A+ A-

A móló titka

Végre itt a nyár, madárcsicsergést hallok bár merre járok, a napfény éltető hatását pedig egyenesen a zsigereimben érzem! Ilyenkor beindul az élet, nagyobb kedvel ugrunk neki a hétköznapi feladatoknak vagy akár egy hétvégi összeruccanás megszervezésének. A baráti társaságunkkal mi is elkezdtünk szervezkedni, hogy itt lenne az ideje legalább két napra meglátogatni a közeli tavat és feltöltődni energiával. Hamar megszerveztük az összejövetelt, egy - két telefon és már le is fixáltuk, hogy a hétvégén elutazunk. Alig vártam, hogy leteljen a pénteki munkaidő és elkezdhessek csomagolni!
Szombaton kora reggel elindult a csipet - csapat, sátorral, étellel, itallal és minden olyan dologgal felszerelve, ami egy ilyen hétvégéhez elengedhetetlen. Nem olyan nagy társasággal mentünk, egy 10 fős bandával indultunk útnak. Voltak köztük párok és szingli szabadúszók! Én a szingli részhez tartoztam, nem szeretem a kötöttségeket, így többnyire csak rövidebb kapcsolatokat tudok felmutatni. Én így érzem jól magam!
Délelőtt 10 körül megérkeztünk a kempingbe, felállítottuk a sátrainkat, berendezkedtünk és belevetettük magunkat az igazi életbe, ami most a lazításról, jó kedvről és szórakozásról szólt.
Két napra mentünk, így egy éjszakánk volt, amit eltölthettünk ott, ezt ki is használtuk, este tüzet raktunk körbe ültük, beszélgettünk, főztünk, ettünk - ittunk egyszóval jól éreztünk magunkat.
Késő este, éjfél után szóltam a többieknek, hogy sétálok egyet, szeretek elvonulni néha és egy kicsit elmélázni a dolgokon. Nem akartam nagyon elkerülni a társaságtól, úgyhogy egy 5 percnyi sétára lévő kis mólóra mentem. Leültem a szélére és csak gyönyörködtem az éjszakai látványban, amit a part, a víz, a csillagok és a holdfény nyújtott Nekem.
Tíz perc merengés után zörejt hallottam a hátam mögül, majd egy vékony sötét alakot vettem észre amint közelít felém.
- Nyugi Nóri, én vagyok az Petra – szólt egy kedves hang.
- Ohh – lélegeztem fel! Már azon gondolkodtam milyen eszközt kapjak a kezembe, ha egy „váratlan” személy lett volna. De megnyugodtam, hogy csak Petra jött társulni a gyönyörködésbe.
- Nem zavarlak... ? Vagy egyedül akarsz lenni? – kérdezte halkan.
- Dehogy, gyere nyugodtan, ez a 10 perc elég volt a merengésből, már indultam is volna vissza a többiekhez.
- Nagyon szép ez a hely, megérte eljönni ide! – mondta Petra, miközben rám mosolygott.
- Egyetértek, gyönyörű! - válaszoltam egy mosoly kíséretében.
Legalább egy órán át beszéltük ki az örömünket, bánatunkat, és persze a pasi ügyeinket. Merthogy mindkettőnknek nehéz időszaka volt ezen a téren. Őt épp egy srác szédítette, de nem jutottak egyről a kettőre, mert nem tudja még, hogy mit akar... Bonyolult. Én éppen ismerkedős stádiumban voltam egy helyes fiúval, de Mi sem igazán tudtuk, hogy mit akarunk egymástól.
Miután kitárgyaltuk ezeket a dolgokat, mondtam Petrának, hogy menjünk, mert a többiek még aggódni fognak a végén, és képesek lennének a 112 - es telefonszámot tárcsázni...
Láttam Petrán, hogy nem igazán akar elindulni és mintha még valamit akarna mondani vagy tenni...
- Mi lenne, ha még egy kicsit élveznénk az estét? - kérdezte. Én közben nem tudtam eltekinteni attól a kacér pillantástól amivel rám nézett.
- Miért is ne! - válaszoltam egy rövidebb töprengés után.
És mivel az üléstől már teljesen elgémberedtem, így kinyúltam a mólón és úgy meredtem a távoli, végtelennek tűnő égboltra.
Ő felém fordulva oldalasan feküdt, a kezével a fejét támasztva és így szólt:
- Feltehetek Neked egy kérdést és választ is kapok rá?
- Attól függ mi a kérdés! - mosolyogtam rá.
- Tönkre tehet két ember között egy nagyon jó kapcsolatot, barátságot az, ha az egyik fél úgy érzi, többet érez a másik iránt, mint amennyit szabad lenne? –komolyság volt a hangjában és félelem.
Tudtam, hogy mire gondol, tisztában voltam azzal is, hogy kire/kikre gondol...
Hosszasan a szemébe néztem, közben az agyam dolgozott, kereste a megfelelő választ miközben a szívem egyre hevesebben kezdett verni. Meglepődtem a saját reakciómon, azon, hogy legbelül azt éreztem legszívesebben magamhoz szorítanám és el sem engedném Őt. Hirtelen úgy éreztem ez nem helyes és próbáltam elnyomni ezeket az érzéseket. Nem sikerült...
- Ha elég közel állnak egymáshoz, akkor nem lehet gond... Mennyivel érez többet az „egyik” fél? - kérdeztem rá vissza, bizonytalanul.
- Ennyivel... - miközben ezt kimondta, lassan hajolt egyre közelebb hozzám, míg végül mielőtt egymáshoz érhettek volna ajkaink megtorpant és mélyen a szemembe nézett. Nem volt vissza út, láttuk egymás tekintetében a vágyat, éreztük egymás rezzenéseit és tudtuk, hogy mit akar a másik. Pár másodperc után elfogyott a türelmem, megmarkoltam a haját úgy húztam magamhoz, hogy végre megcsókolhassam. Egyszerűen megszűnt körülöttem minden csak az érzésre koncentráltam, ami hirtelen ragadott magával.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.14 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 deajk2008 2017. 11. 6. hétfő 08:09
Szeretem két nő szenvedélyes szexét egymással 10p
#6 Pavlov 2017. 11. 6. hétfő 01:08
Kellemes kéjes....
#5 sunyilo 2017. 08. 31. csütörtök 21:55
Nem egy sikeres darab. Vakonnak mondj nemet...
#4 Andreas6 2017. 08. 30. szerda 05:55
Nem kötött le, kb. a felénél abbahagytam az olvasást.
#3 A57L 2017. 08. 30. szerda 03:50
Ez nem lett nagy szám.
#2 vakon54 2017. 08. 30. szerda 00:20
london05 lessz-e írásodnak folytatása?
#1 Törté-Net 2017. 08. 30. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?