A+ A-

Barátság?

Mariannal még általános iskolában ismerkedtünk össze. Egy évvel járt felettem, de mivel egy busszal mentünk az iskolába is és haza is, így előbb-utóbb beszélgetni kezdtünk és ebből egy kedves gyerekkori barátság alakult ki.
Miután elballagott, elkerültünk egymás közeléből, ráadásul ő hirtelen nagylány lett, akinek ciki volt egy „pisissel” mutatkozni, így amikor véletlen összefutottunk, akkor sem nagyon beszélgetett már velem. Én meg beletörődtem. Ez van és kész.
Mindketten éltük az életünk, felnőttünk, kapcsolataink lettek, de azért néha hallottam róla ezt-azt, mint például, hogy fiatalon elköltözött otthonról, mert a mostohaapja molesztálta, meg hogy rossz társaságba keveredett, a fiúi inkább kihasználták, minthogy segítettek volna neki, meg hasonlók. Aztán egyszer Budapestről hazafelé jövet egy szőke bombázó szó nélkül leült mellém. Fel sem ismertük egymást először: ő kiszőkítette a haját és egy igazán csinos, vonzó nő lett belőle, én meg nőttem is, meg fel is szedtem magamra pár kilót, ráadásul a hajam sem volt már olyan kisfiúsan szőke, mint régen.
ő jött rá először, hogy ki mellé huppant le az ülésbe, mert ahogy kinézett az ablakon, meglátta a szemöldököm (gyerekkori sérülés miatt elég egyedi a vonása), és már rám is köszönt, aztán a meglepődött képemet látva el is nevette magát. Mondanom sem kell, hogy végigbeszélgettük az utat és elégedetten tapasztaltam, hogy még mindig jól kijövünk és bár igazak voltak a hírek, akkor épp jó irányban alakult az élete: biztos munka, stabil kapcsolat és túl van már az eljegyzésen is.
Ezután jó pár évig megint csak kósza hírek jutottak el róla hozzám és nem olyan régen láttam az egyik közösségi oldalon, hogy egyedülállóra változtatta a státuszát, és kiírta, hogy válik. Sajnáltam egy kicsit, de hát mindenkinek megvan a maga keresztje.
Most hétvégén találkoztunk megint: a szomszéd településen jártam egy megbeszélésen és mikor hazafelé beugrottam az egyik jobb sörözőbe egy kávéra, látom ám, hogy ő szolgál ki. Persze egyből a pulthoz ültem és faggatni kezdtem, hogy mi újság, mi van vele,… Már a második kávém és ásványvizem ittam, mikor bejött egy srác és láttam Mariann arcán, hogy ez nem nagyon tetszik neki. Gyorsan odafordult hozzám és ennyit mondott: „Légyszi’ ne hagyj most itt!” Erre mit tehettem volna? Egyrészt nem volt ellenemre a társasága, másrészt láttam, hogy tényleg gáz lenne, ha egyedül hagynám. Hát maradtam. Nem sokkal ezután megjött a váltás és Mariann átadta a műszakot, majd eltűnt a pult mögötti ajtóban, de pár perc múlva már kabátban, útra készen megint megjelent. Szétnézett és mivel a srác még mindig bent volt, odajött hozzám, belémkarolt és kijelentette, hogy indulhatunk. Hát, ha mehetünk, „Akkor hajrá, de hova?” –kérdeztem tőle, amint kiléptünk az ajtón. Erre az volt a válasz, hogy mivel ilyen rendes voltam vele és nem hagytam cserben, hát meghív valahol egy sütire. Na, egy ilyen ajánlatot hülye lettem volna kihagyni, főleg, hogy a barátnőm már két hete hozzám sem szól valami apró hülyeség miatt. Beültünk a kocsiba és kérdeztem, hogy hova menjünk, mire ő: „Mehetünk a mozihoz is (ez egy hangulatos kis kávézó), de mehetünk hozzám is, mert tegnap volt a szülinapom és van még egy kis torta.” A kávézóra szavaztam, mert nem tudtam, hogy hol, milyen körülmények között lakik és eszembe sem jutott még, hogy bármi más is lehet ebből, mint beszélgetés.
A kávézóban gyorsan eltelt az idő és megtudtam, hogy tényleg válik, mert a férje rendszeresen félrelépett, a kocsmás srác meg valami zaklatója, aki egyfolytában rajta lóg, mióta egyedül van, és hogy a húgával béreltek egy lakást a város szélén. Mivel úgyis nagyjából arra kell haza is mennem, felajánlottam, hogy elviszem, amit ő egy aranyos mosollyal egybefoglalva elfogadott. Miután megálltam a parkolóban, ki akartam szállni, hogy ajtót nyissak neki, de ő megfogta a karom és visszahúzott. Látszott rajta, hogy mondani akar valamit, de kínos neki. Na, erre már én is kíváncsi lettem. Aztán belekezdett:
„Nézd-tudom, hogy régen hülyén viselkedtem veled és hogy nem így kellett volna csinálni. Amikor a buszon összefutottunk, akkor egy kicsit el is gondolkodtam rajta, hogy miért állsz velem szóba, amikor én bunkó voltam veled és most is az jár a fejemben, hogy te tényleg ilyen vagy, vagy csak meg akarsz dugni?”
Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, de azért csak rákérdeztem, hogy most ezt miből következtette ki?
„Tudod, tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egy bányarém, de tudnod kell, hogy elég sok mindenen átmentem, mire idáig jutottam és emiatt érzékenyebb vagyok az átlag csajoknál. Na nem úgy, hogy félénk lennék vagy folyamatosan hisztiznék, hanem nem bízom az emberekben. A férfiakban meg főleg. És akkor itt van egy srác, aki beszélget velem, és ha jól számolom, már lassan 3 órája léptél be a sörözőbe, de még mindig velem vagy, miközben tudom, hogy van barátnőd –mégha nem is jöttök ki jól egy ideje.”
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.74 pont (57 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 cscsu50 2017. 06. 7. szerda 14:55
egész jó
#6 vakon54 2017. 06. 2. péntek 11:59
Lucky11 Folytazsd 10 pont.
#5 sztbali 2017. 06. 2. péntek 09:44
Kiemelkedően jó.
#4 veteran 2017. 06. 2. péntek 09:29
Nekem is teszik. 10 pont.
#3 listike 2017. 06. 2. péntek 07:39
Tetszik a történet, jöhet a folytatás. 10pont.
#2 A57L 2017. 06. 2. péntek 03:46
Közepes lett.5P
#1 Törté-Net 2017. 06. 2. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?