A+ A-

Ártatlan játékok

Életem egyik legérdekesebb kalandja volt. Az egész egy koncerten kezdődött, amit már régóta vártam. Egyedül mentem el a bulira. Régen voltam már itt koncerten, jó érzés volt újra belépni a helyre. Nem találkoztam még ismerőssel, így leültem az egyik asztalhoz. Elmélyülten figyeltem a jelenlévő idegen embereket ismerős arcokat keresve közöttük. Kis idő múltán egy érdekes „jelenségre” lettem figyelmes. A srác az italpultnál állt. Ízlésemhez képest túl feminin alkat volt, de valamiért mégis vonzotta a tekintetem. Magas volt, hosszú, egyenes szálú fekete haja lágyan omlott a hátára. Fekete bőrnadrágot és fekete inget viselt. Volt valami kecses abban, ahogy nekitámaszkodott a pultnak. Ösztöneim azt súgták, hogy menjek oda hozzá... Mire rászántam volna magam, megjelent egy ismerősöm, aki odajött hozzám hogy üdvözöljön. Mire újra odanéztem a fiú eltűnt.
***
A koncert nagyon jó volt, egészen kimelegedtem a végére. Odamentem a pulthoz, mert úgy éreztem, hogy frissítőre van szükségem.
- Szia! – szólalt meg valaki mellettem. Oldalra fordítottam a fejem. Csodálkozva tudatosítottam, hogy a buli előtt látott srác mosolyog rám.
- Öhm, szia! – hebegtem.
- Láttam, hogy felfigyeltél rám, mikor megérkeztél. – mondta lelkesen.
- Egyedül jöttem és ismerős arcokat kerestem. Hasonlítasz az egyik haveromra. – füllentettem védekezőn.
- Hm. Akkor lehetséges, hogy félreértettem. Meghívhatlak valamire? – kérdezte zavartan.
- Egy kólát meginnék. – feleltem.
Miközben rendelt, megnéztem közelről az arcát. Finom arcvonásai voltak, majdnem hogy nőiesnek mondható... De mégsem. A szája szép ívű volt, telt, csókra termett.
- Gyere, menjünk ki dohányozni! – szólt és odaadta a kólát.
Kint kiderült, hogy Dante -nak hívják. Illik hozzá a neve. Hosszasan elbeszélgettünk, majd a hideg beűzött minket a terembe. Bent javában folyt a parti, a színpad előtt mindenfelé táncoló embereket láttam. Éreztem, hogy Dante megfogja a kezem és a táncparkett felé vezet. Még saját magamat is megleptem azzal, hogy nem tiltakoztam. Mikor odaértünk belenézett a szemembe és magához húzott. Táncolni kezdtünk. Általában nem táncolok ilyen „vonaglós” zenére, de ebben az esetben kivételt tettem. Félig elnyílt, telt ajkait néztem, sima, csábító nyakát a ráhulló fekete haj alatt. Érinteni akartam. Félresimítottam a haját és a számmal óvatosan végigsimítottam a nyaka vonalát a fülétől a kulcscsontjáig. Éreztem, ahogy beleborzong ebbe a gyengéd érintésbe. Ezután maga felé fordította az arcom és megcsókolt. Egy pillanatra a lélegzetem is elállt. A zenét sem hallottam, csak a fülemben doboló vért. A nyelve követelőzően vette birtokba a számat. Kezemet a nyaka köré kulcsoltam, beletúrtam a hajába, ő a hátamat simogatta a gerincem mellett... Ekkor ért véget a zene, mi pedig zavartan elengedtük egymást. Végre tudtam gondolkodni. Eszembe jutott, hogy mennem kell, ha el akarom érni a buszt.
- Sajnos lassan búcsúznom kell, el kell érnem a következő éjszakai járatot – mondtam neki.
A pillantása kicsit elsötétült.
- Ne hagyj itt kérlek, maradj még! – lehelte.
- Mennem kell. Ha ezzel a busszal nem megyek el, lekésem a vonatom. – válaszoltam.
- Rendben, nem tartalak vissza. – közölte szárazon.
Elkísért a kijáratig. Hirtelen maga felé fordított, beletúrt a hajamba és az ajkát az enyémre szorította.
- Vigyázz magadra! – súgta az ajkamba, majd kiléptem a hidegbe.
A buszmegállóban állva csak rá tudtam gondolni. Minden sejtem rá vágyott. Már láttam a buszt közeledni mikor észrevettem, hogy valaki rohan felém. Ő volt az!
- Ha te nem maradsz velem, elkísérlek én. – közölte egyszerűen, majd felszálltunk a buszra.
Mikor leszálltunk a járműről, kézen fogott és így szólt:
- Kérlek, ne menj haza! Gyere velem! Gyere el hozzám! – kérte.
Menjek el hozzá? Nem! Az eszem tiltakozott.
- Dante...
- Pszt! Ne mondj semmit! Carpe Diem! – fojtotta belém a szót, majd csókot lehelt az ajkaimra.
Csábított a gondolat, nagyon is. Megadtam magam neki.
***
Nem egészen 20 perc múlva a lakásán voltunk. Tipikus belvárosi lakás, talán kicsit a régi időket idézi. A konyhában ültem és őt figyeltem. A hűtőszekrényből egy üveg bort vett elő, kinyitotta és töltött belőle két elegánsnak mondható pohárba.
- Igyunk a hedonizmusra! – mondta mosolyogva és átnyújtotta az egyik pohár bort.
Ahogy ivott egy kortyot, hihetetlenül csábítóan nézett ki. Talán szándékosan hagyta, hogy egy csepp bor elinduljon a szája szélétől és a gravitációnak engedelmeskedve végigcsorogjon a nyakán. Megbabonázva néztem. Odaléptem hozzá és a nyelvemmel követtem a borcsepp útját. Beleborzongott.
- Gyere velem! – szólt szinte kéjesen, majd a kezemet megfogva elvezetett a szobájába.
Az ágy előtt megálltunk. Szembe fordult velem, s igézőn a szemembe nézett. Megcsókolt. Előbb finoman, lágyan, majd egyre követelőzőbben. Szinte faltuk egymást. A nyelvek, fogak, ajkak vad tánca teljesen elbódított.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.03 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 Pavlov 2018. 01. 20. szombat 06:10
Gyengus...
#9 cscsu50 2018. 01. 20. szombat 00:17
nem az igazi
#8 sunyilo 2018. 01. 17. szerda 21:20
Minek a bilincs, ha semmit nem csinálsz, csak megdugod? Az megy nélküle is...
#7 veteran 2018. 01. 17. szerda 09:13
Nem ragadott magával.
#6 listike 2018. 01. 17. szerda 07:32
Ne írj többet.
#5 Andreas6 2018. 01. 17. szerda 07:05
Csak azt nem értem, hogy miért jobb bilincsben?
#4 feherfabia 2018. 01. 17. szerda 05:56
Nem jött be!
#3 A57L 2018. 01. 17. szerda 04:44
Érzelmes kis történet lett belőle.
#2 vakon54 2018. 01. 17. szerda 04:08
Koncertután zuhanyzásnélkűl orálozni. Ejnye ejnye!
#1 Törté-Net 2018. 01. 17. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?