A+ A-

A Vezér

A sok keresgélés és állásinterjúk véget nem érő sora után, végül Budapesten találtam munkát. Nem rajongtam kimondottan az ötletért, nem igazán kedveltem a nagyvárosi életet, de most nem volt más választásom, így hát felköltöztem a fővárosban.
Az első heteket a Pesten élő nagybátyámnál töltöttem. Azt mondta, amíg kialakul valami, amíg találok egy normális lakást, lakhatok nála. Bogaras, cinikus és szőrszálhasogató típus volt, de megfelelt, hogy meg engedte, ott lakjam, és még fizetnem sem kellett. Egyedül élt, pár évvel azelőtt vált el a feleségétől, és bár csak 48 éves volt, nem volt senkije.
Már az első napokban megkeserítette az életemet a különböző hülyeségeivel, de én csak nyeltem és vártam az alkalmat, amikor elköltözhetek.
Soha nem voltam a vitatkozós típus, éppen ellenkezőleg, visszahúzódó, bátortalan voltam, egyesek szerint kifejezetten gyáva.
Az első munkanapom sem zajlott le eseménytelenül. A főnöknek rossz napja volt, lehordott mindenkit, köztük engem is. Hamar rájöttem, hogy mindenki retteg a főnöktől, és még a régebbi munkatársak sem engedik meg maguknak, hogy pofázzanak.
Az egyik kolléganőm szerint, az a főnök baja, hogy egész egyszerűen baszatlan. Otthagyta a felesége, és nem kap semmit, ezért ideges állandóan. Nevettünk ezen, de csak titokban, nem volt tanácsos nyilvánvalóan nevetgélni ezen.
Annak ellenére, hogy minden héten egy-két alkalommal megkaptam a fejmosást a főnöktől, úgy éreztem megbízhatónak tart. Egyre több fontosabb dolgot bízott rám. Három hónap után pedig, amikor a személyi titkára beadta a felmondását, vagy a főnök rúgta ki, ez nem volt nyilvánvaló számunkra, engem nevezett ki személyi titkárnak. Olyan ember kellett neki, aki nem kérdez sokat, nem kommentál és végzi a dolgát, a lehető legprecízebben. Egyszóval egy kis rabszolga kellett neki.
Megfelelt az olyan típusú ember, mint én, aki szó nélkül csinált mindent, nem, mert ellentmondani, stb. Mivel nagyon pontosan végeztem a munkámat a gyakori fejmosások és intelmek elmaradtak, ellenben a cinikus, gúnyos stílusán nem változtatott. Féltem tőle, és volt alkalom, amikor eldöntötten, hogy beadom a felmondásom és mást, munkát keresek. Féltem viszont attól is, hogy elölről kell majd kezdenem a keresgélést, állásinterjúkat stb., nem is beszélve arról a fontos tényről, hogy a fizetésem nem volt elhanyagolható. Így hát maradtam és tűrtem.
Időközben sikerült elköltőznöm a dilis nagybácsitól is, aminek örültem, mivel így nyugodtabban élhettem a saját életemet, nem voltam rákényszerülve, hogy betartsam az ő szabályait. Mindezek ellenére meg is kedveltem őt, és amikor az időm engedte, meglátogattam.
A hétvégi bulit már napokkal azelőtt terveztük, otthoni barátaim akartak meglátogatni Pesten. Már csak az volt hátra, hogy bebiztosítsam a szombati napot is, vagyis nehogy a főnököm behívjon munkába. Csütörtök délben ért a kellemetlen meglepetés. A főnököm anélkül, hogy megkérdezte volna vajon nincs-e valamilyen programom a hétvégére, bejelentette, hogy megyek vele Ausztriába.
Mint már sok más alkalommal, ezúttal sem ellenkeztem, szóltam a haveroknak, hogy ne jöjjenek én, pedig összecsomagoltam a szükséges holmimat és péntek reggel elindultunk Bécsbe.
A péntek esti megbeszélés alatt én a szállodában maradtam, úgy tűnt nincs szüksége rám. Különben sem beszéltem németül, ezért is felfoghatatlan volt számomra, hogy miért cipelt el magával ide.
A megbeszélés után együtt vacsoráztunk, rendkívül jókedvűnek és barátságosnak tűnt. Még soha nem láttam így, el sem tudtam képzelni róla, hogy képes mosolyogni is. A vacsora után átvonultunk a szálló bárjának a dohányzó részére, bort és valami konyakot rendelt. Nem vagyok nagy piás, így elég hamar kezdtem érezni a hatását. Meg is jegyezte, hogy nálam gyengébb piást még nem látott. Egy kicsit kábán érkeztem a szobámban, lezuhanyoztam, amitől felfrissültem valamennyire. Arra gondoltam, hogy lefekvés előtt elrendezem a főnök iratait, a holnapi megbeszélésre biztos szüksége lesz rájuk, majd az egész iratcsomót átvittem a főnök szobájába. Halkan kopogtam, de mivel nem érkezett válasz benyitottam. A szoba üres volt, a fürdő felől viszont vízcsobogást hallottam, sejtettem, hogy zuhanyozik. Az iratcsomót letettem a kis kávézó asztalkára, de nem volt bátorságom szólni a "vezérnek" ahogy magamban neveztem a főnökömet. Megpróbáltam csendben távozni, de a kíváncsiság arra késztetett, hogy a fürdő fele menjek. Az ajtó félig nyitva, a főnököm, a zuhany alatt állt, nekem háttal.
Azon kaptam magam, hogy lebarnult izmos felsőtestét, formás gömbölyű fenekét és szintén izmos combjait bámulom. Érdekes látvány volt, talán azért, mert annyira tartottam tőle, hogy el sem tudtam képzelni ilyen helyzetben. Mindig tetszettek a magas, izmos férfiak, főleg, hogy én alig 170 cm-es 60 kilós, vékony srác voltam. Barátaim szerint kifejezetten nőies, amihez még hozzájárult az is, hogy majdnem teljesen szőrtelen vagyok.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.18 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 nathanblack95 2017. 06. 18. vasárnap 21:17
Hol dolgozol. És ami fontosabb. Van felvétel? wink
#6 sipospista 2016. 09. 11. vasárnap 08:21
Nemrossz.megy a pont
#5 deajk2008 2016. 09. 6. kedd 11:46
álltam tőle nagyon felizgulok tőle folytasd!!
#4 veteran 2016. 09. 6. kedd 08:25
Ismét buzi.
#3 zsuzsika 2016. 09. 6. kedd 07:04
Nekem nem jött be.
#2 A57L 2016. 09. 6. kedd 04:47
Nem rossz,de egy írással több van az oldalon.
#1 Törté-Net 2016. 09. 6. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?