedre! - a pult mögött álló fiú hatalmas mosollyal néz rám, és megemeli a poharát. Vagy az átlagosnál is jobban bírja az alkoholt, vagy titokban tízpercenként megiszik fél liter vizet, mert bár a negyedik Hubertust húzza le velem, egyáltalán nem látszik rajta. Én annál inkább érzem: nem látok homályosan, nem akadnak össze a lábaim és a nyelvem sem, viszont olyan lazának érzem magam, mint még soha.
- Szabad neked innod? - kérdezem tőle homlokráncolva. Újabb furcsaság ezen a helyen, pedig a sejtelmes világítást és a sok pucér embert is épp elég volt megszokni. A srác - ha jól emlékszem, Zalánnak hívják - rám kacsint, és elém tesz egy hatalmas pohár ásványvizet. Gondolatolvasó!
- Mindent a kedves vendégért! - feleli, ami akár a kérdésemre is lehet a válasz. Csintalanul elhúzza a száját, és az ásványvizes pohár felé bök. - Ezt pedig azért, mert nem célunk, hogy teljesen kiüsd magad. Végül is azért jöttél, hogy élvezd az estét.
Az „élvezni” szóra a puncim szinte fájdalmasan bizseregni kezd. Úristen, mikor is volt utoljára, hogy nem magamnak... ahogy Kriszti is rávilágított, van annak már egy éve is. Egy teljes éve nem volt férfikéz a lábaim között, hogy más testrészekről ne is beszéljünk. A pszichológusok szerint az ember, hiába hiszi az ellenkezőjét, nagyjából bármennyi időt kibír szex nélkül, csak azt nem veszik figyelembe, hogy a testünk nem erre lett
kitalálva. Nem azért van csiklónk, ami ezerszer érzékenyebb a pasik makkjánál, hogy évekig ne legyen orgazmusunk, nem azért vannak erogén zónáink, amiket egy pillanat alatt megtalálhat egy szakavatott kéz vagy nyelv, hogy évekig parlagon heverjenek... Megmoccanok a bárszéken, és ebben a pillanatban igazán hálás vagyok Krisztának, hogy rábeszélt erre. Pedig még a lakásajtóból is visszafordultam, annyira nevetségesnek éreztem magam a kis fehér bugyival meg melltartóval a táskámban; mégis, ki az, aki törődni fog velem a hamvas bőrű huszonévesek közt - legalábbis így képzeltem el a klubot, amíg az Amina nevű hosztesz körbe nem vezetett. Meglepő módon sokkal több középkorút látni itt, mint fiatalt, ennek sok oka lehet, gondolom, ők még bárokba járnak inkább, vagy a fiatal srácoknak nincs pénzük a tizenötezres hozzájárulásra. És persze nagy részük a szex mellé szerelmet is keres. akik itt vannak, azok pedig beérik a második legjobb dologgal. Bár ez sem teljesen igaz, párokat is láttam, akik között feltehetően tombolhat a szerelem és a bizalom, ha meg merték kockáztatni, hogy belevágjanak ebbe.
A negyedik rövid után már nem merek többet kockáztatni, inkább odatelepedek a társasághoz, remélve, hogy ha más nem is lesz az estéből (ki tudja), legalább egy jót dumálhatok valakivel.
- Hidd el, hogy nem vészes! - mondja nyílt, meggyőző mosollyal a fiatal nő, aki mellettem ül a kanapén. Zsófinak hívják, gyönyörű, szőke teremtés, olyan határozott orral, amit legszívesebben azonnal megformálnék, mert agyagra termett; a férje, Botond kigyúrt, rövid hajú, átlagos külsejű férfi. Ritkán szólnak egymáshoz, inkább másokkal dumálnak, de a kezük ritkán engedi el a másikét. A fájdalom egy pillanatra a gyomromba mar: Pali is kézfogdosós volt, néha túlságosan is, előfordult, hogy gesztikulálni sem tudtam, miközben beszéltem, mert nem volt hajlandó kiengedni a kezéből a kezemet, ha pedig mégis kiszabadítottam, képes volt egész este duzzogni. Ami azért fura, mert elvileg én vagyok, aki túlságosan ragaszkodik... Visszamosolygok Zsófira, és kiűzöm Pali arcát a gondolataimból. Nem érdemli meg, hogy elrontsam miatta az estémet.
- Most komolyan. kicsit sem vagy féltékeny? Nem akarok szimatolni, vagy ilyesmi, csak magamból kiindulva.
- De hát szeret - válaszolja Zsófi olyan ártatlan magabiztossággal, amitől összeszorul a szívem, és egy percig képtelen vagyok másként nézni rá, mint a soha meg nem születetett lányomra, akinek még fogalma sincs, milyen gonosz tud lenni a világ. Remélem, nem is kell soha rájönnie. - Én pedig örülök, ha boldognak látom.
- Akkor is, ha nem te teszed boldoggá? - próbálom befogni a számat, de a lány olyan őszintének és lazának tűnik, hogy nem tehetek róla, tovább kell faggatnom. Kislányosan elneveti magát, aztán kihúzza a kezét a férje ujjai közül. Most tűnik csak fel, hogy már legalább harmadszor teszi.
- Én teszem boldoggá - mondja, és kicsit sem tűnik mérgesnek a kérdésem miatt. - Az csak egy dolog, hogy éppen nem a testemmel. Én vagyok az, aki annyira bízik benne, hogy engedi kiélni az összes vágyát, sőt, még bátorítja is erre, és ez fordítva is pont ugyanígy van. Ez a hely a szabadságot jelenti, ide nem lehet előítéletekkel vagy begyöpösödött aggyal jönni... Bocsi, nem rád gondoltam!
- Semmi baj, hiszen igazad van - viszonzom a bocsánatkérő mosolyt, és egy pillanatra a térdére teszem a kezem. A bőre sima, mint a kisbabáké, az érintésemre kicsit megrezzen. - Igazából nem is tudom, mit keresek itt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.68 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 hairy_pussy 2018. 03. 26. hétfő 11:59
10pont
#9 cscsu50 2018. 03. 22. csütörtök 12:59
jó kezdet
#8 Pavlov 2018. 03. 19. hétfő 22:11
Jól meg van írva! Hajrá!
#7 sunyilo 2018. 03. 19. hétfő 21:06
Jó lesz ez...
#6 Shavo 2018. 03. 19. hétfő 19:47
Még két fejezetet küldtem be, tehát összesen három részes lesz. Rég gondoltam rá, hogy rákérdezek: vakon54 Te is látássérült vagy?
#5 vakon54 2018. 03. 19. hétfő 12:25
Shavo, várjuk feleségemmel a folytatást.
#4 veteran 2018. 03. 19. hétfő 09:32
Talán meg is történt. Remek.
#3 feherfabia 2018. 03. 19. hétfő 06:28
Várom a folytatást!
#2 A57L 2018. 03. 19. hétfő 04:26
Élvezetes és életszagú írás.8P
#1 Törté-Net 2018. 03. 19. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?