Béci és a magyar korrepetálás

Mindig is szerelmes voltam a magyar tanárnőmbe. Illetve nem szerelmes voltam, csak dugni szerettem volna vele. Sokszor elnéztem a padok között ahogy sétált, hogy a szoknyát milyen jó lenne felhajtani és beakasztani neki a farkamat. Hatalmas mellei voltak, azokat is szerettem volna kicsomagolni és gyömöszölni azokat úgy, hogy a faszom közöttük fekszik. De mindez csak álomnak tűnt, ugyanis még soha nem voltam nővel, s szerintem a szemében csak egy hülye kis pöcs lehettem, mint a többi hetedikes. Pedig már rendszeresen vertem a faszomat. Legtöbbször róla fantáziáltam.
Aznap nem szoknyában volt, hanem strach – farmerban, amelyik rendesen bele vágott a seggébe. Mind a két magyar órán állt a farkam, s utána meg fájt is egy darabig. Sajnos nem is blúz volt rajta, hanem csak egy fekete póló, amely alatt hiába hordott melltartót kilátszódtak az állandóan izgatott mellbimbói.
Az utolsó óra előtti szünetben találkoztam vele a folyosón:
– Edit néni!
– Mondjad kedves!
– Lenne egypár kérdésem a tanárnőhöz, ha tudna segíteni...
– Ne haragudj, most nem érek rá, de óra után gyere be a szertáromba!
– Nekem az lesz az utolsó órám!
– És? Nem érsz rá? Biztos valami randira sietsz ugye?
– Á! – hebegtem – jövök Edit néni!
– Rendben!
Ugye nem kell mondanom, hogy azt se tudom mi volt az utolsó órám? Kicsengetés után rohantam a magyar szertárhoz, és kopogtattam.
– Bújj be!
Benyitottam, a szűkös kis helységben, és már attól a tudattól merevedésem volt, hogy kettesben lehettem vele egy légtérben.
– Tiszteletem tanárnő!
– Szia, miben segíthetek?
– Ő, izé, hát volt egy kis problémám a házi megírásakor...
– Jól van, mindjárt megoldjuk, de segítenél ezt az egypár dolgot feltenni a szekrény tetejére?
És már fel is pattant, odarántotta a létrát a polc és az asztal közé és fel is szaladt rajta.
– Feladod azt a kupacot? – mondta visszahajolva?
Csodálatos keblének látványától, amelybe beláthattam ahogy visszahajolt, se köpni se nyelni nem tudtam.
– I – igen, adom... – nyújtottam fel a dolgokat.
– Na mi van Béci, mi baj van?
– Semmi, semmi, csak megszédültem.
– Na még ezt se mondta férfi nekem! – mosolygott – de örülök, hogy a melleim ilyen hatással vannak rád.
Magamba roskadva ültem le a székre: átláttak rajta. Égtem mint a rongy! – Hé, azzal mi lesz? – nézett rám vissza a második kupacra mutatva.