A+ A-

Bilincsben

Már nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt végül egyedül eljönni erre a nyaralásra. A barátom egy sürgős munka miatt külföldre utazott egy hétre, a barátnőim közül pedig senki nem ért rá, más programjuk volt. Én meg bevágtam a durcit. Jó, akkor egyedül megyek! Legalább tényleg kipihenem magam!
Most aztán itt vagyok. Egy erdőben, egy hegy (majdnem-)tetején. Egészen jópofa ez a farönkökből emelt vadászház, a kilátás is gyönyörű a szobámból – a keleti ablakon át rálátni az egész környékre. Kicsit ijesztő, hogy teljesen egyedül vagyok - a ház mindössze négy vendégszobával bír (mindegyikhez saját fürdőszoba tartozik), de ma reggel a másik háromból távoztak a vendégek. Szerencsére az a lármás, kétgyerekes család is hazaindult, nem kell őket hallgatnom a minden zajt áteresztő falon át.
A tulaj dél körül köszönt el tőlem, azt mondta, ő ma lenn alszik a faluban a menyasszonyánál, de ne aggódjak, a hűtő tele van, és ha kell valami, csak szóljak le telefonon. Megadta a számát, kezembe nyomta a ház kulcsát, majd vidáman beült az autójába és búcsúzóul rátenyerelt a kürtre. Ahogy a távolodó kocsit néztem, két dolog járt a fejemben: az egyik, hogy de szuper, azt csinálok, amit akarok, és egyedül enyém a medence! A másik, hogy nem semmi fazon ez az ember, kétnapi ismeretség után csak így rám bízza az egész házat... Mindenesetre élveztem a szituációt.
Na ja, egészen eddig. De most már este van, és furcsán némának tűnik az épület. Az erdő nappal ezernyi susogó hangja most valahogy a horrorfilmek elejére kezd emlékeztetni... Na ebből elég, tisztára hibbant vagyok! Elhatározom, hogy úszom még egyet, legalább elterelem a gondolataimat.
A medence aránylag nagy, tetszetős rombuszmintás csempékkel van kirakva. Csupán a négy sarkán álló négy dísz szoborral nem tudok megbarátkozni. Nem illenek ide ezek a bronzból készült, különböző testhelyzetekben megörökített farkasokat formázó alakok. A tulaj elmesélte, hogy fizetségként kapta ezeket a szobrokat egy ismerősétől, aki pénzben nem tudta visszafizetni neki a kölcsönt. Hát, én akkor se raktam volna a medencéhez...
Megelégelem a lubickolást, kezd hűvös lenni és a szúnyogok is bőszült rajokban támadnak. Megtörülközöm és elindulok, be a házba. Nahát, érdekes. Úgy emlékeztem, becsuktam a bejárati ajtót, de nyitva van. Most viszont becsukom, meghúzom a díszes kilincset. Felmegyek a lépcsőn, benyitok a szobámba, és még egyszer megdörgölöm a törülközővel vizes hajamat, közben lehunyom a szememet. Amikor kinyitom, majdnem felkiáltok ijedtemben – egy ismeretlen pasas áll velem szemben, és vigyorogva bámul. A fürdőszobában lehetett eddig.
– Ki maga és mit keres itt? – förmedek rá dühösen. Igyekszem határozottnak tűnni.
– Úgy szólítasz, ahogy akarsz, szivi – nevet a képembe.
– Engem hívj csak Nagyfarkúnak! – röhög fel mögöttem egy másik, borízű hang. Odakapom a fejem. A francba, ezek ketten vannak! Két betörő!
A mögöttem álló nagydarab fickót csak egy percre látom, nincs időm alaposabban szemügyre venni, mert magához ránt és lefogja karjaimat. Törülközőm a földre csúszik, rátaposnak, de momentán ez érdekel a legkevésbé. A kisebbik férfi kétrészes fürdőruhámat szemléli, majd egy hirtelen mozdulattal letépi a melltartómat.
– Így sokkal jobb a látvány, igaz Muszkli?
– Ja, de még lehet fokozni... – röhigcsél az izomkolosszus.
– Azonnal eresszenek el! – tiltakozom – Rohadékok! – most már nem kicsit félek.
Hiába rúgkapálok, nem vagyok túl hatékony a szabadulási kísérleteimmel, a Muszkli becenevű satuként tart engem, és igyekszik altestével minél jobban hozzám dörgölőzni hátulról, miközben társa tovább beszél:
– Majd mindjárt fokozzuk is! – Övéről levesz egy bilincset, most veszem csak észre, mi minden lóg még derekán a szíjra akasztva. Kilel a hideg.
Muszkli nem hiába dörgölődzik, érzem. Agyam lázasan zakatol, de nem tudom, mit tegyek, nem tudok szabadulni. Arrébb vonszol, és közös erővel hozzábilincselik kezeimet az alacsony mennyezet keresztgerendájához. Közben legalább a kisebbiket sikerül megrúgnom – az ágyékára célzok, de félrelép, így combját éri a lábam.
– Nézd csak, de vad a kicsike! Na majd mindjárt megszelíditjük! – egy másik bilincs a jobb bokámat rögzíti a jókora ruhásszekrény lábához, a bal bokámra pedig egy vékony, ámde erős zsineget kötnek. A hosszú madzag a húsomba vág, végét az ágy lábához kötözik. Tetszik vagy sem, terpeszben állok a szoba közepén.
– Így ni! Most rugdalózz, bébi! – vigyorog, és kigombolja a sliccét. Muszkli is ezt teszi mögöttem – már nem kell lefognia, fogva tartanak helyette az átkozott bilincsek. Itt még csak segítségért is teljesen hiábavaló kiáltanom, sehol egy lélek a hegyen hármunkon kívül.
– Hopp, ez itt felesleges – húzza-tépi le rólam a bikini alsót, a vékony anyag megadó reccsenéssel szakad szét. Muszkli gyorsan megszabadul alsónadrágjától is, és fenekemhez dörzsöli ágaskodó szerszámát, miközben hátulról melleimbe markol.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.33 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Pavlov 2017. 11. 5. vasárnap 23:09
Jópofa kis sztori!
#6 cscsu50 2017. 08. 3. csütörtök 19:29
jó kezdet
#5 vakon54 2017. 08. 2. szerda 13:20
Megérne egy folytatást.
#4 sunyilo 2017. 08. 2. szerda 11:20
Jó az eleje...
#3 veteran 2017. 08. 2. szerda 10:57
5 pont.
#2 A57L 2017. 08. 2. szerda 02:21
Kezdésnek nem rossz.
#1 Törté-Net 2017. 08. 2. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?